𝙎𝙩𝙚𝙥 𝘽𝙧𝙤𝙩𝙝𝙚𝙧 | 𝗺𝘆𝗴.

𝑒𝑖𝑔ℎ𝑡𝑒𝑒𝑛𝑡ℎ 𝑝𝑎𝑟𝑡

Óvatosan ápoltam le arcát közben csillogó szemekkel fürkészte arcomat amitől zavarba jöttem.
- M-miért bámulsz ennyire? - kérdeztem tőle.
Válasz nem érkezett kérdésemre. Lassan közeledett felém, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

T/N szemszöge:

Teljes sokkban álltam előtte és nem tudtam hogy vissza csókoljam-e. Gondolataimmal nem foglalkozva lassan elkezdtem mozgatni ajkaim ezzel viszonozva csókját. Ez viszont nem tartott sokáig mert gyorsan elvált tőlem majd zavartan meredt rám. Sokáig néztünk egymás szemeiben. Ő is zavarban volt, de az arcom egy érett paradicsomhoz hasonlított leginkább. Hasamban repdestek a pillangók. Gyorsan felálltam majd kirohantam a szobájából. Nem tudtam miért csinálta ezt. Furcsa érzések kavarognak e pillanatban bennem és nem birom felfogni a történteket. Tenyeremet lassan számhoz emeltem és mostmár én is meredten bámultam megam elé. Nem tudom mi fog ez után történni. Kerülni fogjuk egymást? Nem beszélünk? Ezt meg kell beszélnünk.

Mentem volna vissza hozzá, mikor is nyitódott az ajtaja. Majdnem egymásnak ütköztünk. Gyorsan behuzott a szobájába majd a falhoz préselt. Megint hosszasan nézett szemeimben, az arcom pedig megint pírba szökött. Nem tudtam mit is kéne mondanom, de mintha olvasott a gondolataimban, Yoongi kezdte el a mondandóját.
- Ne...haragudj.. - hajtotta le fejét közben a falnak támaszkodott.
- M-mi? - ennyi jött ki belőlem.
- Nem kelett volna ezt tennem. Így csak mindent elrontok..
- E-ezt hogy érted? - annyira hülyének éreztem magam hogy nem tudom mire gondol.
- Ez egy nagy hiba lesz, de...tetszel nekem T/N. - nézett rám én pedig nem hittem el amit mondott.
- Azért vagyok olyan fura, mikor Jeno-val lógsz, mert zavar. Ch...nevetséges mi? Hogy lehetek ennyire féltékeny? - halkult el.
- Te féltékeny vagy? - kerekedett ki a szemem.
- Igen. Megértem hogy ha nem viszonzod, mert...Jeno sokkal jobban illik hozzád. Én folyton bajba keveredek Jungkook miatt, és amúgy is, mostmár testvérek vagyunk. Nem is kellene ilyen érzéseket táplálnom irántad.. - nézett rám szomorúan majd el is fordult volna tőlem ha nem fordítom újra magam felé. Arcát két tenyeremmel fogtam majd egy csókot kezdeményeztem. Szemeimet össze szorítottam, nem mertem reakcióját nézni.

Yoongi szemszöge:

Teljesen meglepődtem mikor most Ő kezdeményezte a csókot. De ezzel nem is foglalkoztam, rögtön vissza csókoltam. Nagy hiba. Nagyon nagy. Ezzel az egésszel nem lenne probléma, ha nem lenne a testvérem.. de nem érdekel! Végre szeretek valakit, tiszta szívből.

Lassan elváltam tőle, majd szóra is lelt.
- Nekem is...tetszel, Yoongi! - mondta ki zavarában.
- Sajnálom hogyha rosszul esett hogy Jeno-val lógtam. Nála is fura érzéseket tápláltam, de ez csak egy amolyan hírtelen fellángolás volt. Nagyon nem jó ötlet volt ezt tenni, mert testvérek vagyunk de... - mondta volna de közbe szóltam.
- Engem nem érdekel T/N. Ha még féltestvérem is vagy, én ugyan úgy érzek irántad. Esetleg megpróbálnánk...titokba?
- T-titokba? Yoongi ez nagyon veszélyes! Ha kiderül hogy kavarunk akkor nekünk annyi!
- Tudom, de akkor ez kettőnknek lesz rossz ha elnyomjuk az érzéseinket. - mondtam szemébe nézve.
- Igazad van..akkor, próbáljuk meg.. - nézett Ő is rám.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

Nem is tudom mikor mosolyogtam utoljára őszintén...