𝙎𝙩𝙚𝙥 𝘽𝙧𝙤𝙩𝙝𝙚𝙧 | 𝗺𝘆𝗴.

𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑓𝑖𝑓𝑡ℎ 𝑝𝑎𝑟𝑡

- Yoongi..s-sajnálom. - mondta olyan halkan amit alig lehetett hallani - de..szakítsunk, ez lesz a legjobb. - mondta ki amit nem akartam hallani.
- M-mi? - néztem fel értetlenkedve.
- Szakítsunk Yoongi. - nézett szememben.

Yoongi szemszöge:

Időm sem volt feldolgozni amit T/N mondott, lassan nyitódott az ajtó és két kikerekedett szemű szülőt pillantottunk meg. Lesokkolva néztem vissza rájuk és itt tudtam hogy nagy bajok lesznek.
- Hogy mit csináljatok? - szólalt meg anya.
- Ti randiztatok? - jött apámtól egy másik kérdés.
- M-mi..- habogtam össze vissza. T/N meg sem mert szólalni.
- Ezt nem hiszem el. - mondta elfordulva apám és csak imádkoztam hogy ne legyen veszekedés.
- Mégis mióta? - szólalt meg anya.
- Fél éve... - mondta hátam mögött T/N.
- Menjünk ki, beszélni. - mondta apám anyámnak majd ki is mentek.
Kis idő kellett nekem mire felfogjam a hírtelen történteket. Igaza van T/N-nek, szakítanunk kell, még ha fájdalmasabb is lesz mindkettőnknek.
- Igazad van, szakítanunk kell.. - mondtam szemében majd kimentem szobájából.

Ahogy becsuktam az ajtót, hallottam halk sírását amitől szívem jobban összetört. Lent pedig szüleink beszélgetését hallottam. Nem akartam hallgatózni, de igen csak kíváncsi voltam.
- Elkell költöznünk, ez így nem maradhat. Nem normális ez, hiába nem vérszerinti testvérek, nem lehetnek együtt sajnálom. - mondta apám. „Anyám" könyörgését lehetett hallgatni, de nekem ennyi kellett hogy végleg össze törjek. Bementem a szobámban és csak bámultam magam elé. Ha elköltözünk egyátalán hova megyünk. A régi házunkat eladtunk, drága apám ötletére. Ismerem apám, így biztos leszek benne hogy Seoul-tól távolabb leszünk.

T/N szemszöge:

Már jóval este van, mikor is anya bejött szobámba. Teljesen elment a hangulatom mindentől és most őszintén senkivel sem akarok beszélni. Egyedül akarok lenni.
- Beszélnünk kell. - ült le mellém ágyamban.
- Megint valami rossz hír igaz? - emeltem rá tekintetem, erre csak bólintott.
- Elfognak költözni.. Daegu-ban. - mondta anya.
- M-micsoda? - sokkolódtam le.
- Mindent megtettem hogy itt maradjanak, de rájöttem, hogy ez lesz a legjobb. Hiába nem vérszerinti testvérek vagytok, akkor sem lenne ez helyes. Sajnálom. - fogta volna meg lágyan karomat.
- Ezt most komolyan? Ch, miért nem gondoltam erre. Elejétől fogva rossz ötlet volt ez a kapcsolat. Sőt, hogy ide költöztek. Akkor még pár hete ismertétek egymást, és rögtön ide akartad őket költöztetni? Ez nevetséges! - keltem ki magamból.
- Pár hónapja ismerkedtünk meg akkor, ti csak akkor tudtátok meg hogy van ez a kapcsolat. De így lesz a legjobb, nem akarok balhét. - mondta kissé dühösen, majd magamra hagyott.

Igen,talán így lesz a legjobb...