𝙎𝙩𝙚𝙥 𝘽𝙧𝙤𝙩𝙝𝙚𝙧 | 𝗺𝘆𝗴.

𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑖𝑒𝑡ℎ 𝑝𝑎𝑟𝑡

T/N szemszöge:

Eléggé unalmasan telt ez a nap. Tegnapi miatt kicsit kerültük egymást Yoongi-val de azért annyira nem hogy ne szóljunk egymásra. Nem akartuk hogy gyanut fogjanak a többiek, de úgy nénki ez sikerült is. Jeno került minket. Nagyon-nagyon látványosan, hozzá szólni nem akartam mert biztos van oka annak ha nem akarja a társaságunkat.

Yoongi-val és Changkyun-ékkal együtt jöttünk ki az épületből Jeno viharzott volna el ha nem allítom meg ebben.
- Jeno. Várj! - mentem oda hozzá.
- Beszélhetnénk? - néztem rá aggódó tekintettel.
- P-persze. - kerülte tekintetemet. A többieknek jeleztem hogy mehetnek. Yoongi nem értette az egészet, de Ő is ment a többiekkel.
- Miért kerültél egész nap? Valami rosszat mondtunk reggel? - gondolkoztam el, de nem emlékszem semmi olyanra.
- Amikor..este mozizás után voltunk a parkban...elakartam neked mondani valamit. Csak akkor közbe jött a drágalátos Jungkook-ék. - mondta kissé idegesen ahogy vissza emlékezett.
- Igen? És.. mit szerettél volna mondani? - néztem rá már kiváncsian.
- Túl késő, de mivel azt akarom hogy tisztában legyél érzéseimmel annyit szeretnék mondani hogy.. - fújta ki a levegőt és imádkoztam hogy senki se lépjen közben.
- Nekem tetszel, T/N. - nézett rám szomorúan én pedig nem hittem el ismét ezt a vallomást. Teljesen lesokkolva néztem rá Ő pedig már a földet bámulta.
- A-akkor, ezért voltál fura? - mondtam még mindig sokkolva.
- Igen... Bocsánat hogyha bekavartalak. Remélem boldog leszel Yoongi-val. - mosolygott rám savanyúan majd gyorsan elviharzott.

Nem hittem fülemnek, nagyon zavaros volt minden. Újra. Nagyon megbánthatta Yoongi, de Ő miért nem mondta el előbb? Biztos volt rá oka. Pár percig meredten bámultam magam elé és ráakartam venni magam hogy utána menjek. De nem tettem, lehet én is jobban össze töröm a szívét.

Keserves gondolataimból Yoongi zökkentett ki. Lágyan megfogta karom én pedig rögtön rá néztem.
- Miért nem mondtad el? - rögtön kérdeztem meg.
- Pontosabban mit is? - nézett rám furcsán.
- Yoongi nem játszd a hülyét! Jeno érzett irántam valamit te pedig rohadtul megbántottad a reggeli kijelentéseddel! Biztosan nem tudtad? - kérdeztem frusztráltan. Yoongi feleszmélt és egyből rájött hogy legjobb barátja szívét össze törte.
- Szóval tudtad! Miért kellett hah? - néztem rá karba tett kézzel.
- Elfelejtettem. Csak boldog voltam végre egyszer az életben! Sajnálom, oké? - mondta dühösen.
- Ezzel már nem segítesz! Mindegy, majd beszélek vele legközelebb ha találkozom vele. Amúgy sem tudok az érzéseimen változtatni.. - mondtam lehajtott fejjel, de Yoongi rögtön felemelt államnál fogva.
- Tényleg sajnálom.. Jeno a legjobb barátom és nem akartam megbántani. Én is beszélni fogok vele ahogy tudok. De most 3 napig kettesben leszünk és most kitudjuk használni az időt. - mosolygott cukin rám.
- Igazad van. - öleltem meg.
- Mi lenne ha elmennénk valahova? Mondjuk.. könyvtár? - mosolyogtam rá.
- Könyvtár? Hah még nem szoktad meg? Minden délután alszom egy 'kicsit'. - mondta büszkén.
- Ezt most miért mondod ilyen büszkén? Hogy tudsz ennyit aludni? Jesszus Isten! - maszíroztam meg homlokom.
- Igen is fontos az alvás. Na de, mehetünk is vagy...aludni akarsz? - mondta ártatlanul.
- Na persze. - bokszoltam vállába.
- De igen, mehetünk. - indultam el majd követett Ő is.