ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Negyedik rész

— Doboz —

- És izgulsz a jövő heti meccs miatt?-kérdezted kíváncsian.

Már nagyon sötét volt. Épp egy kivilágított üzlet mellett sétáltatok el, így mikor rápillantottál, a szemüvege lencséjén megcsillant a fény, és láttad, hogy tiszta ujjlenyomat. Elsüllyedtél volna szégyenedben, hisz az indulás előtt, még az öltözőben megkért rá, hogy egy pillanatra fogd meg, te pedig természetesen hol vetted a tappancsaid közé?
"Biztos nem zavarja, vagy nemtudom, mert nem törli le." - nyugtagtattad magad.

- Hát..-gondolkodott el mélyen, közben a két kezét a nadrágja zsebébe csúsztatta.-A Shiratorizawa ellen játszunk. Szerinted?-fújtatott.

- De nehogy már amiatt legyél berezelve, mert ott az a Ushiwaka, vagy ki!-csapkodtál a levegőben idegesen.

- Az még csak rátesz egy lapáttal.-sóhajtott.-És te? Izgulsz?

Nem tudtál mit mondani. Tegnap anyukád is ugyanezt kérdezte a vacsoránál, akkor pedig olyan lelkesen mondtad, hogy már alig várod, mégis most rettenetesen érzed magad.

- A Nekoma lány csapata.. hát fogalmam sincs.-motyogtad.-Sakura-san mindig olyan nagylelkű, ha ketten vagyunk például az edzőmeccsek után, de a pályán egy kész förtelem!-akadtál ki.-Mindig amikor rákészülök, hogy úristen, most ugrani kell a labda után, és már a levegőben vagyok, de olyan idegesítően akkor csak átejti a hálón, hogy fhuuu!-idegeskedtél. Tooru csak felnevetett.-És cseszhetem az egészet, mert már senki sincs annak a részen a pályának.

- Erről valaki most eszembe jutott.-mondta.-Emlékszel..

- Kageyama Tobio.-vágtál a szavába.-Emlékszem hát. Kitagawás társunk volt ő is.-mosolyogtál.

- Cöhh.. a pálya királya.-rúgott el egy kavicsot a földről.

Te igazából nem tudtad mi volt közöttük, csak annyit, hogy Tooru tanított meg nagyjából Kageyamat röpizni. Mivel ott voltál. Láttad.
Néha viszont sokszor összekaptak, ezt csak Iwa-chantól hallottad mindig. Az okát soha sem árulta el neked.

- Muszáj lesz megnyerni a következő meccset.-folytatta.-[Név] - pillantott rád komolyan. Meg is lepődtél így hirtelen. - Nektek is muszáj lesz.

- Muszáj? - csak bólintott.

- Zsinórban a negyedik elvesztett tavaszi bajnokságot tapossuk, ne legyen egy ötödik is.-magyarázta.

Az út további részében csakis ezen kattogtál, hogy bizonyítanod kell. Ha nem teszed, Tooru és közted mindennek vége. Eléred, hogy csalódjon benned. Azt pedig semmiképp sem szeretnéd.

***

Gondoltad nem leszel tovább idekint kabát nélkül az utcán, mint öt perc. Ezért csak egy sima kardigánban rohantál ki azzal a dobozzal a kezedben. Anyukád rá is kérdezett, hogy mi van benne, de te válasz nélkül kifutottál. A lépcsőházban pont akkor jött fel a legidősebb szomszédotok is, a hatvankét éves öreg hölgy, aki elég morcos kedvében volt, és csak utánad morgott valamit. Pedig ez nem vall ő rá. Mindig szokott nektek felvinni a negyedikre egy kis sütit, ti pedig megértétek lebeszélni erről a szokásairól. Mármint nem az osztogatásról, mert isteniek voltak amiket csinált, csakhogy már idős és ne lépcsőzzön annyit. De ő nem értette meg. Na mindegy.

Eközben már odaértél a konténerekhez. Szépen letetted a földre a holmit addig, ameddig felnyitottad volna a kuka tetejét. Bár egy pillanat alatt inába szállt a bátorságod. Komolyan pár perc alatt meg tudnál szabadulni a sok emléktől? Szó szerint a szemetesbe akarod hajítani?
Aztán láttad, hogy egy aranyos kiskutya rohan feléd, nyakában pórázzal. Nem voltál valami kutyás ember, inkább a cicák felé hajlottál, de annyira édesnek tűnt ahogyan csak hozzád siet, hogy elolvadtál. Menten leguggoltál, ő pedig a karjaidba ugrott. Nyaldosni kezdett mindenhol a kis Yorki, nagyon örült neked. Ránéztél a nyakörvére, hátha megtudhatod kié. Csak egy név szerepelt rajta.