ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizenkilencedik rész

— Csak menjünk el innen —

- El kéne játszanod egy szerepet. Csak egy rövid időre, esküszöm. Van ez a lány, és nem tudom lerázni. Kellett valami indok, hogy hagyjon békén, és meggondolatlan voltam, és.. és Iwa-chan már amúgy is lehordott az előbb, kérlek [Név]..-könyörgött.

- Jó, oké. De milyen szerepet?

- Lennél az ál-barátnőm?

Valójában köztetek síri csend honolt. Még Sakura-chan is levette a tekintetét a pályáról. Az egyetlen dolog, ami nem engedte a tücsök ciripelés érzékeltetését, az a folytonos labdapattogás, valamint a sípszó és a többi zörej.

- H-h-hogy mi?

- T-tudom.. de.. de itt van ez a lány, és-és ő ilyen levakarhatatlan típus, nagyon idegesítő, és—

- Hát.. hát izé..

- [Név], kérlek! Te vagy az egyetlen esélyem!-tette össze két kezét.

- Ál-barátnő?-röhögött fel Kuroo.-És ez mit takar pontosan? Házi videót akarsz vele forgatni bizonyítékként?

- Kuroo-kun, lejönnél velem egy percre? Nagyon fontos, az edző most hívott..-rángatta el Sakura-chan.

Kuroo először persze ellenkezett, mert kiváncsi volt a fejleményekre. De aztán ellent nem tűrő módon a lány kivonszolta. Szégyenszemre..

- [Becenév], figyelj most rám.. van egy.. egy tervem! Kicsit őrült, és Iwa-chan már leszidott ezért is, de ez hiteles lenne, már ha belemennél..-hebegett össze-vissza.-Csak.. csak csináld amit mondok, jó?

- Mi? Várj!

- Ott jön!-mutatott le a pályára. Épp a bejáraton sétált be, majd egyenesen a lelátó irányát célozta meg.

Külsőleg egy vöröses hajú, viszonylag alacsony lánynak tűnt.

- Jó.. és mit csináljak?-jelenleg a srácra bíztad a sorsot.

Oikawa lehuppant a jobb oldaladra. Egyszerűen csak a bal tenyerét rácuppantotta a csupasz combodra (rövidnadrágban voltál). Egyből kirázott a hideg, amit észre is vett. "Nyugi, [Név]." Tooru csak elkuncogta magát. A közelebbi kezedért nyúlt a másikkal, és a bal kézfejére helyezte.
Te pedig valamelyest örültél ennek a helyzetnek. "Te jó ég. Miket is beszélek.." a gondolataid pedig életre keltek, és hirtelen átfűzted az ujjaidat az ő ujjain keresztül. Oikawának reagálni sem volt ideje, a hölgy ekkor betoppant.

- Csókolj meg!

- H-hogy mi?!

- [Név], csókolj meg! Most!

- De én.. én nem—

A fiú olyan gyorsan cselekedett, hogy nem mertél megmozdulni sem. Csak hagytad. Hagytad, hogy egy apró puszit nyomjon az arcodra.
Majd láttad az ismeretlen rajongót sírva elrohanni. Kicsit rossz érzés belegondolni abba, hogy most egy szívet darabokra törtél.

Nem tette meg.
Tudta, hogy nem szeretnél. Nem szeretnél egy olyan hosszú és szenvedélyes csókot, pont most, ebben a pillanatban.

"Jesszus!
Nem tudom feldolgozni. Oikawa Tooru, az Aoba Johsai röplabdacsapatának a kapitánya, az iskola leghíresebb és legmenőbb fiúja arra kényszerített, hogy csókoljam meg?! Ez most.. tényleg elhangzott a szájából?! Rengeteg éve ismerjük egymást, mondhatni együtt nőttünk fel, most meg csókolózni akart?! Nem tudom elhinni. Teljesen lesokkolt."