ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Ötödik rész

— Érdek —

- Fejezd már be.-szóltál rá ismét.-Most ha magadba roskadsz, ki fogja a hétköznapjaimat szebbé varázsolni??

- Maradjál már [Név]. Nem látod hogy alszom?-mormogta.

A busz nagy kanyart vett, majdnem ki is pottyantál az ülésből. Ott ültél elől az egyes székben, míg Oikawa veled szemben egy kettesben gömbölyödött össze, már amennyire tudott, hogy ő most amúgy alszik.
Vesztettek. Végig nézted az egészet, a legközelebbi helyet kerested, hogy jobban láss. Úgy szurkoltál, mintha az életed múlott volna rajta. De hiába. Hiába a rengeteg biztatás, hiába a kiabálásoktól rekedt torok. De nem bántad meg. Még akkor sem, ha most otthon épp a nyelvi dolgozatra kellett volna készülnöd.
Legalább te ott voltál neki.

- Tooru! Hé, hozzád beszélek!-rúgtad meg egy kicsit a lábaddal.

- [Becenév]...-nyafogta.

- Kapd össze magad!-utasítottad.-Na.

Magára húzta a kapucniját, és már vissza sem szólt.
Így inkább tényleg jobbnak vélted, ha egy időre békén hagyod. De később..!
Mindent megteszel érte.
Mindent.

***

Hétfő reggel túlságosan is fáradt voltál, szavakban nem lehetett kifejezni mennyire nem vágytál egy testnevelés órára. Eléggé hideg volt odakint, még a megelítőben is csontig fagytál.

- Jólvan, jólvan - sípolt a tanár - Levezetés 5 kör futás. Gyerünk!-utasította.

A tanárúr, aki egyben a fiúk röpicsapatának az edzője, eléggé morcos hangulatban volt a mai órán. Ellentétben Uzumaki-sensei-el, ő nem igen foglalkozott a külön edzésekkel, szóval vele nem igazán találkoztál a tesi órákon kívül. Azonban nem jöttetek ki valami jól az ominózus nap óta.

- [Vezetéknév]-nek 10 kör, mert nem cserélte át a fehér zoknit!-kiáltotta utanánad.

Szemforgatással díjaztad a jutalmadat, és máris elindultál az iskolaköröknek. Soha sem szerettél futni, bármi mást, talajtorna vagy esetleg még a szekrényugrást is elvállaltad volna, csak hogy ne kelljen kiköpni a tüdődet. Tudniillik kiskorodban volt egy bokaműtéted, mert beleborultál egy árokba, de ez egy másik történet. Érthetetlen módon a mai napig fáj néha, ha túlságosan megerőlteted, ezért is szokott vérig szidni az edző a meccsek után, hogy azonnal ragaszd le olyan gyógytapaszokkal.

Hiába volt tíz köröd, mégis harmadikként indulhattál az öltözőbe. Gyorsan túl akartál lenni rajta, na meg gyorsan még a kezedre kellett firkantani pár angol szót a doga előtt. Hallottad, ahogyan folyton megjegyzéseket fűznek hozzád azok, akiket vagy negyvenszer kikerültél, mert hát ők csak derékra kötött pulóverrel sétálgattak, még akkor is, ha a tanár rájuk szólt. Egyszerűen nem érdekelte őket. De hát ugye mit is vártál a gazdag Yorizorától, akinek egyáltalán nem fontos a másik, átgázol mindenen és mindenkin, hogy ő érvényesülhessen a csúcsok csúcsán, akár ártatlan áldozatok árán is. A tanulmányok terén egyáltalán nem jeleskedik, egyedül az apja híre tartja az iskolában, aki valami üzletvezető. Na meg hogy feladó a csapatban.
Régen mondhatni jobb volt a kapcsolatotok. Ami azt jelentette, hogy levegőnek néztétek a másikat, a lánynak nem keltette fel az érdeklődését az egyszerű életed, de most, hogy lehet valamivel szekálni; természetesen él a lehetőséggel.

- Csak nem a cuccaidat keresed [Vezetéknév]?-a hangja csak úgy csöpögött a szánalomtól.

Mindig Violet mellé pakoltad a ruháidat, valahol a padok szélén. Nem voltál soha az útban, szerettél ott öltözködni, ha véletlen valaki be is nyitott, takarásban láthatott csak.
Azonban a pad üres volt, egyedül csak a cipőd egyike maradt tétlenül a földön.
Letaglóztál. Hová rejthették? A fejedben számos történet lejátszódott: A kukába hajították? Vagy lehúzták a WC-n? Áh, az túl kockázatos, ide kéne hívni a karbantartókat az eldugult mellékhelyiség miatt. Hogyan magyaráznák ki? Miért akarná valaki önszántából a tartályba süllyeszteni az egyenruháját?
Egyszercsak mintha víz folyásához hasonló hangokat észleltél. Valaki zuhanyzik? Senki sem használja, mert lehetetlen elzárni a csapot. Lehetetlen elzárni...