ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizedik rész

— Hazudsz —

A dühtől remegő lábakkal figyelted az utcai lámpák által megvilágított házakat, amik mellett elhaladtatok. Kezedben ott szorongattad a zsepit, amivel még az elején a könnyáztatta szemeidet törölgetted. Alig bírsz gondolkodni másról, csakis az előbbi közel másfél óra járt a fejedben. Ennél pocsékabb délutánt el sem mertél képzelni.

***

- Dehogy.-rázta a fejét Tooru.-Szerintem Tsukishima magasabb, mint én.

- Azt mondod?-méregetted, bár mivel a földön(!) ültetek, így nem tudtad tetőtől talpig.

- [Név], megnézzük a te meccseidet is, jó?-pattant fel a fiú, egyenesen a polchoz rohanva.

Eközben Tooru szülei kukkantottak be, hogy "Hahó, megjöttünk. Áh, [Név] de jó látni!" meg ilyenek. Szóval igen, te és Oikawa nem mást csináltatok, mint a régi röpimeccseiteket elemeztétek ki. Tooru valamiért az összeset CD-re íratta, és ezeket mintha gyűjtené is. Na de nem szólunk bele, mindenkinek más hobbija van. Végül átnyújtott neked egyet, mert közelebb voltál a lejátszóhoz. "[Név] elbukott meccse. 2020 tavasz." A ráírt címtől összerándult a szemöldököd. Elbukott meccse.. hah.
Mielőtt betetted volna, feltettél egy kérdést, ami már nagyon régóta motoszkált benned.

- Tooru - pillantottál rá. - Miért nem jöttél el a meccsre?

Látszólag nagyon nem örült ennek, hogy felhoztad. Nem szólt semmit, mintha mélyen gondolkodna.

- Azt írtad előtte nap, hogy eljössz.-hajtottad le a fejed.

- Hát - szólalt meg - Hazudtam.

- Igen.-milyen könnyen bevallotta!

- Na nézzük, vagy sem?

A videó elindult. Azzal kezdődött, hogy a pályán álltok, majd a bíró megfújja a sípot, és kezdődik a mérkőzés.

- Látod mennyire feszült voltál?-bökött a képernyő felé.

- Az voltam.

Vajon miért? Tsk, Oikawa.
Ezután egy jó húsz percig csend volt. Csak nézted a felvételt, amit már többször láttál, mint a kedvenc filmedet. Persze te is már számtalanszor átrágtad magad rajta, állandóan hibákat kerestél, hogy mégis hogyan rontottad el. Aztán az ellenfélnél is akaratlanul csalásra vélhető okot kerestél, ám semmi. Tiszták voltak. Minden egyes percet mindig körülbelül háromszor visszatekertél, de semmilyen kifogástalan okot nem találtál. Teljesen rendben játszottál, eltekintve a hatalmas izgulástól.

- Elég figyelmetlen voltál...-szólt közbe a fiú.

- Igen? Innen nagyon könnyű magyarázni!-borultál ki.

- Mivan?

- Oikawa, el sem jöttél a meccsre! Pedig azt mondtad! Hazudtál! Most meg kioktatsz?!

- Félreérted..

- Szerintem nem!-ordítottad.-Oikawa, halljam az igazságot! Miért nem jöttél el?

Egy ideig csak csendben fújtatott, te pedig kezdtél rettentően türelmetlenné válni. Hirtelen annyira eleged lett ebből a sok titkolózásból és hangulatingadozásból, hogy majd felrobbantál.

- Halljam!

- Jólvan, tudni akarod?-bólogattál.-[Név].. biztos voltam benne, hogy elbukjátok a bajnokságot, nekem pedig baszottul nem volt kedvem téged vígasztalni! Sajnálom, de nem ment volna.