ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizenhatodik rész

— Ünneprontó —

- [Név]! Hé, várj egy percet.-szaladt utánad anyukád, mielőtt a kiskabátodat kezdted volna felhúzni.

- Na? Sietek.-sürgetted.

- Szóval, te és Tooru-kun..

- Majd később megbeszéljük, jó?-léptél bele a csukádba.-Már vár rám.

- [Név], ha bármi szükséged lenne rám, mármint úgy..-mondta, közben mutogatott, hogy hitelesebb legyen.

- Köszi.-mosolyogtál, és máris futottál le a lépcsőn.

Most az egyszer, lehet élni fogsz a lehetőséggel. Anyukáddal néha ciki beszélni, főleg egy fiúról. De most félre kéne tenni ezt, és csakis úgy gondolni rá, mint egy szakemberre. Talán jól fog esni. Talán.

Oikawa vigyorogva intett a járdáról, az oldalán pedig ott fityegett egy sporttáska. Sötétbarna pulcsiban, és egy sötétszürke farmerben volt. És a szemüvegét is felvette!
Köszönés helyett csak magához szorított. El sem tudod mesélni, mennyire hiányzott ez a közelség, az illat, és a tudat, hogy kinek a karjai között vagy.
Bár..

- Eh, milyen parfüm ez?-kérdezted, miután elváltatok egymástól.

- Nem tetszik?-biggyesztette le az ajkait.

- A múltkori nem ilyen volt.-mondtad.

- Hát.. hát ja, mert az Iwa-chané volt.-nevetett kínosan.-Várjunk, te most—

- Ne! Ne kezd! Jesszus, bele se kezdj! Elég! Nem hallom!-tapasztottad a kezeidet a füleidre, nem akartad hallani a féltékenységét.

- Asszem akkkr holnap a cipőn kívül veszünk egy olyat, ami neked is tetszik.-sóhajtott, nem igazán jött be neki ez a téma.

- Végre egy jó ötlet! Ezt már szeretem.-vigyorogtál.

- Iwa-chan azt írta a sulinál vár, nem?-kérdezte.-Akkor induljunk, már így is elég későre jár.

És elindultatok egymás mellett az úton. A nap kezdett lemenni, még épp, hogy kék színű volt az ég, de pár percen belül átmegy narancssárgásba.

- A holnapról jut eszembe. Nem jössz át utána? Hajimének sütünk macaront. Szereted a macaront, ugye?

- Aha.-bólogatott.-Oké, benne vagyok.

- Hé, Tooru.

- [Becenév]?

- Ami a délutáni hívást illeti.. tudod.. a végén..-nem tudtál nem elpirulni.

- Huh? Ja, hogy az!-kapott észbe.-Ne aggódj, már szinte el is felejtettem.

- Barátiasan értettem, nehogy félreértsd!-figyelmeztetted.

- Nem, nem értem.-mosolygott, de mégis mintha tikkelt volna az egyik szeme, mikor rádpillantott.

És ismét olyan érzés fogott el. Hogy megint dühös.
Nem akarsz rámenős lenni, vagy nyomulós. Csak olyan, mintha Tooru féltékeny lenne. A hívásban is, mióta megjelent Kuroo, ezt a jellegzetes hanglejtést észlelted. Nem, nem vagy megszállott. Csak fura, egyből észre lehet venni.

***

Az időt csak saccolni lehet, a telefonod már réges rég lemerült. Olyan tizenegy körül járhatott. És te még mindig az utcákat róttad.

- Nem, én nem ezt mondtam!-nevettél megállás nélkül.

Szóba jött ismét a parfümös téma. Iwaizumi folyton azt hajtogatta Oikawának, hogy az ő illata jobban tetszik neked. "Természetesen. [Név]-nek alapból a férfias illatok jönnek be, nem mint a tiéd, amiből árad az idiótaság és megfejthetetlen ufó-mánia." Nevettél minden egyes megjegyzésen. Tooru összes dühös "Na de Iwa-chan~~!"-jára.