ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Nyolcadik rész

— Hírnév —

Hétfőn mindent elkövettél, hogy valahogyan a füledbe jusson az első edzés időpontja. Majd végül órák után meghallottad Hairi és Koana beszélgetését.

- ...hétfőn fél négytől, apát felhívta tegnap.

- És ez biztos?-bizonytalankodott Hairi.

- Maga a Sensei mondta! Szerinted hazudna? Én annyira izgatott vagyok!-lelkesedett.

- Mondcsak.. ő is ott lesz?

A tanteremben rajtatok kívül két diák volt, így nem volt feltűnő a jelenléted, hisz ők majdnem az ajtóban, te pedig a terem másik végén hallgatolóztál. Lehet észre sem vettek. Sőt, valószínű. Nem baj, addig jó.

- Kiről beszélsz?

- Kiről?!-hüledezett.-A bukott kapitányról, ki másról!-mondta.

Bukott kapitány. Mindennek hívtak már, az ex-kapitánynak, vagy csak simán "ribi"-nek, hosszabb jelzőket is rád aggattak, de inkább ne beszéljünk róla. Megköszörülve a torkodat sétáltál egyenesen az ajtó felé. Egy emberként kapták feléd a fejüket, majd egy ijedt arc kíséretében inkább elhajtották a fejüket. Amint kiléptél, máris hallottad a pusmogást a hátad mögött, de annyira nem zavart. Beszéljenek csak, legalább van miről.

Szóval hétfőn fél négytől. Várjunk. Hétfő ma van! Te jó ég. Erre még nem készültél fel sem lelkileg, de még testileg sem. Oké, elmész valahogyan az öltözőig. Ez is rohadt nehéz művelet lesz, de valahogyan megoldod. De ott nem tudsz elbújni! Ha belépsz, mindenki észrevesz! Menj előbb? Az nem jó, hol várakozz a többiekre? Öltözz át otthon? Az sem valami szuper ötlet, a cuccaidat mindenképp az öltözőben kell hagyni. Tehát belépsz, vagy húsz szem fog rád szegeződni alig pár másodperc alatt. Vagy némán elkezdesz készülődni, vagy beszélgetni próbálsz. Az utóbbit gyors elhessegetted. Hisz hogy lehetne úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna? Baromság. Az előbbi két lány már biztos valakinek meséltek rólam, hogy lehet ott leszek. Ha pedig Yorizora fülébe jut ez a pletyka, akkor itt egy kisebb háború fog kitörni. Végre esélye nyílna kapitánynak lenni, az ő elve, hogy egy liberó semmiképp sem érdemli meg a kapitány címet. A csapatkapitányok kizárólag feladók, esetleg ütők lehetnek. Nem tudsz mit kezdeni a dologgal. A lusta Tooyodao, akire edzésen és versenyeken rá sem lehet ismerni. Hisz ott mindent belead, mintha teljesen más ember lenne. Olyan fürge, alig tudod követni, fáradhatatlan, az edzések végén plusz köröket is szokott futni. Érdekes, érdekes.
A teremben valószínű a Sensei meg fog lepődni, magában pedig majd' ki csattan a büszkeségtől. De amitől a legjobban tartasz, az az, hogy Oikawa Tooru ott lesz. Nagyon valószínűnek tartod, ha nem lennél ott, talán akkor is elmenne.

- [Név]!-Iwaizumi hangja söpört végig az aulán.-Mindenhol téged kerestelek.-állt meg előtted.

- Az óráim többsége ebben a teremben van.-mutattál fel az ajtó melletti kis táblára.-D tanterem. Rémlik?

- Ja, igen. Ki ment a fejemből.-magyarázta.-Találtunk új menedzsert a csapatba. Leine Kyo, ismered?

- Évfolyamtársam, de nem beszélünk.-válaszoltad.-Egyébként örülök, hogy meglett az új menedzser. Leine rendes lány, biztos jól ki jöttök majd vele.-mosolyogtál kedvesen.

- Igen.-mondta.-Őszintén, én téged akartalak menedzsernek.-vallotta be, te pedig egy kicsit elpirultál.-Bár elég rosszul alakultak a dolgok.. [Név], fogsz valaha újra röplabdázni?

Lehajtottad a fejed, zavarodban csak a cipőd orrát bámultad. Aztán gyors körbepillantottál, de túl sokan voltak most körülötted.

- Iwaizumi, megbeszéljük órák után?