ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizenhetedik rész

— Foglalt —

Egyedül a zuhogó eső és a mennydörgések hangja töltötte be a szobát. Mégis nyugtató jelleggel csend is honolt.

- Megkapom a matek házit?-szólaltál meg hirtelen.-Nem értem.

- Jaja, persze.-majd megfogta a könyvet és az ágyadra hajította.-Tessék.

Tooru a földön ült, az ágynak nekitámaszkodva, felhúzott térdekkel. Te pedig mellette, magán az ágyon oldottad meg a feladatokat. Már nagyon untad a zavaró csendet, ami köztetek volt. Nem nevettetek, nem társalogtatok. Csak írtátok a leckét. Odapillantottál az íróasztal lábánál heverő reklámszatyorra. Amiben ott lapult az újonnan vásárolt tornacipő, és az a parfüm, ami neked tetszett. "Ez undorító!" "Neked minden az, [Név]. Ez a huszadik, amit megszagoltál."-forgatta a szemeit. "Ez! Ez nagyon jó!" "Ilyen meg Mattsun-nak van! Ilyet nem veszünk, rá fog emlékeztetni!". Eléggé nehéz volt a közös vásárlás. De megérte, végülis sikerült olyat választani, ami egyedi. Úgy egy óra szenvedés után, sikerült.
Aztán jött a sütés. Igazi csatatér volt, de tényleg. Oikawa, mint kiderült, nem lesz egy cukrászmester. De ez is a végére elkészült, és emberi fogyasztásra alkalmas. "Akkor az ufók nem is ehetnek, [Becenév]?!" "Sajnos nem. Nagy kár. Rettenetesen."

- Tooru, ha muszáj lenne leírnod magad egy szóval, mi lenne az?-döntötted felé a fejed, kíváncsian.

- A leghelyesebb fiú a.. a világon.-vágta rá egyből dicsekedve. Nevetve csak forgattad a szemeid. Hirtelen figyelmen kívül hagytad, hogy ez nem is egy szó.

Oikawa, és közötted eddig szinte tabu volt ez a téma. Soha sem mondta, hogy például "néha lennék a srác a folyosó végén, akihez senkihez sem szól, minthogy a lányok elárasszanak." Oikawa szerette, ha a figyelem központjában lehet, és élvezik a társaságát. "Ebből azt akarom kihozni, hogy valójában én még egyszer sem mondtam neki, hogy ma jól van belőve a haja, ma igazán jól áll neki az egyenruha, stb.. pedig őszintén én tényleg helyes pasinak találom Oikawát."

- Ez igaz.-bólintottál nevetve.

- Hah, igen tudom.-kacagott fel, majd egy másodperc után észbe kapott.-[Név]-chan.. te most? Te most bókoltál nekem?-cukkolt.

- Ha szeretnéd, akkor veheted annak.-és zavarodban inkább a könyvek közé vetetted magad.

- Hmmm.. szóval én most bejövök neked, [Név]?

Szinte tányérnagyságúra nőttek a pupilláid, de nem mertél a szemébe nézni. "Soha sem vallottam be senkinek, még magamnak sem. A hajnali séta után elkezdődött bennem valami.. valami új, Oikawa iránt, ami lehetséges, hogy több. Ahhh.. nem nevezném szerelemnek, mert nem az. Így idősebb szemmel már kezdem ÚGY is nézni a dolgokat, észrevettem Tooru kidolgozott felsőtestét, és a többit. Ami eddig egyébként rohadtul nem érdekelt."

- Csak szeretnéd.-röhögted el magad.

- Most te szakítasz velem?!-háborodott fel nevetve.-Ez nem ér, mi lesz a gyerekeinkkel?

- Oh, már gyerekeink is vannak?-lepődtél meg.

- Kis Oikawák. Akiket majd meg fogok tanítani macaront sütni.-szögezte le.

- Pont te?-kacarásztál.-Inkább ne.

- Valld be, hogy szeretnél engem, [Név]!-csak visszatért ehhez a témához, éljen.

- Kussolj.-röhögve hozzávágtál egy párnát.

- Igennek vettem!-hajította vissza.

- Ne, elég!-túlságosan kínosnak érezted a szituációt.