ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Tizennegyedik rész

— Mámoros pillantások —

Ahogyan érezted azt a kellemes illatot, egyre jobban kezdtél magadhoz térni. Teljesen lesokkolt az a hirtelen cselekedet, a szavak, amik az előbb elhangzottak. Ez a közelség. Hiába, már rengetegszer voltál így Tooruval. Aludtatok már együtt is, mondjuk nem egy ágyban, de már sokszor tartottatok pizsipartit. Sokszor használtátok egymást vizespalackját, mert például a másiké kiürült. Ez akkor teljesen normálisnak tűnt, és nem érezted se te, de talán még Oikawa sem cikinek vagy zavarónak. Most pedig itt vagy a karjai között, és nem bírsz betelni a boldogsággal. És a tudattal, hogy mégis mennyire vágytál már erre mióta. Hogy ilyen szoros kapcsolatban legyetek. Csak egy rohadt nagy álomnak és képzelgésnek tűnt, de most komolyan valóra vált.

- De jó. Maradj így még egy kicsit.-motyogta.

Mondani nem kell, mennyire zavarban voltál.

- Hé, Tooru..-dünnyögted.

- Hm?

- Nagyon jó illatod van.

"Te jó ég, ezt most komolyan kimondtam?!"

- Valóban?-kuncogott.-Neked is.

- Hé, Toruu..

- Shh..

- Sajnálom.

Nem akartad megszakítani az idilli pillanatot. Eszed ágában sem volt. Mégis Tooru egy másodperc alatt húzódott el tőled. A szemei könnyesek voltak, mégis fájdalmasan mosolygott. A látványtól úgy érezted, hogy megszakad a szíved. Csak álltatok egymás előtt, a hatalmas szélben.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Meg.

Azt hiszed ez volt az a pillanat, amikor készen álltál magad mögött hagyni minden eddigi felhalmozott dühödet, félelmeidet, kételyeidet és a reménytelenségedet. Ebben a pillanatban már nem érdekelt Oikawa bántó megjegyzései, hogy nem volt veled a bajban, és kihasznált. Nem érdekelt, mennyi szenvedést és kínt okozott az utóbbi időkben. Nem érdekelt mennyit kellett várni, hogy ismét együtt lehessetek. Az sem, hogy az elmúlt napokban, hetekben, csak játszadozott az érzelmeiddel, nem hagyott nyugodni a gondolat, mégis mi van köztetek. Most már büszkén ki mered nyilvánítani: "Oikawa Tooru és én kibékültünk."

- Bármennyire is szeretnék még idekint lenni veled, sajnos haza kell mennem. Iwa-chan azt mondta, ha nem érek vissza fél órán belül, kizár az utcára.-fújtatott fájdalmasan.

- Igen, ez jellemző rá.-mosolyodtál el.-Amúgy milyen teszteket töltögettetek ki?!-eszméltél fel.

Eközben elindultatok.

- Iwa-chan eléggé berágott rám. Míg vele csak 72%-os lett az eredmény, velem 86. Mármint te és én, [Név]. Sokkal közelebb állunk egymáshoz.-vigyorgott rád azzal az ezer wattossal.

- És te, meg Hajime?

- Az más, a miénk 100%-os lett.-legyintett nevetve.-Na de ne Iwa-chan legyen a téma.-duzzogott.

- Honnan jött az ötlet, hogy ilyenkor tárgyaljunk?-kérdeztél rá kicsit szerényen.

- Oh, hogy az? Hát, délután olvasgattam egy ufós posztot.-kezdte el.-És azt írták, ma éjjel lehet, hogy megjelennek, sok esély van rá.-magyarázta full komolyan.-És gondoltam azta, ezt kár lenne kihagyni.

- Oké, és hol vannak?-tekerted ide-oda a buksid.

- Épp ez az! Sehol!-háborodott fel.-Na de mindegy, az estéről jutott eszembe, hogy unalmas lenne egyedül vadászni az űrlényekre. Aztán eszembe jutottál.