ESÉLYTELEN - Haikyuu ff.

Huszonharmadik rész

— Lepj meg minket —

*Enyhén +18-as rész a végén!*

Fáradtan huppantál le az öltöző közepén lévő padra, s vagy tíz másodperc alatt kiittad a majdnem tele kulacsodat.
Épp most lett vége egy igen hosszú edzőmeccsnek.

- Ismét jót játszottunk, [Név]-san!-vigyorgott feléd kedvesen Sakura-chan, s kezet nyújtott. Kedvesen elfogadtad.

- Ühüm.-bólintottál.

- [Név]-san, meg tudnál várni? Szeretnék majd valamit kérdezni.-pillantott feléd a lány, közben nekikezdett az öltözésnek.

- Oh, persze.-vágtad rá.

"Most rohadt kíváncsi lettem."
Olyan gyorsan kapkodtad magadra a ruháidat, hogy a kapunál várakozó Tooru igen meglepődött.

- Szia.-lihegtél, a fiú pedig csak egy puszit nyomott a homlokodra.

- Őhm.. várunk valakit?-következtetett abból, hogy nagyon nem akarsz megindulni, s folyamatosan a kijáratot lesed.

- Igen!-helyeseltél.-Sakura-chan szeretne kérdezni valamit.-előzted meg a kérdést.

- És mit?

- Hát, ez az, hogy mit?!

Természetesen utolsóként trappolt ki, addig mindkettőtöket felemésztett az ideg, és megőrített a kíváncsiság.

- Áh, bocsi a késésért.-hajolt meg egy kicsit.-Ma nagyon szétszórt napom van.-"igen, vettem észre a pályán."

- Yahho ~!-intett a fiú, mire a lány is kedvesen üdvözölte.

- Szóval, a lényegre térnék.-kezdett bele végre, még a tenyered is izzadni kezdett.-Kuroo-kun holnap egy kis összejövetelt tart náluk, azt üzeni szívesen látna téged.-mesélte.

- Azta.-csak ennyit tudtál kinyögni.-P-persze, köszönöm. Esetleg.. esetleg Tooru is jöhetne?-kérdezted egy kicsit félve.

- Szerintem nem lenne probléma.

"Aztaaa!!
Még soha sem voltam házibuliban!
Most menőnek érzem magam.
És Kuroo gondolt rám!"

***

Ennek hála szinte egész nap hallgathattad Tooru nyafogását a karjaid között az ágyon fekve, mert ő valójában nem is akar annyira jönni. Köztudottan nem rajong Tetsurouért, és nem igen szeretne egy légtérben tartózkodni vele, ha nem muszáj. Na meg a többi Nekomás fickóval. Hiába mondtad neki, hogy hát akkor semmi akadálya, nyugodtan maradjon itthon. De nem, ő neki muszáj ott lennie, mert a bulik veszélyesek. "Nem hagyhatom, hogy rajtad legeltessék a szemüket azok a ..." inkább ne részletezzük. Szóval, végig fogja szenvedni az egészet, csak azért, hogy felügyeljen téged. "És ha sokat iszol? [Név]-chan, ugye nem iszol? Nem is rajongsz az alkoholért, igaz?!" Hát, ami azt illeti.. majd kiderül.
Mellesleg visszatérve a múltkori problémára - édesanyáddal úgy komolyan el tudtál beszélgetni. És a mai napig csak rajta tudsz agyalni.
"Ha továbbra sem bízol meg benne, mindent tönkre fogsz tenni. Adj neki egy igazi esélyt, ahol semmi sem akadályoz meg. A hamis vágyaid az őrületbe fognak kergetni, [Név]."

"Pff.. hamis vágyak? Talán van benne valami. Mármint.. nem úgy értem! Őszintén tiszta szívemből szeretem Oikawa Toorut, de igaza van anyámnak. Hiába igyekszem, még mindig nem tudok neki hinni. Nem tudok benne megbízni, úgy, ahogy kéne. Hisz bármelyik pillanatban hozzámvághatja, hogy mennyire unott képem van, mint ahogy egyszer már megtette. Bármelyik percben megutálhat, kerülhet egy évig, mint ahogy már ez megtörtént. Hiába engedtem el azt a múltat, hogy rég volt, elmúlt. A tüske még mindig bök, a sebeim ugyanúgy fájnak, az emlékek lyukat ütöttek az elmémben, a lelkem darabokra hullott, egyes darabjai pedig még mindig nincsenek meg, és ki merem mondani, hogy talán soha nem is lesznek.
Nem arról van szó, hogy megbántam az egész kapcsolatosdit Tooruval, de lehet egy icipicit tényleg elhamarkodtuk. Én hülye! Időre lett volna szükségem, hogy ezeket rendezzem magamban, köztünk, és egy igazi boldog felhőtlen párkapcsolatunk legyen, amiről mindenki álmodik. De ezt is elrontottam, mint általában mindent."