Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

12 rész

Hétfő reggel van.ma elég hamar kipattantam az ágyból és mondhatni frissen mentem a reggeli teendőimet végezni.Gyors megreggeliztem és már indultam is a suliba. Denki már a kapunknál várt rám, ugyanis most már minden nap együtt megyünk suliba.

-Jó reggelt hercegnőm-köszönt nekem és közben szorosan magához ölelt

-Jó reggel kis Pikachu

-Mehetünk?

-aha menjünk

-(név)?

-igen?

-akarsz zenét hallgatni?

-persze-azzal a kezembe adta az airpods-ának az egyik felét.

Kézen fogva sétáltunk és közben zenét hallgattunk. Olyan kellemes volt.Reggel van ,még nincs annyira meleg de még is kellemes az idő a Nap már teljes világosságot ad de még sincsenek sokan az utcán. Lassú tempóban sétálgatunk, ugyanis még bőven van időnk beérni a suliba.

-baby?

-Igen?

-köszönöm, hogy a barátnőm vagy

-ahw én köszönöm, hogy a barátnőd lehetek.-Fel se tudom fogni, hogy hogy lehet valaki ennyire édes mint Denki.

Ezután az apró párbeszéd után közelebb jött hozzám és egy puszit adott az arcomra.Én persze egyből elpirultam és csak mosolyogni tudtam de végül pár másodperc után viszonoztam a pusziját.Mikor a suli kapuja elé értünk Denki  még erősebben fogtam a kezem majd át léptük a bejáratot. A folyosón sétáltunk még nem voltak sokan az iskolában ugyanis korán volt. Azonban hirtelen ismerős hangokat kezdtünk el hallani. Megfordulni se volt időm ugyanis a lányok már egyből ott termettek mellettünk amikor megpillantották, hogy Denkivel össze van kulcsolva a kezünk.És hát a hangos sikítozás se maradhatott el

-Úr isten annyira tudtam, hogy összejöttök!!-kezdte a sikonyálást Mina

-Igen olyan édesek vagytok-szólt Momo is 

-Sokáig angyalkáim-mosolygott ránk Kendo is

Ochko pedig egyből a nyakamba ugrott és nekiállta a fejemet puszilgatni.Jó volt látni, hogy ennyire örültek nekünk.Miután lenyugodtak együtt mentünk be az osztályba.Bent volt már Bakugou, Todoroki,Tokoyami és Tsuyu is. Mikor beértünk mindenkinek mosolyra húzódott a szája amikor meglátták ,hogy együtt vagyunk Denkivel. Egy embert kivéve Bakugou csak közömbös pofával nézett ránk és hamar el is fordult mintha undorodna tőlünk vagy nem tudom de meg mondom őszintén kicsit rosszul esett, hogy ennyire kimutatja a a nemtetszését.Mindenki leült a helyére, amíg Eijiro meg nem érkezett addig Denki mellettem ült. Mikor belépett a vörös hajú barátom egyből odasietett a padhoz, hogy megnézze Denkivel minden okés-e már. Meglepetésére Denki arcáról le se lehetett vakarni a mosolyt.

- Hali srácok-köszönt nekünk Eijiro

-szia-válaszoltuk neki egyszerre 

Denki már jobban vagy?

-Tökéletesen vagyok Kirishima

-Na annak örülök-válaszolta megnyugvással a a hangjában-akkor hatott az, hogy (név) beszélt veled

-Hát igazából ő oldotta meg az egészet ez csak rajta múlt.-kezdte a válaszadást Denki

-Ezt, hogy érted?

-Úgy, hogy Denki azért volt szomorú mert azt hitte ,hogy van köztünk valami. -magyaráztam 

-Mert tudod Eijiro én szeretem (név)-et és hát...