Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

23.rész

Elérkezett a kirándulásunk utolsó napja. Igaz az utolsó esténket éjjeli bagolykodás helyett mindenki végig aludta de nem igazán bántuk. Reggel már korán felkeltem és összepakoltam a cuccaim mivel este nem volt energiám. Lassan keltek fel a többiek is és aki szintén egyből az ágyába zuhant tegnap ő az én példámat követve reggel pakolászott. 9 órára jön értünk a busz ami majd elvisz a hős múzeumba és onnan haza. A reggel nem volt túl izgi csak a szokásos reggeliztünk mindenki elkészülődött és már itt i volt értünk a busz. Mindenki fel szállt és egy neki tetszőleges helyre leült. Én szokásomhoz híven Denki mellett foglaltam helyet de most próbáltunk minél messzebb lenni Bakugoutól. Kell valami megoldást találnunk erre az egészre mert ez így nem lesz jó ha a két fiú között további feszültség és utálat lesz. Nem akarom , hogy szét szakadjon a kis csapatunk vagy bárki is ki legyen közösítve. Pláne nem miattam ugyan is még csak nem rég óta ismerem a többieket és nem akarok már is veszekedést szítani. Reménykedtem abban, hogy az idő majd segít és Bakugou már nem akar majd tőlem semmit de félek, hogy gyorsabb megoldás kéne erre a problémára. Minden esetre most szeretnék valami vidám dolgon gondolkodni így a kirándulásunk utolsó napján. Nem akarok se veszekedést se semmilyen konfliktust.Egy fél órát buszoztunk én az idő alatt Denkivel játszottam a telóján valami új kis játékon amit meglehetősen élveztem. Főleg, hogy többször is nyertem Denki ellen. Mikor megérkeztünk a múzeum bejáratához, Aizawa elintézte a belépőket és beengedtek minket. Kaptunk külön vezetőt is aki egy kicsit mesél minden emlékről ami egy-egy híres hőshöz tartozott. Egész érdekes volt amit a nagyjából 30-as évei elején lévő nő mesét a kiállított darabokról. Különösen Midoriyat érdekelték a hősökhöz tartozó dolgok de mindenki csendbe végig hallgatta a történeteket. A múzeum nem volt túl hatalmas de még is pont elég volt. Mikor kiértünk még mielőtt haza indultunk volna kaptunk pár órát, hogy a városban körül nézzünk. Persze meg volt adva, hogy meddig mehetünk és, hogy mikor találkozunk. Mi azt beszéltük, ogy megint külön válunk fiúkra és lányokra de Denki nem akart Bakugou közelébe lenni ezért inkább velünk jött. Momo, Mina, Ochako és Yui vásárolni akartak valamit de nekem és Kendonak, most nem igazán volt kedve hozzá ezért hármasban Denkivel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova ebédelni. A választásunk végül egy Mekire esett mivel mind hárman kívántuk most. Miután kikértük hamburgereinket leültünk egy nekünk tetsző helyre és beszélgetni kezdtünk. A társalgásunk témája megint csak Bakugou volt és a viselkedése. Ám nem sokáig beszélgethettünk erről ugyan is a fiú csapat is ugyan ide tévedett be enni és Eijiro egyből ki is szúrt minket ami pedig egyenlő volt azzal, hogy ideülnek hozzánk. Szerencsére Bakugou nem szólalt meg és ez Denkirő is elmondható volt ám mégis lehetett érezni a feszültséget a levegőben és a két fiú gyilkos pillantási egymásra mindent elárult. Amint mindenki befejezte az evést még sétáltunk egy kicsit a városban ám hamar el ment az idő és a busz már jött is értünk, hogy haza vigyen minket. A kis csapatunk most a busz leghátulján helyezkedett el mivel megbeszéltük, hogy felelsz vagy merszezünk visszafele. Az út elején még mindenki el tudta foglalni magát ám amikor már sötétedett kezdtek unalmassá válni a telefonos játékok és az zenék. Így akkor az ülések között lévő hely felé fordulva megpróbáltunk egy kört alkotni és nekiálltunk a játéknak.Megbeszéltük , hogy a testi érintkezésnél a maximum az ölelés lesz. Mivel nem volt nálunk üveg ezért mi választottuk az illetőt akinek valami felelést vagy merést mondtunk. Le ment pár kör majd Denki kapta meg a szokásos kérdést Minatól.

-Denki felelsz vagy mersz? 

-Öhm akkor most felelek

-uhh rendben kivel volt az első csókod? 

-Hát kérlek szépen ezzel a gyönyörűséggel itt mellettem-válaszolta és megsimogatta a combomat közben. Én persze egyből adtam egy puszit a fejére.

-Ugh hülye nyomorék-morgott Bakugou

-bocs, hogy én nem smároltam le a fél várost és nem vittem ágyba minden jött ment lányt akit csak találtam-vágott vissza Denki. Talán kicsit erősen.

-HÁT VELEM LEGALÁBB LEFEKSZIK VALAKI ÉS NEM CSAK SZÁNALOMBÓL SZERZEK MAGAMNAK BARÁTNŐT. ÉN A LÁNYOK HELYÉBEN BOTTAL SE NYÚLNÉK HOZZÁD!!!

-BAKUGOU!-kiáltottak rá a többiek

-Ezt azonnal vond vissza !-utasította Kendo-és kérj bocsánatot

-még mit nem-vágta rá

-BAKUGOU KÉRJ MÁR BOCSÁNATOT!-szólt rá Kirishima is. 

-Hát jó... Sajnálom (név), hogy egy ekkora selejttel kell együtt lenned

Na nálunk itt telt be a pohár. Denki nekiment a szőkének és megrugdosta párszor amit persze Bakugou sem hagyott annyiban és egy elég erős pofonnal válaszolt a rugdosásra. Denkinek a könnye is kicsordult az ütéstől , az arcán pedig majdnem, hogy Eijiro haja színével egyező tenyérnyom volt. Mielőtt még elfajulna a dolog megragadtam Denki karját és előre indultunk magunknak helyet keresni. Szerencsére mivel nem voltunk olyan sokan ezért még találtunk egy két személyes helyet és leültünk. Még lehetett hallani ahogy a többiek Bakugout próbálják kioktatni de nem hinném, hogy sikerrel jártak. 

-Jól vagy?-kérdeztem Denkitől agódva

-Hát őszinte leszek eléggé fáj az arcom de megvagyok persze-nevetett kicsit. Látni lehetett rajta, hogy nem ez volt a legőszintébb mosolya.De egy kicsit azért még is sikerült megnyugtatnia azzal, hogy mosolyog.

-Akkor jó van. Akarsz zenét hallgatni?

-Persze-és már adtam is a kezébe a fülhallgatóm egyik felét. -Játszunk közbe a telómon?

-igeen

Az út hátra lévő részét játékkal és zene hallgatással töltöttük ami felettébb kikapcsoló volt. Jól szórakoztunk Denkivel és örültem, hogy nem kell azon aggódnom, hogy Bakugou mikor fog belé kötni.Mikor megérkeztünk már késő volt.Én felhívtam anyát, hogy nem-e jönne érte de sajnos nem ért rá így Denki fel ajánlotta, hogy haza visznek.Hálás voltam neki ezért mert nagyon nem volt kedvem gyalog haza menni. A buszmegállóban már többek szülei is ott várt. Elbúcsúztunk a többiektől és mikor megérkezett értünk Nao már szálltunk is be a kocsiba. A haza úton nem igazán beszélgettünk nem is nagyon emlékszem mi történt mivel bealudtam. Arra ébredtem, hogy Denki karjában vagyok és ő éppen a lépcsőn visz fel engem a szobámba. Hitoshi megállította és át vett tőle. Nem akartam kinyitni a szemem mivel jó volt az, hogy egész a szobámig elcipelnek és nem kell semennyit se sétálnom. Denki adott egy puszit a számra majd elköszönt Hitoshitól is. A bátyám bevitt a szobámba , lefektetett az ágyamra és be is takart. Elhúzta a függönyt is de mikor indult ki a szobából megszólítottam

-Hitoshi

-Igen?

-köszönöm-mosolyogtam felé ami a sötétben nem igazán látszódott de a hangomon lehetett hallani, hogy mosolyra húzom a számat.

-Nincs mit .Aludj már késő van-suttogta, majd közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra, majd kisétált.

Már nagyon fáradt voltam ezért nem tudtam semmin se gondolkodni mivel nagyon hamar elnyomott az álom.