Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

29 rész

Mire beértünk a megbeszélt helyre Ochako és Izuku már ott vártak minket. 

-Sziasztok-köszöntem egy hatalmas mosollyal az arcomon, majd megöleltem a két barátomat 

-Hali-köszönt Denki is

Mint kiderült Izukuék már választottak helyet így le is ültünk egy ablak melletti 4 személyes asztalhoz. Pár percre rá már jött is a pincér és felvette a rendelésünket. Én egy jegeskávét, kértem míg Denki egy turmixot Uraraka és Midorya pedig egy sima és egy fehér csokis forrócsokit.

Miután rendeltünk és a pincér elment  de Denki és Midoriya a férfi után eredt és beszéltek még vele valamit mire mi csak furcsán néztünk rájuk Ochakoval. 

-És amúgy , hogy vagyok?-érdeklődött Uraraka

-Tökéletesen -válaszoltam, mire Denki is helyeselt. 

-Annak örülünk akkor ezek szerint Bakugou már nem okoz gondot?-kérdezte Izuku

-Hát képzeljétek, hogy ma délelőtt Bakugou eljött hozzám és bocsánatot kért mindenért amit tett.-meséltem nekik tejes boldogságban

-BAKUGOU BOCSÁNATOT KÉRT???-néztek kikerekedett szemekkel

-Igen , persze a maga módján de megtette-válaszoltam

-Denki tőled is?-kérdezte Izuku

-Velem elvileg holnap fog beszélni

-Ohh értem

És ebben a pillanatban meg is jelent a pincér.Kihozta a rendelt italokat és a fiúk felé biztatóan mosolyogva tette le az asztalra ám Ochako és az én italom tetején egy kis doboz szerű dísz volt. Nagyot néztünk mind a ketten, hogy még is mi lehet ez míg Denki és Izuku izgatottan figyelték a reakciónkat. 

-Na jó ha kiugrik valami ebből a dobozkából én a fejetekre öntöm a kávémat-fenyegettem őket mivel az a gondolat s átfutott az agyamon, hogy meg akarnak viccelni minket.

-Vállalom a felelősséget de egyébként nyugi nem fog semmi se kiugrani belőle-mosolygott rám a barátom

Urarakával egyszerre nyitottuk ki a kis dobozokat és nagy meglepetésünkre egy-egy karkötő díszelgett bennük.Óvatosan kiemeltük az ékszereket az őket védő dobozkából majd a két fiú segítségével felcsatoltuk a csukóinkra. Gyönyörű volt mind a kettő.Mi a csak ámulva néztük az újonnan kapott ajándékainkat míg Denki és Izuku lepacsiztak. 

-Na hercegnő tetszik? -érdeklődött a szőke 

-persze imádoom ez gyönyörű. Köszönöm szépen-hálálkodtam barátomnak miközben egy gyors puszit adtam ajkaira. 

Ochako is hasonlóképp cselekedett mire Izuku arcába szökött a vér és teljesen elöntötte őt a pír. Fel se tudom fogni, hogy Denki eddig hol rejtegette a benne lévő mérhetetlen mennyiségű szeretetet és, hogy mivel érdemeltem ki én az összeset de borzasztóan hálás voltam, hogy ilyen barátom lehet. Aki mindig figyel rám, itt van mellettem, akinek bármit elmondhatok, aki támogat mindenben, aki megvéd és tényleg megbecsül. Denki minden egyes nap elmondta, hogy mennyire szeret és érezteti velem, hogy igen is fontos vagyok és értékes.Sokáig azt hittem, hogy ilyen fiú csak is a mesékben és a lányok képzeleteiben létezik de amikor egymásra találtuk a szőkével, szembesültem vele , hogy ez a lehetetlennek hitt odaadás , kedvesség, figyelmesség, támogatás és szeretet valóban létezhet egy fiúban.És én egyike lehettem azoknak a lányoknak akiknek megadatott, hogy egy ilyen fiút mondhassanak a barátjuknak.

Lassan megittuk az italainkat majd a fiúk ismertették velünk a dupla randi további programjait. Amint kiléptünk a kávézó ajtaján, Denki egyből összekulcsolta ujjainkat és erősen fogta, mintha csak az élete múlna rajta.Példáját követve én is kicsit jobban rászorítottam kezére. Soha nem akartam elengedni őt. Azt akarom, hogy örökre itt legyen mellettem, hogy minden egyes nap megölelhessem és megcsókolhassam életem végéig és még utána is.