Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

26. rész

* reader szemszöge*

Órák után próbáltam még párszor felhívni Kendot de esélytelennek bizonyult.Így inkább hagytam majd később úgy is beszélek vele. Denkivel együtt sétáltunk haza és egyből hozzánk mentünk ugyan is megbeszéltük reggel, hogy segítek neki tanulni. Amint besétáltunk több hangot véltem felfedezni a házban mint kettő ebből következtettem, hogy anyán és Hitoshin kívül van még valaki itthon. 

-Hali-üdvözöltem a házban lévőket

-Helo- köszönt Denki is

-(név)-chan-ugrott a nyakamba Toga amint meglátta, hogy itthon vagyok. Őszinte leszek eléggé meglepett, hogy itt van a szőke lány is de természetesen örültem neki.

-Szia Toga hát te? 

-Hitoshihoz jöttem , úgy volt, hogy jön Dabi és Tomura is csak hát nem értek rá így csak én vagyok.Ő a barátod?-kérdezte csillogó szemekkel

-Igen ő Denki-mutattam be a barátomat a szőke hajú lánynak

- Jaj de kis helyes-áradozott miközben két kezét Denki arcára tette és csipkedni  kezdte

-Tudom -vigyorogtam-Na de mi megyünk is ha nem bánod mert még házit kell csinálnunk-azzal megragadtam Denki csuklóját és felmentünk a szobámba

-Ő kicsoda ?-érdeklődött a szőke fiú mikor felértünk a szobámba.

-Toga a bátyám egyik barátja, Na de akkor mond mit nem értesz és segítek aztán ha gondolod elmehetünk valahova ketten vagy akár a többiekkel is.

-Rendben

Körülbelül másfél órát matekoztunk mire Denkinek sikerült megértenie mindent.Mikor végeztünk elpakoltuk a füzeteinket és ledőltünk az ágyra.

-Akkor megyünk sétálni?-kérdeztem

-Aha menjünk de csak ketten oké?

-rendben

Gyorsan felöltöztünk majd indultunk is az ajtóhoz. Idő közben Toga elment de anya sem volt már a házban. Így csak Hitoshinak szóltunk, hogy elmegyünk. Mikor ki akartuk nyitni az ajtót nagy meglepetésemre szembetaláltuk magunkat egy lila hajú kialvatlan szemű magas férfival aki nem volt más mint az a személy aki itt hagyta anyát évekkel ezelőtt. 

-Apa? Mit csinálsz te itt-kérdeztem lesokkolva

-(név)-nézett a szemembe és láthatólag ő is meg volt lepődve-Mekkorát nőttél, gyönyörű vagy kicsim!

-K..Köszönöm

-És kit köszönthetek melletted?-érdeklődött

-Oh.. Igen apa ő itt Denki a fiúm-mutattam be a mellettem álló szőkét

-Örvendek uram-nyújtotta jobb kezét Denki

-Szint úgy-rázott vele kezet apa-Aranyosak vagytok így együtt -mosolygott ránk.

-Öhm mi most megyünk mert eredetileg sétálni indultunk-azzal el ki is léptünk az ajtón és elindultunk.

Nem igazán tudtam felfogni mi is történt az előbb.Nagyon meglepődtem azon, hogy apa a városban tartózkodik.Azt pedig pláne nem gondoltam volna, hogy hozzánk is benéz. Remélem jó oka van arra, hogy újra találkozik anyával.Őszintén remélem, hogy újra össze áll a családunk és apának sikerül helyre hoznia a hibáját amit a múltban elkövetett.Annyira elmerültem a gondoltaimban, hogy észre se vettem ahogy Denki folyton hozzám szólogat.

-(név) minden oké? 

-Ohh.. persze semmi gond-erőltettem egy mosolyt az arcomra de egyáltalán nem volt őszinte és ez Denkinek is feltűnt.