Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

10. rész

Az órák hamar elteltek, a szüneteket  a B-seknél töltöttük de mindig megkérdeztem Eijirot, hogy Denkinek javult-e a hangulata. sajnos minden szünet végén nemleges választ kaptam és ez kicsit elszomorított. Tisztán lehetett látni Denkin, hogy baj van de mindig amikor  odamentünk hozzá tagadott mindent és próbált jó pofát vágni az egészhez. Így képtelenség segíteni rajta, ha elzárkózik és rejtegeti a gondjait úgy mi sem tudunk mit csinálni vele. A héten keddtől már nem is mentem át a B-sekhez ugyanis Eijiroval végig Denkit nyaggattuk, hogy mondja el mi  baja.Ám ha nem képes megszólalni és nem engedi, hogy segítsünk neki akkor nem tudunk mit tenni. Talán magányra van szüksége,talán az majd segít neki egy kicsit.

A hét második felében egy kicsit hanyagoltuk a fiút remélve, hogy talán egy kicsit segít neki az egyedüllét. Én ezen a héten szinte minden nap Eijironál voltam és vagy videojátékoztunk vagy próbáltunk  azon gondolkozni, hogy hogyan segíthetnénk Denkinek. Próbáltam együtt haza menni vele mivel mégis csak szomszédok vagyunk de ő órák után egyből rohant is ki az épületből, így esélyem se volt tőle megkérni hogy tartson velem. 

Péntek van. Denkit nem látom a szomszédban biztos már elment. Elindultam én is a suliba de amikor beértem meglepetésemre nem volt ott.Talán beteg lett? vagy mi történt? Denki már itt szokott lenni ilyenkor. Mi van már? Aggódóan mentem vörös hajú barátomhoz hogy megkérdezzem hátha ő látta-e de megint egy nemleges választ kaptam. ma csak kevesen voltak az osztályban mert többen is mentek egy tudományos kiállításra amit a suli szervezett.10 perc múlva becsöngetnek és Denkit még mindig nem láttam sehol. Át mentem másik osztályokba is, hogy megnézzem hátha ott van de nem volt. Mikor végig néztem az egész sulit visszaballagtam az osztályba és leültem a helyemre. Pár másodpercre rá láttam ahogy a sárga hajú fiú belép az osztályba kisírt vörös szemeivel.nagyon megijedtem, hogy mi történhetett vele és hirtelen remegni kezdett a kezem is. oda siettem hozzá, hogy mi a baja de pont akkor jött be Aizawa és a helyemre tessékelt. Az óra lassan telt és én le se tudtam venni a szemem Denkiről aki végig lefele nézett és láttam, hogy néha a szemé törölgette. Amint kicsöngettek Eijiroval már rohantunk is a fiúhoz, és most már majdnem, hogy követeltük tőle, hogy mondja el mi a baj mert ez így nem mehet tovább.

-Denki mi a baj kérlek mondd már el ne titkolózz előttünk segíteni szeretnénk-kérleltem

-Nincs semmi

-haver ne már látni lehet rajtad, hogy sírtál és mivel te fiú vagy és kb állandóan mosolyogsz ezért lehetetlen, hogy csak úgy elsírd magad minden baj nélkül

-Eijiro nem szállnál le rólam végre??-emelte meg kicsit a hangját a fiú-Menjetek el nem kell, hogy itt legyetek nem kell rám pazarolnotok az időtöket legyetek csak ketten és hagyjatok nincs bajom. 

-Na jó haver mi próbáltunk segíteni de ha ennyire hülye vagy és nem fogadod el akkor vess magadra-azzal Eijiro megfogta a kezem és elhúzott Denkitől. Én nem akartam elmenni onnan de mivel le voltam sokkolva Denki kijelentése miatt miszerint nincs szüksége ránk ezért nem tudtam ellenállni és ott maradni.

Mikor a 4. óra következett volna észrevettük, hogy Denki táskája és maga a fiú sincs itt. Körbekérdeztük a tanárokat, hogy hova lett mire azt a választ kaptuk, hogy rosszul érezte magát és hazament. 

-na jó ez már gáz!

-Héé Eijrio ne beszélj így róla nem tudod mi a baja-rivalltam rá a vörös hajúra. 

-De   ha ennyire nem kívánja a társaságunkat akkor minek erőlteted?

-Tudod, hogy nagyon szeretem Denkit és nem tudnám elviselni ha végig ilyen szomorú lenne