Szomszéd srác (Denki x reader) //Befejezett//

25. rész

A vasárnapom hamar elment, és újra elérkezett a hétfő. Reggel miután elkészülődtem elköszöntem Hitoshitól és indultam is a suliba. A kapu előtt várt rám Denki, hogy indulhassunk.

-Jó reggelt -siettem hozza

-Neked is-majd egy puszit nyomott az orromra

Csendben sétáltunk a suliig a gondolatainkba merülve. Nem éreztük kínosnak a köztünk lévő csendet mivel, most mind a kettőnknek volt min elgondolkodnia.Nem tudom Denki min gondolkodhatott de az biztos, hogy egyszer kétszer az ő agyán is átfutott a kérdés, hogy mit tehetnénk annak érdekében, hogy Bakugouval ne legyen gond. Tudom, hogy legbelül ő is érezte azt, hogy Bakugou nélkül nem lenne teljes a csapatunk és, hogy meg kel oldanunk azt a problémát, hogy közénk akar állni. Természetesen én is sokat agyaltam ezen és ehhez hasonló dolgokon de most ami a legjobban foglalkoztatott az az, hogy anya újra találkozgat apával. Kíváncsi voltam mi változott kettőjük kapcsolatában és, hogy ezeknek milyen következményei lesznek.Természetesen örültem neki, hogy talán újra egymásra találtak de nem tudom elfeledni amit apa tett anyával és velünk és talán ez örökre bennem lesz azzal az apró még is elbizonytalanító gondolattal, hogy ez akár újra megtörténhet. Nem akarnám, hogy anya megint rosszul érezze magát és szenvedjen mivel nem érdemli meg. Egyáltalán nem, ő egy csodálatos nő aki képes volt egyedül elbírni kettő tinivel.Megadott nekünk mindent amire szükségünk volt és talán még többet is.Mindig megbeszélhettük vele ha rosszul éreztük magunkat vagy akár örültünk.Ő itt volt és még most is itt van és támogat minket.Lassú tempóban sétálgattunk egymás mellet szótlanul, kézen fogva.Ám ezt a csendet Denki törte meg 

-(név) ma nem lenne kedved átjönni hozzánk szeretnélek megkérni rá , hogy segíts a matekba mert nem igazán értem és mivel hamarosan dolgozatot írunk meg kéne értenem-intézte felém ez a kérését a tarkója vakargatása közben. 

-De persze segítek- mosolyogtam rá

Észre se vettük és már el is érkeztünk a U.A.kapujához.Beléptünk az épületbe és egyből az osztályunk felé vettük az irányt.Még korán volt így nem voltak bent sokan de azért egy ketten már a helyükön üldögéltek az óra kezdetét várva. Kirishima is ezen emberek közé tartozott a padunknál ült és a telóját nézegette. 

-Szia Eijiro-köszöntem oda neki

-Hali srácok-mosolygott ránk a cápafogait mutatva

-Mi jót csinálsz_ érdeklődtem a legjobb barátomtól

-Épp Katsukival beszélgettem

-És pedig?

-Azt írta ma nem lesz suliba

-ohh értem

-még mindig nem beszéltek és haragba vagytok?-tette fel a kérdést most már a mellettem álló sárga hajú fiúnak. 

-Hát nem találkoztunk a hétvégén és nem is beszéltünk de őszinte leszek nem is bánom kicsit gondolkodtam azon amit csinál és arra jutottam, hogy még egy ideig nem tervezek vele kibékülni legalább is úgy, hogy én kezdem a bocsánat kérést úgy biztosan nem. 

- persze megértem de jó lenne ha hamar lezárnátok ezt az ügyet mert szeretném már vissza kapni a régi baráti társaságom ahol mindenki boldog

-Figyelj Kirishima ez tényleg szép és jó de nem az én hibámból lett feszült a hangulat , azt meg nem várhatod e tőlem, hogy tétlenül végig nézzem ahogy rá mászik a barátnőmre és megpróbálja elvenni tőlem. 

-rendben-nézett szomorúan lefelé a vörös hajú 

Beszélgetésünket a csengő fülsüketítő hangja zavarta meg ezzel arra figyelmeztetve mindenkit , hogy foglaljon helyet a padjánál és várja a tanár érkezését. Egy perc se telt el de Aizawa már lépett is be az osztályterembe, és kezdetét vette az óra.Az osztályfőnöki hamar elment nem is csináltunk szinte semmit mivel Aizawa legfőképp Bakugouval akart volna beszélni , de mivel ő nem volt ezért megengedte, hogy csendben elfoglaljuk magunkat ,ő pedig szokásához híven belebújt a sárga hálózsákjába és megpróbálta álomra hajtani a fejét. Mikor kicsengettek én egyből a B-sek felé vettem az irányt mivel beszélni szerettem volna Kendoval ugyan is beszéltünk egy találkozót erre a hétre és meg akartam kérdezni tőle pár dolgot. Denki is velem jött kihasználva az alkalmat, hogy Katsuki nincs itt és nyugodtan mindenki tudtára adhatja, hogy az övé vagyok. Mikor beértünk a B osztályba, gyorsan körbenéztem, hogy megtaláljam a copfos barátnőmet, ám nem igazán akadt meg a szemem egy vöröses hajkoronán sem. Úgy gondoltam biztos kiment valahova de mivel nem volt kedvem átkutatni az egész iskolát ezért Tetsutetsuhoz fordultam segítségért ez ügyben.