Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part1

- St. Clare kisasszony, kérem, jöjjön be.
A főnököm, Edwards úr, a két székre mutatott az íróasztala előtt.
- Foglaljon helyet, Kyrie.
Megint rosszul ejtette ki a nevem, -Kye-ree- a második szótagot újra elhúzta.
- Keer-ee a nevem.
Nem tehettem róla, ki kellett javítanom, azt hiszem, már vagy tizennyolc-ezredszer. Edwards úr, a fekete bőrszékébe süppedt és kigombolta a zakóját.
- Persze, rendben.
Megigazította a mandzsetta gombjait, a tökéletesen vasalt fehér ingén és megköszörülte a torkát.
- Nos, St. Clare kisasszony, mindjárt a lényegre térnék. Attól félek, el kell, hogy bocsájtsuk. Ennek semmi köze magához, csak arról van szó, hogy csökkentenünk kell a létszámot. és a legújabb és legkisebb tapasztalattal rendelkező alkalmazottakat... hogy is mondjam... jelen pillanatban, feleslegessé vált számunkra.
Pislantottam egyet. Kettőt. Hármat.
- Akkor én... milyen vagyok?
- Felesleges. Ez azt jelenti...
- Tudom, hogy mit jelent az, hogy felesleges. Csak azt nem értem, hogy miért történik ez. Alig pár napja még, Don azt mondta, hogy állandósítani szeretne engem...
Edwards úr, leintett beszéd közben.
- Don tévedett, és én elnézést kérek a kellemetlenségekért. Tudja Don-nak van az a furcsa szokása, hogy olyanokat ígérget, amikre nincs felhatalmazva, ezért nem tudja teljesíteni azokat. Neki is, hamarosan felmondunk.

Megköszörülte a torkát, diszkréten jelezve ezzel, hogy a téma le van zárva. Kihúzta a fiókot az íróasztalán és kivett belőle egy borítékot.
- Az utolsó fizetése, St.Clare kisasszony. Két hetes lelépővel egyetemben. Azonnal pakolja ki az íróasztalát. Ha szüksége lenne értékelésre, írásbeli kérvényt kell benyújtania, és mi majd kézbesítjük a választ.
Nemet intettem a fejemmel.
- Ne, kérem, Edwards úr, ezt nem teheti. Szükségem van erre a munkára, nem is tudja elképzelni, hogy mennyire. Soha nem késtem és soha nem végeztem rosszabbul a munkám, mint a többi alkalmazott.
Kérem, adjon nekem még egy esélyt.
- St. Clare kisasszony, a könyörgés semmin nem változtat. Ez már el van döntve. Állásközvetítőn keresztül került hozzánk. Ez ideiglenest jelent. Ahogy már mondtam, ne vegye személyeskedésnek. Nem dobjuk ki, csak az értésére adjuk, hogy feleslegessé vált számunkra a munkája. És most, ha megbocsájt, hamarosan lesz egy megbeszélésem.
Edwards úr, várakozóan felhúzta a szemöldökét.
- Rendben.
Felálltam, lesimítva a kék, szűk szoknyám oldalait, elfordulva tőle.
- Pöcs.
- Pardon? - Edwards úr felállt és ökölbe szorította a kezeit. - Mit mondott?
Felemeltem az állam.
- Azt mondtam, hogy pöcs.
Ugyanazt a leereszkedő hangszínt használtam, amit ő is olyan gyakran alkalmazott. - Ez egy illetlen szó, és azt jelenti, hogy pénisz. Úgyhogy maga...maga...egy...fasz.

Elfordultam és a kilincsért nyúltam. A keze a csuklómra fonódott, így állítva meg engem.
- Várjunk csak, várjunk, St. Clare kisasszony. Nem szeretné, ugye, hogy kapcsolatba lépjek az ön állásközvetítőjével? Nagyon könnyen el tudnám érni, hogy kihúzzák a nevét a listájukról. - megszorította a csuklómat, és a nyakamon éreztem a leheletét. - Létezik egy járható út, hogyan tudná magának biztosítani, ezt az állást. Lehet, hogy még egy állandó helyet is kaphat, amelyről az előbb beszélt.

Éreztem, ahogy a hátamnak nyomódott és annak a bizonyítékát is, hogy valójában, mit is akart tőlem. Nem fogok hazudni, nekem is átfutott az agyamon, ez a lehetőség. Egyszer és nagyon rövid időre. Tényleg nagy szükségem volt, erre a munkára. Már 2 hónapja nem volt befizetve az albérletem, 3 hónapja a villanyom, nem győztem fizetni az iskolai tandíjat az öcsém és saját részemre, és ezen kívül fizetnem kellett az anyám gondozását is. Meg tudnám tenni azt, amit ez a faszkalap akart tőlem, és így megtarthatnám az állásom. Nem tartana sokáig. Egy pár kellemetlen pillanat, ha lenne egyáltalán. Öreg volt már, hatvanon is túl. A korához képest fitt, de nem férfias. Ha nem törődnék azzal, hogy milyen kétségbeesett vagyok, ez soha nem történhet meg. Nem így, és nem ezzel a faszival. Hogyha kívánatos volna, és én is akarnám, akkor esetleg.
Megérné ezt az egészet, ha ez egy jól fizető állás volna, amivel tudnám fizetni a számlákat. Csakhogy ez, ideiglenes munkahely volt. Szaros órabéres. Nem elég egy számlára sem, nemhogy az összesre, amit ki kell fizetnem. Megfordultam, hogy elengedje a csuklómat. Egy pillanatig kifürkészhetetlenül néztem rá, mint egy póker játszma alatt.