Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part11

Mire Roth tizenöt perccel később visszatért, már sikerült lenyugodnom.
Tudtam, hogy nem mondhatom el neki, mit érzek. És nem hiszem, hogy Roth készen állna rá, hogy ilyesmit halljon, mert bár ő volt a kezdeményező, elküldetett értem, figyeltetett, minden az irányítása alatt volt, az ösztöneim mégis azt súgták, hogy számára az igaz és mély érzelmek még elfogathatatlanok. Akart engem; birtokolni, rendelkezni velem. Kívánt engem. Méltányolt engem. Igen, olyan szavakat használt, mint: bébi, édesem, szerelmem, viszont ezek alkalmi becéző szavak voltak, nem az igazi érzelmeket tükrözték.

Elnyomtam az ilyen gondolatokat és felültem, mikor egy tálcát rakott az ágyra. Még mindig meztelen volt, és nem tudtam levenni a testéről a szemem, elfordítani a tekintetem a farkáról, ami még így is lenyűgöző, pedig petyhüdt volt. Azt akartam, hogy újra kemény legyen, örömmel nézném, ahogy a kezemben megnő, de a gyomrom korogni kezdett, amikor a maradék vacsoránk illata megütötte az orromat, amely még falánk vágyamat is megsemmisítette Roth teste iránt.
– Nem emlékszem, hogy haza hoztad volna a vacsoránkat – mondtam, miközben megragadtam egy villát és beleböktem.
Roth törökülésben ült le a tálca túloldalán, majd egy másik villával lapátolni kezdte a szájába a parmezános csirkét.
– Én nem is – mondta, miután párszor rágott. – Annyira arra koncentráltam, hogy idehozzalak és meztelenül lássalak magam előtt, hogy ezt elfelejtettem. A korábbi üzenetet Marco-nak küldtem. Megkértem, hogy a maradékot küldje ide nekünk. – Vett még egy falatot, majd egy pohárba bort töltött. Csak egy poharunk volt, amelyet színültig megtöltött. – Marco megölne, ha látná, hogy így töltöm ki, de nem érdekel. A borivás etikettje csak a nyilvánosság előtt érvényes.
Nagyot kortyolt, majd nekem adta a poharat. Megosztottunk egy pohár bort. Ettől a fejem szédülni kezdett.
– Nos, most már megtudhatod, hogy nekem is mindegy, hogy isszák a bort – mondtam.
– Úgy értem, ha nyilvánosan veled vagyok, megpróbálok úgy viselkedni, hogy ne hozzalak zavarba, de tudnod kell, hogy nem így voltam nevelve, és senki nem világosított fel az ilyenfajta viselkedésről.
Roth megvonta a vállát.
– Csak légy önmagad, Kyrie. Nem érdekel, hogy tudod-e, hogyan kell értékelni a finom borokat. Ezt meg lehet tanulni. A lélek szépségét viszont nem lehet tanítani, és ez az, amit a leginkább értékelek benned.
– Istenem, Roth. Ez olyan aranyos tőled. Köszönöm. – Ránéztem és ezzel tudtára adtam, mit is érzek iránta. – Én is így érzek irántad. Úgy értem, igen, te vagy a legjóképűbb, legszexisebb férfi, akit a kibaszott életemben valaha is láttam, és minél többet megtudok rólad, annál jobban értékellek.
Roth óvatosan félretette a villát és oldalra döntötte a fejét.
– Te… értékelsz engem? – kérdezte döbbenten.
– Nem… neheztelsz rám azért, ahogy idehozattalak?
Megráztam a fejem.
– Nem. – Igyekeztem semlegesnek tűnni, úgyhogy egy falat lasagne-t a villámra szúrtam és lassan rágni kezdtem, majd folytattam. – Nézd, nagyon jól értem az érzelmeimet, oké? Mikor már tudom, hogy mit érzek, nem beszélek róla értelmetlenül. Amikor felfogom, hogy mit érzek, akkor meg is mondom. És nem harcolok ellene csak azért, mert nem lenne megfelelő. Tudom, hogy meg kellene, hogy sértődjek azon, ahogy idehozattál és azt mondtad, hogy a tulajdonod vagyok. Ez az elején így is volt. De… elkezdtük játszani a játékod és egyszeriben felfogtam, hogy nekem is tetszik. Alávetni magam neked, engedelmeskedni a parancsodnak… ez felszabadító. Feltüzel. Soha nem leszek egy csendes, alázatos, jelentéktelen valaki. Az engedelmesség nem az én természetem. Soha nem volt, és soha nem is lesz. Erős és független vagyok. Viszont szórakoztató számomra, hogy hatalmad van felettem, és én engedelmeskedem.
– Nos, örülök neki. – Felvette a villáját, de láttam rajta, hogy még mindig a gondolataiba van merülve. – De ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért értékelsz engem.
– Nem? Gondolj bele, Roth. Gondolj rám. Elmentem volna veled ilyen messzire, engedelmeskedtem volna neked, megengedtem volna neked, hogy azokat a dolgokat tedd velem, ha nem bíznék meg benned? Ha nem élvezném, és ha te sem élveznéd?
Megrázta a fejét.
– Nem. Természetesen nem.
– Akkor megértetted. – Bekaptam pár falatot, kortyoltam a borból, majd folytattam. – Szeretem a szexet. Nagyon. Viszont nem szeretem a véletlenszerű, értelmetlen szexet. Voltam már pár fickóval, ezt már biztos tudod, de soha nem éreztem… kötődést… irántuk. Tudom, hogy nem helyénvaló ezt említenem azok után, amit együtt csináltunk, de nagyon fontos. Minden, amit azelőtt csináltam, az összes fickó… egyik sem veheti fel veled a versenyt. Ezt – az ágyra intettem – össze sem lehet hasonlítani azzal, amit valaha átéltem. Valamit jelentett. Nem tudom, hogy pontosan mit, de jelentett, és azt gondolom, számodra is.
– Ez hazugság volt. Ezt tudtam.
– Természetesen igazad van – mondta Roth. Majd nagyot kortyolt a borból és felém nyújtotta. – Azt hiszem, mindkettőnknek el kell még ezen gondolkodnunk.