Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part7

Lassan ébredezni kezdtem. Először meleget éreztem, majd nyugalmat.
Mintha gyapjúba feküdtem volna, és nem akartam megmozdulni, csak mélyebbre ásni magam a takaró alatt. A következő érzésem az volt… nos, nem is tudom. Valami más, furcsa, ismeretlen. Megpróbáltam ezt a nélkül megfejteni, hogy kinyitnám a szemem, mozgás és a légzésem ritmusának megváltoztatása nélkül. Mi volt ez? Valami mély megnyugvás. Melegség, gyöngédség. Takaró alatt feküdtem és próbáltam visszaaludni. Végül rájöttem, hogy mi az. Bőr. Izmok. És szívdobogás a fülem alatt. Rájöttem, hogy nem a párnán fekszem. Meztelen voltam, lepedők, takarók, végtagok, és egy test közepén feküdtem.
Roth.
Ágyban.
Velem.
Nem volt kendő a szememen.
Próbáltam, nem pánikba esni. Mi folyik itt? Itt aludt el véletlenül? Ez nem vallott rá.
– Nem kell úgy tenned, mintha aludnál, Kyrie. Pontosan tudom, mikor keltél fel, – hangja álmosan és lágyan csengett a fülemnél.
– Az ágyban vagy, velem.
– Igen.
– A szememen nincs kendő.
– Nincs. – csend lett. Majd megéreztem széles tenyerét az arcomon. – Nyisd ki a szemed, Kyrie. Eljött az ideje.

Pislogtam, majd kinyitottam. A mellkasa le volt barnulva, arany szőrszálakkal befedve. A dereka körül a lepedő össze volt gyűrődve, és a szemem sarkából az Armani Exchange márkát vettem észre. Beszívtam a levegőt és közelebb csúsztam. Keze a hátamon nyugodott, válla a fejem alatt.
Összebújva feküdtünk egymás mellett.
Soha életemben nem bújtam össze férfival szex előtt, alatta és szex után sem. Még a kanapén sem, amikor filmet néztünk, vagy autóban, szabadtéri moziban, ágyban, állva vagy akár ülve. Sose bújtam senkihez. A férfiak, nem is próbálkoztak nálam ezzel. Még Steven sem, akivel talán a legkomolyabb kapcsolatom volt és a legtovább randiztam vele. Még mellette sem aludtam. Sose bújtunk egymáshoz, soha nem töltöttük együtt az éjszakát. Csináltuk, amit csináltunk, aztán vagy ő ment el, vagy én.

És most Roth-hoz bújtam.
Megijesztett, ahogy közöttünk a dolgok kezdenek alakulni.
A félelem abból fakadt, hogy még soha nem éreztem magam biztonságosabban, kényelemesebben és nyugodtabban. Tetszett ez.
Magamon éreztem a karját. Mellkasát a fülem alatt és az arcomon. A lábát átdobta rajtam.
Nem akartam megmozdulni. Roth továbbra is csendben feküdt és várakozott.

Hátrahajtottam a fejem és egy kicsit elhúzódtam, hogy lássam őt.
Basszus. Tökéletes volt. Az arca, éles arccsont, erős állkapocs, telt, csókolni való ajkak, amik halvány mosolyra húzódtak. A szeme színe, akár a friss, téli, reggeli égbolt, a legvilágosabb kék. Világosszőke haja a homlokára hullott, feje tetején összekócolódott. Arccal egymásnak, szemben feküdtünk, és véletlenül lábujjaimmal a térdéhez értem. Ha kiegyenesednék, nagylábujjammal meg tudnám érinteni a sípcsontját.
A szívem megállt. Persze, hogy ő volt a legmarkánsabb, legvonzóbb férfi, akit valaha láttam. Persze, hogy az. Persze, hogy annyira értelmesen, kifejezően és intelligensen bámult rám a szemeivel, amitől nem tudnék és nem is mernék másfelé nézni. Megnyaltam az ajkam, de villámként hasított belém az érzés, hogy legszívesebben a mosdóba menekülnék, bezárnám az ajtót és a lezárt WC ülőkén ülnék.
– Gyönyörű vagy, – böktem ki.
– Köszönöm, – hüvelykujjával az arcom simogatta. – Mondd meg nekem, mitől félsz, Kyrie.
– Ettől. Tőlünk. Mindentől. Tőled. Megijesztesz. Mert… hihetetlen vagy. Nem akartam, hogy ilyen légy. Azt akartam, hogy gazdag, arrogáns, seggfej legyél. Azt akartam, hogy olyan légy, hogy gyűlölhesselek. Azt akartam, hogy csúnya és kegyetlen légy, hogy el tudjak menekülni. – Honnan jöttek ezek a brutálisan őszinte szavak? Valahonnan a bensőmből, ahol az igazság leledzett. – Viszont, nem vagy ilyen. Vonzó és megbízható, értelmes és okos vagy, és tényleg tetszel. Úgy nézel ki, mint egy viking harcos. Norvég király. Nem hülyeség? De az. Hülyeség, – elvörösödtem és égett az arcom. Becsuktam a szemem, lehajtottam a fejem és arcom a mellkasába temettem.
– Nem. Nem mondtál semmi hülyeséget, – hangja rekedten és nagyon közelről szólt, aminek megint hatalma volt felettem. – Örülök, hogy vonzónak találsz, Kyrie. Nem akartam, hogy ez egyoldalú legyen.
– Egyoldalú? – megkockáztattam egy pillantást. Lángoló kék szemeivel meredt rám.
– Igen, Kyrie. Több ezer nőt ismertem meg. Mindegyik gyönyörű, intelligens és kívánatos volt. Némelyik híres volt, mások nem. – miért mondja ezt nekem? Nem akartam tudni, mennyi nőt kefélt meg.
Természetesen, valahogy tapasztalatot kellett szereznie, de nem akartam erre gondolni.
– Viszont egyiktől sem állt el a lélegzetem úgy, mint tőled, Kyrie. Olyan gyönyörű vagy, hogy néha levegőt sem kapok tőled.
Állandóan érinteni és csókolgatni szeretnélek. Valamivel korábban kérdezted, hogy miért pont te. Hát ezért.
– Tényleg?
– Igen, Kyrie. Nem szokásom túlozni, sem nagyzolni. Amikor rád nézek... elgyengülök. Az erő ellenére, amit benned látok, valami mégis arra késztet, hogy tartsalak és védelmet nyújtsak, hogy ne kelljen ilyen erősnek lenned. És ezért akarlak birtokolni. – közelebb csúszott, fölém hajolt, rátámaszkodott a könyökére, de a keze még mindig az arcomon volt. – El tudod képzelni, hogy milyen nehéz volt számomra ez az utolsó pár nap? Hogy mennyire vágytam rá, hogy letépjem rólad a ruhát és beléd hatoljak? Nézni, ahogy elélvezel, és a puncid összeszorul az ujjaim körül...
nagyon édes kín volt. Néztem a gyönyörű arcod az orgazmus alatt, és nem élvezhettelek a farkam körül... fájdalom és extázis volt egyidejűleg.
Szükségem van rád, Kyrie. Az enyém vagy. Hozzám tartozol. Ez a várakozás, végtelen volt.
– Miért vártál? Magad mondtad, hogy hozzád tartozom. Miért nem vetted el, ami a tiéd? – a szemét néztem és az arckifejezését, amíg a válaszon gondolkodott.
– Mert többet érdemelsz. Egész életemben, olyan szexben volt részem, aminek semmi értelme sem volt. És neked is. Többet akarok adni, és tőled is többet várok. Több ezer orgazmusom lehet veled. Csókolhatlak, érinthetlek, letéphetem a ruháidat, és nincs szükségem hozzá engedélyre, de nem is fogok kérni. Minek? Hogy magasabb szintre vigyem a kapcsolatunkat? Azt szeretném, hogy önként add oda magad. Teljesen birtokolni akarlak. Szeretném, hogy az utolsó kis részedet is odaadd nekem, mert azt akarod, hogy birtokoljalak. És várni fogom a napot, mikor ez megtörténik.
– És mi van, ha nem fog sikerülni? Ha nem jön el az a nap? – néztem őt, éreztem a jelenlétét, ami olyan volt, akár egy hegyi menedék és tudtam, hogy a kérdés úgy hangzott, mintha az ördög ügyvédjével játszadoznék.
A szemei összeszűkültek és összeszorította a fogait.
– Ne játszadozz velem, Kyrie. – majd a hangja ellágyult. Szabad kezével végigsimított a karomon, és birtoklóan a derekamon pihent meg.
– Már megadtad magad. Emlékszel az előző éjszakára? Emlékszel rá, mit engedtél meg, és még meg is kértél rá? Csinál ilyet egy nő, aki visszatartja magát?
Mély levegőt vettem.
– Nem. Emlékszem. De az... az valami más volt.
– Aha, tehát így – tenyerével végigsimított a combomon, majd vissza a derekamig. – Nem hiszem. A seggedbe dugtam az ujjam, Kyrie. Annál sebezhetőbb, nem is lehetnél. Azt mondod, hogy azt megtehetem, de nem engednéd meg, hogy szeretkezzek veled? Azt mondod, hogy nem akarod?
– Nem azt mondom, hogy…
– Akkor mit mondasz, Kyrie? Beszélj érthetően.
– Nem tudom.
– Félsz attól, amit érzel.
– Igen. – ismertem be.
Kifújta a levegőt és finoman a számra nyomta az ajkait.
– Adok időt. – elhúzódott, kicsúszott az ágyból és felállt. – Légy őszinte magadhoz.
Gondold át, mit érzel és mitől félsz. Majd ha rájössz, elbeszélgetünk róla.
Addig is menj tusolni és öltözz fel. Eliza, háromnegyed óra múlva kész a reggelivel.