Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part12

Amikor felébredtem, Roth körém volt tekeredve, mint egy kanál. Karja a derekamon volt átvetve, keze széttárva a hasamon olyan alacsonyan, hogy majdnem a puncimat érintette. A törülközőt ledobta, meztelenül feküdt mögöttem. Az egyik combja a lábaim közé volt ékelődve, és az „extra fegyvere“a hátamnak fúródott.
Ezt nagyon könnyen meg lehetne szokni. Melegben szunyókálni, élvezni, szeretni, érezni a mögöttem lévő hatalmas, kemény testet, amely védett és melegített. Hátulról a nyakamba szuszogott és egyenletesen lélegzett, a mellkasa minden levegővételnél a hátamnak nyomódott.

Elégedett.

Boldog.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok érezni. Nem ilyen hatékonyan. Nem akarom, hogy ez valaha véget érjen. Nem akarom, hogy ez a pillanat – Roth hátam mögött alszik, semmi probléma, vagy aggodalom, vagy elvárások, illetve játékok, vagy problémás érzelmek vagy követelések – véget érjen. De véget ért. Szerencsére a lehető legjobb módon.

Csukott szemmel feküdtem, éppen elmerültem a tökéletes élményben, mikor éreztem, hogy a farka megkeményedik. A légzése egyenletes volt, ezért azt gondoltam, ez csak a reggeli merevedése lehet. De azért szerettem, hogy a hátamnak nyomódik. Előrébb csúsztam és hagytam, hogy merevedése a seggem farpofái közé fészkelődjön. Nem mozogtam, vagy fészkelődtem, ott maradt és kitöltötte ezt a teret, és tudatosult bennem, hogy hamarosan ez a nagy, meleg, acél-kemény, de mégis selyem-bársony szerv bennem lesz.
Élveztem a tudatot, vágytam rá, hogy magamban érezzem.
Éreztem, hogy Roth ujjai megrándulnak, hogy a légzése megváltozik.

Felébredt. Ó Istenem. Kérlek. Valami halk hang szakadt ki a torkán, inkább moraj. Megmozdította a fejét, arcát a tarkómhoz nyomta, orrát hozzám dörgölte és mélyet szippantott. Kinyújtózott, akaratlanul is nekem dörgölődzött. Ez felkeltette a figyelmét. Ajkát a nyakszirtemre szorította és csípőjét most szándékosan mozdította meg. Kezét a hasamra szorította.
Ívbe feszült a hátam, csípőm megemeltem, farkát a seggem ráncához húztam.
– Hmmm. Kyrie… – A hangja még álmos volt, mély és szexi.
– Valentine.
Nem kellett többet mondanom. Karját a csípőmre tette, így az egész karjával teljesen átkarolt, aztán a hátára fordult. Olyan váratlanul, hogy egyszeriben a hátamon, Roth mellkasán feküdtem. Mielőtt nagy levegőt tudtam volna venni, mélyen, gyorsan és keményen belém vágódott.
Meglepetésemben a gyönyörtől felsikítottam és ő mozogni kezdett.
Hatalmas kezeivel megfogta a melleim, érdes tenyerei a mellbimbóim karcolták. Térdeit behajlította, a sarkai a fenekéhez közelítettek, lábaim az övéi köré tekertem, combjaim széttártam, a puncim szélesebbre nyitódott, mint amit valaha is gondoltam, hogy lehetséges. Lábaim a matrachoz feszítettem, felnyomtam magam, felcsúsztam a testére, amitől a farka kicsusszant belőlem, már csak a makkja döfődött a bejáratomhoz.
– Ne mozogj – mondta a fülembe rekedtes hangon.
Fejem a mellette lévő párnára ejtettem. Szájával a vállamhoz ért, egy csók, majd egy harapás. Nyöszörögtem, lábaim megremegtek, szinte alig tartottak meg. Párszor sekélyesen belém hatolt, majd otthagyott, zihálva, többért vágyva. Amint belém vágódott, tudtam, hogy mélyre hatolt, mélyebbre, mint valaha. Olyan mélyen akartam érezni puncimba az egész vastagságát és keménységét, amennyire csak lehet.
– Valentine… gyere…
– Mélyen akarod, ugye?
– Igen.
– Milyen mélyen?
– Az egész kibaszott hosszát, bébi. Olyan mélyen, amennyire csak lehet.
– Az egész kibaszott hosszát, mi?
– Igen. Kérlek? – Teljesen kifulladva könyörögtem, már mindegy volt, hogy mindenért könyörgök neki. Nem törődtem azzal, ez hogy hangzott, mit tesz velem. Akartam őt – mindent, amit adni tudott, és könyörögnék is érte –, és ő hajlandó volt ezt megadni nekem.
– Meg tudod magad tartani ebbe a helyzetben? – Bólintottam, arra összpontosítottam, hogy megtartsam a súlyom, és kezeim a térdén megtámasztottam. – Jó. Ameddig lehet, maradj így.