Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part2

Azt hiszem, hangosan nyeltem, szerintem ő is hallotta.
– Hogyha nem akarja megmondani a nevét, akkor hogyan szólítsam?
Felkacagott, a kacagása mintha simogatott, cirógatott volna.
– Egyedül vagyunk itt, Kyrie. Ha valakivel beszélni fogsz, akkor az csak én leszek.
Nem kell sehogyan sem hívnod.
– Szóval nem kell uramnak vagy mesternek szólítanom?
A hangja egyszeriben hideg és megközelíthetetlen volt.
– Nem vagyok domináns, Kyrie. Te nem vagy a rabszolgám, sem az alávetettem – megmozdult, most mögöttem állt. Közel volt a fülemhez, a hátam mögött éreztem őt.
– Birtokollak, de önként adod oda magad nekem.
– Önként adom oda magam?
– Igen, önként adod oda magad.
– De miért? – meg akartam fordulni, megérinteni, levenni a szalagot a szemeimről. De nem voltam elég bátor, hogy megvizsgáljam, mi volt az.
– Egy évig küldözgettem neked csekkeket, tízezer dollárról. Minden hónapban. Te kifizettetted és felhasználtad. Elköltötted a pénzemet, Kyrie. Az én nagylelkűségemből éltél. Az indok, hogy miért teszem, titok maradt a számodra. Mostanáig. Most az adósom vagy. Ha én nem lettem volna, most az utcán lennél és éheznél. Az édesanyád nem kapta volna meg a segítséget, amire szüksége van. Az öcsédnek, a segítségem nélkül.
nem volna hol laknia és nem tudna tanulni. Mindketten csakis tőled függnek, tehát tőlem is.

Újra nyeltem egyet és elnyomtam a könnyeim.
– Mit akar tőlem? – csendesen suttogtam a szavakat, szinte alig lehetett hallani.
– Kyrie, Kyrie… – a hangja mintha simogatna és megnyugtatna. Mély, lágy és egyben érzéki. Ez a férfi, a hangja… varázslatos, kifejező és változó volt. A hangjában levő erő megrémített. Már csak a hangja csengésével is manipulálni tudott, megfélemlíthetett vagy megnyugtathatott, elég volt pár szó.
– Nem kell félned. Engedd meg, hogy megnyugtassalak valamiről. Amint már mondtam, nem vagyok domináns. Nem élvezem azt, hogy másban kárt tegyek vagy, hogy fájdalmat okozzak. Élvezem az irányítást, hogy engedelmeskednek nekem. Azt csinálod, amit mondok, teljesíted a kívánságaimat, cserébe megígérem neked, hogy a kívánságaim neked is mindig kielégülést és örömet okoznak. Soha nem foglak bántani.
Soha. Soha nem foglak megütni, soha nem foglak megkötözni; és ha meg is kötözlek, akkor csak a jóváhagyásoddal.
– Miért? – pislogtam a kendő alatt, erősen behunytam a szemeim és éreztem, ahogy a könnyem lecsurog az arcomon. – Miért pont én? Miért engedelmeskedjem magának?
Engedelmeskedni. Utáltam ezt a szót. Sosem voltam engedelmes.
Sosem csináltam azt, amit mondtak nekem – legalábbis, nem ment könnyen. A szüleim már akkor rájöttek, mikor még kislány voltam, hogy ésszerűbb volt valamit kérni tőlem, ahelyett hogy parancsba adták volna.

Paranccsal rám erőltetni valamit, a rossz oldalamat hozta elő, amitől csak a robbanékonyságom került a felszínre. Ez a férfi, habár még nem láttam őt és nem tudtam a nevét sem, engedelmességet várt el tőlem. Éreztette, hogy a tulajdona vagyok.
A kendő alatt a harag könnyei égették a szemeim, mert… Volt egy olyan érzésem, hogy igaza van.
– Azért, mert számít ez neked. Azért, mert van büszkeséged – ugyanaz az érdes, de egyben gyengéd ujj simított végig az arcomon, a szám sarkáig és letörölte a könnyemet.
– Engedelmeskedni fogsz nekem, mert meg kell tenned. Sosem fogom tőled elvárni, hogy a tartozásod, pénzzel fizesd vissza.
– Nem – mondtam erélyesen – maga csak azt akarja tőlem, hogy szexszel fizessem vissza. – Rosszul tudod, Kyrie – válaszolta. A hangja nyugodt volt, de egyben éles, mint a borotva és hideg, mint a jég. – Megígérek neked még valamit.
Te és én nem fogunk addig szexelni, amíg te magad nem fogod ezt kérni.
És kérni fogod, Kyrie, ezt megígérem neked itt, ezen a helyen. Kérni fogod. Könyörögni fogsz érte. Nem fog megtörténni, csak akkor, amikor magad fogod kérni.
– Nagyon biztos magában – válaszoltam merészebben, mint ahogy éreztem magam. Az az igazság, hogy a nyíltságától teljesen megrémültem.
Hitt abban, hogy amit mondott, az teljesen igaz.
A picsába. Mit kellett volna mondanom? Nem tudtam rendesen állni sem. Az érzésektől, amiket ez a férfi kiváltott belőlem, beleremegtek a térdeim. Be kellett ismernem magamnak, hogy kíváncsi vagyok és egy kicsit feltüzelt is. És ez megrémisztett. Nagyon. Nem akartam vágyni rá.
Nem akartam, hogy uralkodjon felettem. De valahogy elég volt pár szó, pár érintés, és a bensőmben éreztem valamit, amit még ezelőtt sosem.
– Látod? – újra megérintette az ujjbegyével az arcom és lesimított az alsó ajkam alá. – Már kezded érteni. Már fel vagy tüzelve, Kyrie. Érzem rajtad. Az orrlyukaid kitágultak. Reszketsz és pirosodsz. Bár utálod, ugye?
Nem válaszoltam.
– Nem így van? Ha felteszek neked egy kérdést Kyrie, választ várok rá.
– Igen.
– Jól van. Utálsz mindent, amit kívánsz. Harcolsz ellene. Igyekszel, de nem tudsz tenni ellene. Hatalmam van feletted, Kyrie St. Clair.
Hamarosan magad is elfogadod.
– Soha.
– Ó, te kis lázadó. Ez a te stílusod. Ez a te vérmérsékleted, Kyrie. Sok bajt okozott már neked, ugye? – mondta, szinte szórakozottan. – Edwards úr még mindig lábadozik, tudtad ezt? Ripityára törted az orrát.
– Honnan tudja ezt? – csodálkoztam.
– Persze, hogy tudom. Mindent tudok rólad – elhúzódott tőlem, a hangját a távolból hallottam. Hallottam a poharak csörömpölését, az ital töltését. A kezébe vette a kezem, belerakott egy poharat és az ajkaimhoz emelte. – Igyál.
Belekortyoltam és megéreztem a skót whisky erős ízét.
– Nem.
– Csak igyál – a hangja olyan volt, mint az ostorcsapás. – Nem szeretem ismételni magam.
Újra kortyoltam egyet. A nyelőcsövem égett, mint a tűz, utána az egész gyomrom is, úgy éreztem, mintha hirtelen sziklák lennének benne. A vérem is átváltozott folyékony lávává és szédült a fejem.
– Istenem, ez borzasztó volt – amint ezt kimondtam, éreztem, hogy ez egész testem könnyebb lett, hogy a skót whisky melenget, lebegni kezdtem, mint a luftballon, amely meg volt töltve forró levegővel. Újra kortyoltam egyet, most nem is volt olyan borzasztó.
– Mégis újra iszol belőle, és ezúttal önként – hallottam a hangján, hogy nevet. – A skót whisky elfogyasztása hasonló ahhoz, ahogy reagálsz rám. Először nem tetszik, de eléget minden ellenállást, és hamarosan majd többet fogsz akarni.
Újra belekortyoltam, és a torkomban, gyomromban és a véremben keletkező tűz, már nem volt olyan borzalmas. Még fel is bátorodtam tőle.
– Azt mondta, nem akarja tőlem, hogy a tartozásom pénzzel fizessem vissza. Azt is mondta, hogy nem fog velem szexelni, csak ha magam fogom erre kérni. Akkor mit akar tőlem?
– Csak téged. Hogy egy szóra engedelmeskedj nekem. Az életed akarom – hallottam, ahogy nyelt egyet. – Most elmagyarázom, hogy miért is kell engedelmeskedned. Érzed az égető érzést a lágyékodban, és a hangomra reagálsz. Engedelmeskedni fogsz nekem, mert tudod, hogy milyen hatással vagyok rád. Ha azt teszed, amit mondok, adok pénzt az édesanyádnak és az öcsédnek is. Gondoskodni fogok róluk, mindenről gondoskodom majd. És rólad is. Úgy fogsz élni, mint egy királynő.
– És ha nem fogok egy szóra engedelmeskedni?
– Akkor haza küldelek. Alá fogsz írni egy titkos szerződést, és szabad leszel.
– Ilyen egyszerűen? – kérdeztem ironikusan.
– Pontosan.
– És nem kell majd semmit törlesztenem?
– Nem – elhallgatott, hogy a szavainak komoly hatása legyen. – Csakhogy abban az esetben, nem fogsz kapni semmilyen támogatást. És még sok idő, mire befejezed az iskolát. A munkádért járó fizetésed nem lesz elég arra, hogy el tudd tartani az édesanyád is és az öcsédet is.
Hogyha sikerülne is befejezned az iskolát és találsz a képesítésedhez való állást, mint szociális munkás, nem leszel képes fizetni az összes számlád.
– Valahogy, csak meg tudnám oldani.
– Igen, Kyrie, elhiszem, hogy próbálkoznál – elhallgatott és újra ivott a poharából. Én is kortyoltam a whiskyből. – Meg tudnád csinálni, lehet, hogy még működne is, de a te lehetőségeid korlátozottak. Nagyon korlátozottak. Mennyi ideig tartana, míg egy sztriptíz bárban kötnél ki?
Hogy elkezd árulni a tested? Mikor kezdenéd csinálni azt, amit az a faszfej Edwards akart tőled, csak hogy megtarthasd az állásod, amelyre nagy szükséged van?
Nem voltam képes válaszolni neki. Igaza volt. Legyőzötten lehajtottam a fejem és kinyújtottam a kezem, amelyben a pohár volt. Már nem volt erőm tartani. Kivette a kezemből.
– Pontosan – a hangja valahonnan messziről jött, hallottam, ahogy az asztalra rakta a poharam. – Vagy itt maradhatsz velem. Játszani fogod az én játékom, és minden számlád ki lesz fizetve.
– Mitől különbözik ez a prostitúciótól? – kérdeztem reszkető hangon.
– Eladom az életem, a testem, eladom magának a lelkemet is, csak hogy fizetni tudjam a számláim.
– Ha prostitúciónak akarod nevezni, semmi ellenvetésem. De ez, nem így van. Próbáld úgy értelmezni, hogy ez egy üzlet.
– Üzlet? Szerződés?
– Pontosan. Szerződés. De nem egy szexuális egyesség, Kyrie. Fel akarom izgatni az érzékeid, tűzbe akarlak hozni. Nem tagadom, hogy már régóta vonzódom hozzád. Nem akarom rád erőltetni, hogy lefeküdj velem.
Fokozatosan akarlak meggyőzni, lépésről, lépésre. És ez Kyrie, nem különbözik attól, ami éjjelente mindenféle klubokban és bárokban történik. Nem különbözik attól, amiben te magad is részt vettél.
Újra közelebb jött, járkált körülöttem, iszogatott és beszélt. – Elmész egy bárba, felfigyelsz egy fiatal, vonzó, jól öltözött férfira, szikrával a szemében és magabiztos járással. Hagyod, hogy szóba elegyedjen veled.
Vesz neked egy italt vagy kettőt, akár hármat. Lehet, hogy oda adod neki a telefonszámod, vagy egyszerűen minden este felmész vele a lakására.
Vagy először, elmész vele néhány randira. Flörtölni fogsz, kérdéseket teszel fel neki, megtudod, hogy megfelelő e számodra a természete. A vonzalom változatlanul megmarad. Ha minden területen megfelelő számodra, több mint valószínű, hogy az ágyban fogsz vele kikötni. Lehet, hogy kitart pár hétig, vagy pár hónapig.
Elhallgatott, a hangja szinte keserűnek, méltatlannak hangzott.
– Ez mind, egy íratlan társadalmi szabály szerint történik. Társadalmi üzlet részévé fogsz válni. Ő fizeti az italodat, a vacsorát. Talán virágokat is kapsz. Ha jól nevelt, kinyitja neked az ajtót is és kihúzza a székedet. Te is játszani fogod a játékát. Ha átlép egy bizonyos kimondatlan határt, több mint valószínű, azonnal elutasítod őt. Hogyha egyszerűen eléd áll és azt mondja, hogy el akar vinni magához és meg akar dugni, hogyan fogsz rá reagálni?
Nehézkesen nyeltem egyet.
– Valószínűleg nagyon felhúznám magam – ismertem el. – Ez… gyalázatos volna.
– Pontosan – a hangja ellágyult, újra a fülemnél lélegzett. – Nem úgy van, hogy ellene lennél, hogy elvigyen magához és jól megdugjon. Nem.
Pontosan ez a cél, amit a mi társadalmunk tűzött ki: megdugni. Csak különbség van a megközelítésben, ahogy az ember megteszi ezt, ugye?
– Igen – mondtam. – Pontosan.
– Mondd meg nekem Kyrie, mi a különbség a szex, szeretkezés és a baszás között?
– Ez egyéni. A különbség abban van, ki hogyan értelmezi.
– Igen, ezt tudom. Pontosan ezért kérdem tőled, te mit gondolsz.
Pislogtam a kendő alatt, ez egy automatikus reakció volt a részemről, mert gondolkodtam.
– Leülhetnék, kérem?
– Természetesen. Nem volt lovaghoz méltó tőlem, hogy az előtérben hagytalak álldogálni – kézen fogott. – Gyere beljebb.
– Várjon… ez a kendő… nem veszi le rólam? – kiszabadítottam a kezem az övéből, odanyúltam a kendőhöz, amely befedte a szemem.
A csuklómon erős fogást éreztem, amely megállított.
– Nem. Egyelőre nem. Azt hiszem, hogy egy kis ideig még várnod kell.
– Hogy érti azt, hogy egy kis ideig? – kirántottam a kezem és arra fordultam, ahol szerintem állt.
– Úgy értem, leveszem a kendőt a szemedről, ha fel leszek készülve.
Még nem vagyok kész arra, hogy láss engem. Van négy másik érzéked, Kyrie. Hagyatkozz azokra.
– Maga csúnya, fogyatékos, vagy valami ehhez hasonló?
Felkacagott, meglepetés hallatszott a hangjában.
– Milyen közvetlen, Kyrie! – újra kézen fogott. Nem tehettem ellene, megborzongtam.
Hatalmas keze volt, az enyém teljesen elveszett benne. Érdes volt a bőrkeményedésektől, de egyben puha is.
– Nem vagyok csúnya, legalábbis ezt állítják azok, akik már láttak. És nem vagyok fogyatékos sem. Nem vagyok sem öreg, sem fiatal.
– Akkor, miért nem láthatom?
– Mert ez hozzátartozik a játékomhoz. Örömet okoz nekem. Tetszik a látványod a kendőben. Élvezem a hatalom érzését és a fölényt, amely ezzel jár, tetszik, hogy függsz tőlem. Akármikor leveheted, ha szeretnéd.
Mint ahogy már mondtam, nem vagy megkötözve. Nem veszed le, ugye?
Magadon hagyod. Meg akarod hagyni nekem a hatalmat, Kyrie. Félsz ettől, de egyben vágysz is rá.
– Félek – ismertem el hangosan. A félelmem reálisabb volt, de egyben kevesebb pánikot éreztem, ami furcsa volt.
– Tudom. Ez rendben is van. A félelem óvatosabbá tesz minket. Nem várok azonnali engedelmességet. Nem várom el, hogy azonnal bízzál bennem. Először ki kell érdemelnem. Ki is fogom. És te megtanulsz bízni bennem. És akkor levesszük a kendőt.

Éreztem, ahogy hátulról erősen megragadta a vállam. Hagytam, hogy vezessen. Lépcsők felé irányított, az volt az érzésem, hogy legalább száz volt belőlük. Aztán balra fordított, és megint felmentünk, vagy száz lépcsőn. Megfordított és tolt hátrafelé, végül megéreztem, ahogy egy fotel, vagy egy kanapé ér a térdhajlatomhoz. Leültem a bőrfotelba és kifújtam a levegőt. A félelem és az idegesség, egy kicsit alább hagyott. Az ujjaival felemelte az egyik bokám. Rájöttem, hogy egy lábtartót tolt alá. Mélyebbre süppedtem a fotelban és egyszeriben kényelmesebben éreztem magam.
– Egy pillanat – mondta. Hallottam, ahogy a léptei eltávolodtak abba az irányba, ahonnan jöttünk. Egy pillanat múlva vissza is jött.
– Itt van, Kyrie. A whisky-d.
Kinyújtottam a kezem és a tenyerembe rakta a hideg poharat. Az ajkamhoz emeltem a poharat, ittam egy kortyot az égetős italból, és most ki is élveztem az ízét.
– Szóval, hol is hagytuk abba? – a hangja baloldalról érkezett.
Egy kicsit felé fordultam a fotelban. Tudatosult bennem, hogy önként tettem ezt meg. Arccal fordulni egy emberhez, akivel beszélgetsz, azért, hogy szemkontaktust vegyél fel vele. Nekem a szememen kendő volt, tehát semmi értelme sem volt, arccal felé fordulnom. Ennek ellenére ilyen testtartásban maradtam.
– Azt kérte, hogy mondjam el, mi a különbség szex, szeretkezés és baszás között.
– Pontosan.
Egy pillanatig a válaszon gondolkodtam. A vendéglátóm intelligens és szókimondó volt, és ahogy beszélt, rendkívülien tanult is. Volt egy kis akcentusa, talán angol, de gyenge volt, hogy pontosabban meg tudjam határozni. Az volt az érzésem, értékeli, hogy a válaszon gondolkodom.
Miért izgat az, hogy milyen hatással lesz rá a válaszom? Nem akartam ezen gondolkodni, de ennek ellenére ezt csináltam.
– Szerintem ez az érzésekről szól – feleltem. – A szex egy szakszó, egy sekélyes kifejezés az aktusra. Nem jelent semmi mást, nincs semmilyen értelme, sem fontossága, csak fizikai aktus, amely szexuális együttlétet jelent. A szeretkezés… Nos, ebben az esetben szerelemről van szó. A baszás… Azt hiszem, az amolyan durvább dolog. Durva és érzelemmentes.
Kemény és gyors. Habár azt gondolom, hogy nem muszáj feltétlenül durvának és keménynek lennie, csak… érzelemmentes. Olyat basz meg, akivel egy bárban találkozik. Nem szeretkeznének, és nem is tudna valaki olyannal, akivel épp akkor találkozott először. Meg kellene, hogy ismerje őt, megérteni, szeretni őt, kötődnie kellene hozzá, és csak akkor tudna vele szeretkezni. Megbaszhat valakit, amikor csak akarja, érzelem, vagy kötődés nélkül.
– Személyesen átélted mindkettőt?
Haboztam a válasszal.
– Én… nem tudom. Egyszer azt hittem, hogy szerelmes vagyok. Azt hittem, hogy valamit jelentek a számára.
Természetesen szexeltünk. Jártam férfiakkal, akiket nem nagyon ismertem, de egyikkel sem feküdtem le első alkalommal. Soha nem próbáltam kifejezni ezt szavakkal, de most látom, hogy ez igaz. Soha nem szexeltem senkivel, akivel nem volt legalább három randim. És nem mindig szexelek azzal, akivel találkozgatok.
– Nem feleltél a kérdésemre, Kyrie.
Felsóhajtottam.
– Nem tudom, rendben? Azt hiszem, hogy igen, átéltem mindkettőt. Matt-el szuper volt és értelme is volt a dolognak, habár soha nem vallottunk egymásnak szerelmet. A többi férfi, akikkel lefeküdtem… Csak az aktusról volt szó, úgyhogy a saját meghatározásom szerint, dugás volt – sokkban voltam, hogy hangosan és nyíltan válaszolok, ilyen intim kérdésekre. Ez váratlan és szokatlan volt számomra.
– És mi van magával? Maga is átélte mindkettőt?
Hosszú csend következett. Nem voltam biztos abban, hogy válaszolni fog a kérdésemre. Végül megszólalt. Lassan beszélt, mint aki gondolkodik minden kimondott szón.
– Nem, be kell ismernem, hogy nem. Soha nem szeretkeztem senkivel sem. Csak megdugtam valamelyiket, hogy a te kifejezésedet használjam.
– Milyen a maga kifejezése erre?
Újabb szünet következett, aztán lassan válaszolt.
– Az én számomra mindig is csak aktus volt. Sosem volt mélyebb értelem vagy érzelem. Soha senki nem jelentett számomra semmit. Soha nem vágytam senkire. A szexuális partnereimet mindig óvatosan válogattam meg, azért, mert csak bizonyos feltételek mellett keféltem velük. Valamiféle egyesség alapján.
Nem pénzügyi, soha nem fizettem a szexért, de csendes egyesség volt köztünk. Ez azt jelentette, hogy soha nem fognak arról beszélni, amit átéltek velem.
– Tehát maga, nagyon megközelíthetetlen.
Elnevette magát.
– Ó, Kyrie. Fogalmad sincs róla, mennyire megközelíthetetlen.
– Miért? – ez a kérdés hirtelen kireppent belőlem, még mielőtt meggondoltam volna.
Újra hosszú csend következett.
– Az egyetlen indok, hogy válaszolok a kérdéseidre, az az, hogy elérjem, hogy ellazulj. Normális esetben, az ilyen kérdésekre nem is reagálnék – felsóhajtott. – Én senkiben sem bízok, Kyrie. Soha és senkiben. Senkire nem támaszkodom. Nem engedem meg senkinek, hogy a falaim mögé lásson. A falak alatt a házam falait értem, de a szívem és az életem körülieket is.
– Valaki megsebezte magát – a szavak újra kifutottak a számból, még mielőtt meg tudtam volna őket állítani.
– Mint mindannyiunkat, nem?
– Aha – nagyot kortyoltam a poharamból. – Még mindig nem értem, mit akar tőlem. Miért kell játszanunk ezt a játékot?
– Csak egyvalamit akarok tőled: téged.
– Miért… így? – a kendőre mutattam és úgy értettem, ahogyan idehozatott. – Miért voltak azok a csekkek? Miért mondta a sofőr, hogy jött értem, hogy elvigyen? Miért rakott rám kendőt… miért ez a sok titokzatosság? Miért? Hogyha akar engem, miért nem intézett egy találkozót?
– Eljöttél volna? – hallottam a bőr nyikorgását, a hangja közelebbről hangzott, mintha hozzám hajolt volna. – Hogyha szerveztem volna egy véletlen találkozót, hittél volna nekem? Mit mondtam volna? Szia, Kyrie, én vagyok az, aki a csekkeket küldte. Biztosan nem. És ha intéztem volna egy véletlen találkozót, és később elmondom, hogy én vagyok az, aki a csekkeket küldte neked, nem lettél volna csalódott, hogy eltitkoltam előled az igazságot? Ez a tudat bemocskolt volna bármilyen kapcsolatot, ami kialakult volna köztünk, ez alatt az idő alatt. Vagy tévedek?
Sóhajtottam.
– Talán igaza van. Nem gondolkoztam ezen, ilyen formában.
– Én egy nagyon becsületes ember vagyok, Kyrie. Talán már feltűnt ez neked. Mindig az igazat mondom. Bárcsak, az összes tettem becsületes lett volna. Így az igazság, már a legelején kiderült volna.
– Rendben, értem, de akkor miért ez a sok titokzatosság?
– Mint ahogy már mondtam, én egy nagyon elérhetetlen ember vagyok, Kyrie. Csak kevés ember találkozott velem személyesen. Te az egyike vagy a négy embernek, aki belépett ezen az ajtón. Csak Harris, akit már ismersz, a házvezetőnőm Eliza és Robert, a helyettesem voltak itt. És most te. Még nem vagyok felkészülve, hogy felfedjem a kilétemet előtted, hogy kimásszak a csigaházamból. És ezen kívül… – elhallgatott, mint aki gondolkodik a következő szavain
– ezen kívül, titkom van előtted, Kyrie.
Nagyon sötét titkom. Mindkettőnket érint, és gyökereitől kezdve meg fogja változtatni a kapcsolatunkat. Még nem vagyok felkészülve, hogy felfedjem előtted. Ha elmondom, lehet, hogy el fogsz menni, és én el kell, hogy engedjelek. Ha figyelembe veszed, hogyan hozattalak ide, nem vagyok még felkészülve arra, hogy ezt hagyjam megtörténni. Azért mondom ezt neked, hogy tudd, hogy valamit titkolok előtted.
– Nem mondja meg, hogy mi az?
– Nem.
– Miért?
– Mert félek, Kyrie. Mert nagyon régen várok arra, mikor jelensz meg az életemben és most, hogy itt vagy, őrizni fogom az összes időt, amit veled tölthetek el.
Valami a kijelentésében, idegesített. Mi volt az? Hát persze.
– Biztosan nem találkoztunk még. Ezen kívül azt mondja, hogy már régen tervezte ezt a találkozást. Ez azt jelenti, hogy figyelt engem?
Felsóhajtott.
– Végül is igen. Figyeltelek és vártam. Védelmeztelek.
– Védelmezett?
– Igen, Kyrie, védelmeztelek. Rajtad tartottam a szemem. Mit gondolsz, honnan tudtam, hogy hová küldjem a csekkeket? – meghallottam, ahogyan megmozdult. Csend lett, utána valami megmozdult az asztalon. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó, és lépések közeledtek felénk. – Harris.
– Jó estét, Harris – szóltam.
– Jó estét, St. Clair kisasszony.
– Harris volt az őrszem, aki figyelt téged. Az elsődleges dolga volt figyelni téged úgy, hogy senki ne vegyen róla tudomást, de soha ne érintkezzen veled. Hogy soha ne érezd meg, hogy valaki figyel téged.
Sikeres volt?
Mélyen elgondolkodtam ezen.
– Talán. Voltak pillanatok, mikor azt éreztem, hogy valaki figyel, de többnyire nem.
– Egy egész aktám van rólad, pár USB kulcs, tele fényképekkel.
Biztosíthatlak afelől, hogy soha nem csináltattam rólad olyan képet, amely behatolt volna a magánszférádba. Nincs a birtokomban olyan fénykép, amelyen meztelen lennél, képek a magánéletedből, sem a barátaiddal vagy partnereiddel, az évek alatt. Csak annyi, amely tájékoztató jellegű.
– Tájékoztató jellegű? De miért?
– Hogy megismerjelek. Hogy biztos legyek benne, hogy rendben vagy, biztonságban, hogy minden el van rendezve.
– Nem így volt. Nem voltam biztonságban.
– De igen. Soha nem éheztél. Soha nem voltál közvetlen veszélyben.
Csak akkor léptem közbe, mikor nem volt más választásom. Ezen kívül, néhányszor Harris avatkozott közbe, hogy biztonságban legyél, de te erről nem tudtál. Nagyon jól érti a munkáját – elhallgatott és utána megszólította. – Harris?
Harris kezdett beszélni.
– St. Clair kisasszony, emlékszik St. Patrik Napjára, két évvel ezelőtt? Ön és a barátnője, Layla, elmentek inni valamit. Délutántól, egészen éjjel kettőig italoztak. Mindketten lerészegedtek.
Pislantottam a kendő mögött és elgondolkodtam.
– Igen, emlékszem.
– Lime zöld póló és farmer volt magán. Layla-n pedig… nos, végül is ruhának lehetett nevezni. Egy kicsit rövid volt.
Nem tudtam megállni, elnevettem magam, ahogy ezt leírta. Layla ruhája szinte semmit sem takart, elég volt egy rossz lépés, és kilátszott a feneke. A gondolatra, hogy pontosan felidézte, mi volt rajtunk akkor este, megremegtem.
– Maga ott volt?
– Mindig, St. Clair kisasszony. A háttérben, de ott. Maga és Layla, úgy leitták magukat, hogy járni sem tudtak, de az utcán nem volt taxi és az autóbusz nem járt arra, amerre maguknak kellett volna. Nagyon bizonytalan léptekkel indultak haza. Tizenhét háztömb. Ketten az éjszaka közepén, Detroit belvárosában.