Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part14

Az ébredés ezúttal nem volt kellemes. Ráadásul a felkelés előtti röpke boldog feledékenység sem jött el, mielőtt a valóság érvényesült volna.
Felébredtem és a legelső gondolatom az volt: Valentine ölte meg az apám. A második és a harmadik gondolatom az volt: Valentine szeret engem, és én is szeretem Valentine-t. És ezután az elkerülhetetlen, megválaszolhatatlan kérdés: Mi a FASZT kéne most csinálnom?

Megfordultam, arcom a kanapé durva anyagához ért, amely cigarettafüsttől és portól bűzlött. Köhögni kezdtem, megpördültem és felültem, aztán mindkét kezemmel megdörzsöltem az arcom, hogy a könnyek friss hullámát megállítsam, amik már a szemhéjam mögött gyülekeztek. Kávé és friss fahéjas kifli illata szűrődött be a tudatalattimba.
Felnéztem, ahogy Layla a kezében két bögre kávéval, másik kezében egy tálca fahéjas kiflivel felém közeledik.
– Tudom, hogy mire van szüksége az én szukámnak – mondta, és mindent egy öreg kopott fa és karcos üveges dohányzóasztalra rakott. – Koffein és fahéj.
Elvettem a kávét, belekortyoltam, majd megragadtam egy kiflit és úrinőhöz nem méltóan hatalmasat haraptam belőle.
– Te vagy a megmentőm – mondtam teli szájjal.
– Tudom. – Ő is harapott egyet és hozzáfogtunk, hogy felfaljuk az egész halom kiflit.

Jóllakottan hátradőltem és hüvelykujjammal megtöröltem a szám sarkait. Oldalra döntöttem a fejem és Layla barna szemeibe néztem.
– Oké – mondtam. – Kérdezz.
– ÓISTENEM, mi történt? – Layla felsikított. Nagy mestere volt a lányos kiborulásnak, szinte a füleim tépte.
Sóhajtottam. – Ez egy nagyon, nagyon hosszú történet.
– Oké, olvastam a Háború és békét, ez nem lehet hosszabb. Jézus, de bezabáltam. – Layla megfordult a kanapén, lábait kinyújtva a combjaimra, fejét a kartámaszra tette és kezét a hasán pihentette meg.
– Nem kellett volna azt az utolsó két darab fahéjas kiflit megennem. Miért hagytad, hogy bezabáljak, mint egy disznó, Key?
Felnevettem és megpaskoltam a lábát. – Ha emlékszel, én mondtam, hogy az utolsót már ne edd meg.
– Igaz. De annyira jók voltak. – Layla egy hatalmasat böffentett, majd kezét a szája elé tette, mint aki megdöbbent. – Komolyan, Kyrie. Mindent tudni akarok.
Hajam kiengedtem a lófarokból és ujjaimmal átfésültem.
– Oké. De amit most elmondok, köztünk marad. Senkinek egy szót se, még Eric-nek se.
– Mi ez, valami nemzetbiztonsági válság?
– Akár az is lehetne – komoly arckifejezéssel mondtam. – Nagyon komolyan veszi a magánéletét, és bár elhagytam, nem fogom kompromittálni őt.
Layla felemelte a kezét, mint egy megadom magam gesztusként.
– Oké, oké. A szavamat adom. Jézusom.
Beszívtam a levegőt, benntartottam, majd kifújtam.
– A neve Valentine Roth.
Layla szemei elkerekedtek.
– Szent szar. Micsoda egy név.
– Nem viccelek. És ő… őszintén? Ő szívdöglesztően gyönyörű pasi, akit az életemben valaha láttam. Úgy értem, hogy még csak Alexander Skarsgård sem tudja őt felülmúlni. És nagyon hasonlít a te Alexedhez. – Vissza kellett pislognom az érzelmeim. – 190 centi magas és izmos, mint egy görög isten, szőke haj, kék szemek. Istenem, azok a szemek. Van az a képessége… beléd lát. És a hangja… Layla, ezt nem érted. Három napig kendő volt a szemeimen, amikor körülötte voltam, így csak a hangját hallottam. Már a hangjával el tudott csábítani. Bassza meg, Layla. És amiket mondott nekem…
– Várj. Várjvárjvárj. – Layla felült, levette rólam a lábait és előrehajolt.
– Be voltak kötve a szemeid? Három napig?
Bólintottam.
– Valentine jelenlétében a szemeim be voltak kötve. És a nevét se tudtam, amíg a kendőt le nem vette rólam. Ez… játék volt. Bár nem egy vidám ha-ha játék. Egy nagyon komoly, bizalomra alapuló játék.
Nem tudom, hogyan írjam le neked azt, hogy mi történt. Mit tett velem.
Azt, ahogyan megérintett, beszélt hozzám. Elég volt pár szó, egy csók, egy érintés és máris megkapott. Teljesen… megőrjített. Ez őrültség. Nem is tudtam, hogy néz ki, de akartam őt. Ahogy hozzám beszélt. Tudod, mit mondott nekem, mikor először találkoztunk? Nos, a „találkoztunk“ nem a megfelelő szó erre. Amikor a tornyába vitt…
– A tornyába?
Felnevettem.
– Így gondolok rá. Birtokol egy apartmant Manhattan-ben, az egész legfelső emelet egyedien van beépítve… egy palotaszerű otthon. Ez nem is egy apartman vagy lakás, mégis. Úgy értem, ez egy sokemeletes kastély. Azt hiszem, hogy az épületet az ő számára tervezték, mert olyan dolgok voltak ott, amilyenek nem lehettek volna egy toronyházban. Mint például a könyvtár. Az olyan volt, és ezt a szó szoros értelmében értem, mint a könyvtár a Szépség és a Szörnyeteg-ben. A polcok tele könyvekkel a mennyezetig húzódtak, talán 15 méter magas lehetett. Voltak ott igazi páncélok, amelyek tizenegyedik századi csatában használtak. Első kiadása a Büszkeség és balítélet-nek, valamit kézzel átírt példánya a Dante poklának. Nem viccelek. Nagyon ritka könyvek. – Intettem a kezemmel. – De nem ez a lényeg. Igen, őrülten gazdag. De ez nem a tárgyhoz tartozik.