Alfa | 𝔹𝕖𝕗𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥𝕥

Part9

Roth személyes felvonójával a földalatti garázsba mentünk. Ez egy nagy, jól megvilágított tér volt, magas mennyezettel, fényes, kék epoxi padlóval, fehérre meszelt falakkal, amelyek be voltak borítva 20-as és 30-as évek stílusú plakátokkal, amik tengerpartot, versenyautókat, óceánjárókat, most megszűnt cigarettamárkát és olasz borászati céget ábrázolnak. Ezeken kívül voltak még ott ezüst és vörös, Craftsman márkájú szerszámos szekrények és különböző eszközök, amik hálóban lógtak. A munkaasztalon olajozott alkatrészek és motoralkatrészek feküdtek. Kilenc autót számoltam meg: Maybach, Mercedes-Benz SUV, Maserati, Tesla, Bentley kabrió, két különböző motorkerékpár - chopper és gyorsasági motor -, civil-katonai Hummer modell és egy öregebb, fekete BMW, az utolsót adta neki az apja, feltételeztem. Ez egy szép gyűjtemény és fogalmam sem volt, mennyibe kerülhetett.
A másik falon egy kis doboz volt ujjlenyomat olvasóval. Roth rátette az hüvelykujját, ami egy sípoló hang után kinyílt. Minden járműhöz két darab kulcs volt, amelyek kapcsokon lógtak. Rám nézett.
- Melyik autót választod?

Tipikus nő voltam, számomra az autó csak egy autó. Tudtam, hogy ezek az autók nagyon drágák és exkluzívak, de mégsem láttam közöttük egyetlen kedvenc sportautómat sem. Semmilyen Ferrari, Lamborghini vagy Corvette, amelyek érdekesek lennének számomra. Olyan autók nem passzoltak hozzá. Ez jutott az eszembe, mikor elgondolkodtam. Gazdag volt, de nem akart kihívó lenni. Megvontam a vállam és a kabrióra mutattam.
- Ez érdekesnek tűnik.
Roth vigyorgott.
- Jó választás.
Kinyílt a liftajtó, és mögötte Eliza jelent meg egy hűtőtáskával a kezében.
- Az ebédjük, ahogy kérte, Roth úr.
- Köszönöm, Eliza.
- Nincs miért, uram. Vacsorával várjam önöket?
Roth a fejével nemet intett, elvette a hűtőtáskát és a Bentley hátsó ülésére tette.
- Nem, bemegyünk a városba. Ha akar, elmehet.
- Köszönöm, uram. Holnap látjuk egymást. - Rám mosolygott, és a liftajtó bezárult előtte.

Kis idő múlva, Roth átkormányozta a csendes, erőteljes autót a rámpán, és kihajtottunk a fényes, délelőtti napsütésbe. A kabátja zsebéből napszemüveget vett elő és egy dobozra mutatott a műszerfal mellett. - Azt hiszem, ott is kell lenni egynek.
Kinyitottam a dobozt és egy másik napszemüveget vettem ki.
Feltettem, majd egy csuklómon lévő hajgumival lófarokba kötöttem a hajam. A kikötőig vezető út, Manhattan-en keresztül rövid volt, de kellemes. Éreztem az arcomon a szelet, a nap fényesen sütött és kellemesen melegített. Roth mellettem ült és a kezemet fogta. Mikor azt mondta, hogy vitorlázni megyünk, egy kisebb vitorlást képzeltem el, pont két személyre. Sejthettem volna. Roth egy alacsony, hosszú, elegáns jacht birtokosa volt, csupa ezüst és csiszolt fa, férfias vonalak és lekerekített élek. A jachtokról még kevesebbet tudtam, mint az autókról, de Roth-ot ismerve, a legjobb minőségű és legexkluzívabb jacht volt, amit venni lehetett. Roth cipelte a hűtőtáskát a vállán, nem engedve el a kezem. A mólóról a fedélzetre segített és a kormány melletti ülőkére mutatott.
- Ülj le.
Leültem és figyeltem, ahogy eloldozza a köteleket, majd a fedélzetre helyezi őket. Leült, beindította a motort, kihátrált és a nyílt tengerre indult. Amint kiértünk a kikötőből, kikapcsolta a motort, kiengedte a vitorlákat és megkötötte a köteleket. Ugyan ezt tette a jacht elejében lévő háromágú vitorlával is.
- Segítsek? - kérdeztem.
Megvonta a vállát.
- Már kész vagyok.
- Szívesen segítenék, ha tudok. Nem azért jöttem, hogy csak üljek és semmit se csináljak.

Roth bólintott, átbújt a vitorla vízszintes része alatt és megragadta a kormányt. A szél oldalról fújt minket, a vitorlák csak úgy csapkodtak.
- Oké, először adok egy gyors leckét. Azt a vitorlát ott elöl, orrvitorlának nevezik. Az a nagy a fő vitorla. Itt lent van az alsó vitorla és azok a kötelek.
Tudni kell, hogy a modern jachtok nem egyenesen előre mennek, és nem a hátszél hajtja őket. Cikcakkban úsznak, hogy a szelet oldalról kapják.
Tehát alkalmanként át kell állítani az alsó vitorlákat, hogy a szél oldalról tudja őket fújni. Olyankor vigyáznod kell, nehogy megüssön. Előre figyelmeztetlek, hogy tudd. Rendben, szerelmem? - A fő vitorlához vezető kötélre mutatott. - Oldozd el és húzd meg, hogy a vitorla meg legyen feszülve.
Lassan hajóztunk, a vitorlák csapkodtak és a jacht eleje a New Jersey kikötőjéhez közeledett. Délre tartottunk, Manhattantől Staten Island felé.