Az új...lány?

447 17 0
                                    

Wei Ying reggelihez készülődött. Mióta a Felhők Védelmében volt, már megszokott új testében, beletanult a korai kelésbe. Ma azonban női hangot hallott, nevetést. A nyulak felől jött a hang. Elkanyarodott, hogy megnézze. Az illető épp felállt. Hajába piros szalag, ruhái pedig fekete-piros. Pont, mint az enyém! Még a végén kiderül, hogy Mo Xuanyunak vannak testvérei! És pont itt?

Hirtelen fordult meg a lány. Wei Ying egy pillanatra azt hitte, tükörbe néz. A pillanatnyi döbbenet után, összeszedte magát és a lány arcába nézett. Kék szemei keresztül hasították az övét. Leporolta ruháit. Odament hozzá.

- Jó reggelt Mo úrfi! – kezdte. Mikor mutatkoztam be neki?

- Jó reggelt, kislány!

- Nem vagyok kislány. Tanítványféle vagyok.

- Sosem láttam még lány tanítványt, itt. Hogy hívnak?

- Azami.

- Értem, Azami. Van kedved velem reggelizni?

- Ezek a nyulak nem ennivalónak vannak itt, ugye?

- Nem – felelte, miközben elindultak – Lan Wangji kedvencei.

- Áh. Értem. Biztos fontos embertől kapta őket. Nem hiszem, hogy magától bármit tartana.

Wei Ying fejébe beúszott egy emlék. Ő volt az, aki az első nyúlpárt neki adta. Persze, csak bosszantásból, de vajon azóta tart nyulakat, Lan Zhan?

Megérkeztek az étkezőbe. Azami kíséretét kereste, hiába. A lány határozott léptekkel odament a mesterekhez, meghajolt és leült Lan Zhan mellé, majd intett neki, hogy jöjjön. Wei Ying nagyot nézett.

- Leültél a helyemre! – suttogta neki, kicsivel később.

- A vőlegényem mellé kell ülnöm.

- Lan Zhan a vőlegényed? – kiáltott fel, majd elnézést kérve a megzavart reggeliért, újra suttogóra vette hangját.

- Igen. Nem mintha nem tennék meg mindent, hogy ez a frigy ne jöjjön létre.

- Miért?

- Mindkettőnk szíve foglalt, és nem egymással.

- Lan Zhan szerelmes valakibe?

- Igen.

- Ki az? – kérdezte mohón.

- Nem mondom meg.

- Micsoda?!

- Halkabban, Mo úrfi.

- Lan Zhan sosem enged ki semmilyen érzelmet az arcára. Honnan gondolod, hogy igazad van?

Azami sóhajtott, lerakta poharát és mélyen a szemébe nézett. Hogy lehet valakinek ennyire kék szeme?

- A szív sohasem hazudik, ha az arc közömbös is, a szívet nem lehet becsapni.

Lan Zhan ugyanezt mondta neki. Összeillenek. Gondolta, mégis erre, gyomra görcsbe rándult és szomorú lett. Maga sem értette miért.

- Reggeli után mennem kell tanulni. Remélem még találkozunk, Mo úrfi.

- Örültem, Azami.

Wei Ying sokáig nézett a lány után. Hajával játszott a szél, mozgása kecses volt. Nem egy nemesi hölgy mozgása volt, inkább egy kultivátoré. Lan Zhan érkezett meg mellé, arca közömbös, mint mindig.

- Látom összeismerkedtél Azamival.

- Igen, kellemes a társasága. Majd elfelejtettem. Gratulálok.

Csak veledWhere stories live. Discover now