Pont mint te

175 12 0
                                    

Egymás karjaiban ébredtek. Jól eső fáradtsággal. Wei Ying még most is alig akarta elhinni, hogy megtették. Azt. Gyönyör járta át testét, ahogy újra rá gondolt az éjszakára. Lan Zhan lassan közelebb húzódott és belecsókolt nyakába. Felnevetett. Megfordult és mellkasához bújt. Milyen jó itt! Miért nem láttam ezt korábban? Miért nem éreztem, hogy ő hiányzik belőlem? Azami futott el előttük megint. Xichen most nem volt szolgálatban.

- Az a lány, olyan mint te. Mikor még idejártál.

- Csak sokkal okosabb.

- Valóban?

- Igen.

- Van egy képessége, mellyel az emberekbe lát. Így jött rá, ki vagy?

- Igen. Illetve ott volt a völgyben, annak idején. Még gyerekként.

- Emlékezett rád?

- És rád is. Azt mondta már akkor tudta, hogy valakinek különleges helye van a szívemben. És egyszer látott is minket, és érezte ahogy megtelik a levegő az érzéseinkkel.

- Bámulatos, hogy nem őrült bele.

- Lehet kicsit zakkant.

Kiabálás hallatszott kintről és Azami káromkodása.

- Azami kisasszony! Ne tegye!

- Akkor csinálja maga! Elvégre maga lenne a nagymester!

- Maga nem elég képzett!

Kard suhintás.

- Hiszen magánál sem volt a kardja! Ez egy varázskard. Mi a neve?

- Mindegy.

- Tessék?! – Wei Ying feltámaszkodott kezére és kikerekedett szemmel Lan Zhanra nézett.

- A kardom neve: Mindegy.

- Úgy érti ez a kard, Yiling Patriarcha kardja volt?

- Most kell ezt megbeszélni, miközben a tanítványokat egy démon fenyegeti? Mi van a híres pajzsukkal?

Wei Ying és Lan Zhan roham tempóban öltözni kezdtek.

Azami kardját irányítva kaszabolta a megszállt szobrot. Pont, mint első találkozásunkkor a táncoló istennő.

Azami furulyázni kezdett miközben lábával tovább irányította kardját. Ez hogy csinálja? A szobor bal lábából ömleni kezdett a dühös energia. Azami abbahagyta a furulyázást és nekilódult. Pillanatok alatt levágta és létrehozott egy elzáró pecsétet.

- Mester. Kérem, elzárná, mielőtt baj lesz?

- Igenis, kisasszony.

Azami elindult feléjük. Borús arcán hirtelen vidámság lett úrrá.

- Jó reggelt, nyuszikáim! Úgy érzem sikerült megbeszélni a tegnap éjszakát.

- Jó reggelt, Azami kisasszony! Igen.

- Azami. Az előbb a furulyával.... Te démoni mágiát akartál használni?

Azami nevetett. – Dehogy! Rengeteg kutatást végeztem ezen a speciális területen. Találtam egy megoldást, mely felderíti a dühös, démoni energia forrását, anélkül, hogy engem megszállna.

- Hogyan?

- Hívni kezdem. De nem engedem, hogy megtaláljon.

- Kockázatos.

- Ezért lenne jó, ha meglenne a feljegyzéseid gyűjteménye erről.

- Nem készítettem ilyet.

- Miért?

- Hogy más ne használja.

- Értem. Akkor be kell érnem ennyivel. Menjünk reggelizni. Olyan üdítő, most mellettetek lenni. Szinte felrobbanok az energiától.

- Azami kisasszony. Az a kard...

Azami intett kezével és odarepült kezébe, Wei Ying leesett arccal nézte. Olyan régen látta.

- Erre gondolt, Lan Wangji?

- Ezt a kardot...hol találta?

- A Halott Völgyben. Néha elég, vérszomjas. Bosszúálló, de elég jól kijövünk. Az ő sötétsége és az én fényem. Valamiért nekem engedelmeskedik.

- Vagyis a kard lezárt? – bólintott.

Beértek az étkezőbe, Azami egy pillanatra ledermedt. Odasietett a nagymesterhez, füléhez hajolt.

- Lehetetlen... – olvasta le szájáról. Azami mondott még valamit, mire a mester bólintott. Wei Ying és Lan Zhan leültek a helyükre. Azami Xichenhez hajolt és belesúgott valamit a fülébe, majd hozzájuk is odament.

- Valaki szándékosan engedte le a pajzsot és csalta ide a démont. Hallom a hangját.

- Lehetetlen... -ismételte el Lan Zhan a nagymester szavait. Wei Ying már nem tudta meglepődjön-e.

- Mi lesz a következő lépés?

- Semmi különös. A nagymester megengedte, hogy elkapjam. Elvégre ez az egész miattam van. Hiszen ez egy férfi intézmény. – utánozta a nagymester hangját. Két hajtű került a kezébe.

- Kíváncsian várjuk, Azami.

A lány kacsintott és kisétált a terem közepére. Némító varázslatot küldött szét, mire az összes tanítvány mérgesen nézett rá.

- Ma reggel támadás érte a Felhők Védelmét. Tanítvány társaim között van az a személy, aki ezt a támadást levezette. Felhívom figyelmét a negyvenegyedik szabályban foglaltakra. Ennek értelmében kérem, adja fel magát, így kisebb büntetés vár rá.

Senki sem mozdult. Azami elhajította a két hajtűt. Azok a levegőben köröztek.

- Utolsó esély.... – hívta fel a figyelmet Azami. Mozgolódásra lett figyelmes. Azami fogta a fejét. – Ülj le, Wejim. Egy varázslatot sem tudsz megcsinálni, nem hatástalanítani a pajzsot.

A hajtűk vadul jártak körbe, végül egy furcsa arcú férfi feje felett álltak meg. A férfi elvigyorodott. Nincs rá hatással a némítás! Wei Ying szólni akart Azaminak, mikor a férfi rátámadt. Azonban mielőtt közelebb ért volna, Azami elé futott. Felugrott a nyakába és hátra vetette magát, a férfi beverte fejét a padlóba és elájult. Azami leporolta ruháit. Wei Ying Xichenhez fordult.

- Ez vár rád Xichen testvér, ha csalódást okozol neki.

Xichen nem szólt semmit, csak halványan mosolygott. Azami lehuppant melléjük. Feloldotta a némítást és folytatták az evést. Wei Ying elképedve nézte mennyit eszik ez a lány.

- Elbírsz ennyi étellel?

- Túl sok varázslat miatt muszáj ennem.

- Ezt nem tapasztaltam meg sosem.

- Te alkoholt iszol, én eszek.

- Érdekes.

- Ühüm. – mondta teli szájjal.

Csak veledWhere stories live. Discover now