Csak veled

Az első éjszaka ajándéka

Figyelem! +18!

Öt hónappal később

Azami jelenléte már olyannyira a Felhők Védelméhez tartozott, mint ők. Azami és Xichen esküvője pedig a vártnál sokkal gyorsabban és kisebb létszámban került megtartásra. Újabb meglepetésükre, Azami családja nélkül. Wei Ying és Lan Zhan kísérték őket az oltárhoz. Valami még történni fog. Jegyezte meg magának, Wei Ying. Az eskü tétel következett. Xichen elismételte az eskető szövegét, Azami azonban más szövegbe kezdett bele. Kimondta a teljes nevét, melyet mindenki tisztán értett és mégsem tudott megjegyezni. Kivéve Wei Yinget.

- Én, Ti-huang, Nü-va istennő, harmincadik halandó reinkarnációja fogadom, hogy téged...

Wei Ying nem kapott levegőt. Nü-va istennő? A teremtés istennője? Lan Zhan aggódva nézett rá. Ő is hallotta, és értette. Csókkal pecsételték meg az esküt és így mentek ünnepelni. Lan Zhan és Wei Ying előkelő közelségben ülhettek. Mióta felvállalták egymást senki sem tett fel kérdéseket. Wei Ying azonban tisztában volt vele, mennyien helytelenítik a kapcsolatukat. Egyszer szem és fül tanúja volt annak, ahogy Azami kelt a védelmükre. Még most is a fülébe csengett minden szó, a mai után pedig teljesen más értelmet nyert.

- Azonnal abbahagyni a pletykát!

- De Azami kisasszony ez nem normális dolog, hogy két férfi....

- Hogy mi a normális azt mindenki maga dönti el!

- De kisasszony, ez biztos nem tetszik az isteneknek.... – kezdett bele egy másik tanítvány, mire Azami szembefordult velük, csípőre vágta kezét és ellentmondást nem tűrő hangon belekezdett.

- Mit szólnak az istenek? Ha! A világunk tele van szörnyekkel és varázslattal. Az isteneink köztünk járnak. Nem gondoljátok, hogy ha nem tetszene nekik, amit látnak már halott lenne, mindkettő?! Az istenek a tiszta érzések előtt meghajolnak, csodálják és tisztelik. – folytatta lágyabb hangon – Sosem fognak egy ilyen szent dologba belenyúlni. Azt az emberek szokták tenni, félelemből, butaságból és mert istennek hiszik magukat.

Wei Ying visszatért az emlékből. Azami állt előtte, kezében pohárral és mosolygott. Felé nyújtotta, melyet enyhén remegő kézzel vett el. Ideges lett, pedig ismerte Azamit, most mégis más volt, hiszen tudta kicsoda valójában. Azami szeme megvillant majd elmosolyodott.

- Gondolhattam volna, hogy nem hat rád a varázslat. Gondolom kedvesedre sem.

- Nem.

Azami leült. Őket nézte és várt.

Wei Yingnek újra eszébe jutott a beszélgetés.

- Köszönjük.

- Mégis mit? – kérdezte ártatlanul.

- Hogy áldásodat adtad ránk.

Azami tekintete fátyolos lett.

- Az a jó abban ha újra és újra leszületek, hogy halandó életet élhetek. Emlékszem mindenre, ami előtte voltam és mégis önmagam maradok. Lehetek szerelmes, szülhetek, meghalhatok és szerethetem egyik másik embert jobban, mint a többieket.

- Azt hiszem mondhatom, hogy mi is megkedveltünk.

- Köszönöm.

Lan Zhant nem hagyta nyugodni a kérdés, így bár természete nem ilyen volt, kimondta.

- Xichen hányadik szerelmed?

Azami felnevetett. Arca enyhén kipirult.

- Ő az egyetlen és első szerelmem. Minden életben megkeresem és vele élem le a hátralévő időt.

- Bámulatos.

- Ilyen a szerelem, de hát ezt nektek nem kell magyarázni.

- Ő emlékszik rád?

- Nem. Az érzésre viszont, hogy szeret, igen.

- És volt már....? – kezdett bele Wei Ying, de Azami beelőzte.

- Én mindig nő vagyok és igen volt már, hogy Xichen nőként született újra. Azok az idők igen.... Izgalmasak voltak.

Wei Ying nevetett. Lan Zhan azonban valamin törte a fejét, de nem adott hangot neki. Azami megérezte és válaszolt fel nem tett kérdésére.

- Ma este, mikor Xichennel egyesülünk nagy energiák fognak elszabadulni. Leginkább teremtő energiák. Ilyenkor a lehetetlen lehetséges, a kívánságok teljesülnek és nem kell érte semmilyen árat fizetni. Ezt az ajándékot kapják tőlem, minden első éjszakán azok az emberek, akik kedvesek nekem. De vigyázzatok, mit kívántok, mert ezek visszafordíthatatlanok.

- Úgy érted, ha azt kívánnám legyek nő reggelre, nővé változnék?

- Pontosan és senki sem emlékezne arra, ami volt. Minden emlék átíródna.

- Hatalmas és veszélyes.

- Ezért szóltam előre, hogy ne legyetek meggondolatlanok. Nagyon szeretlek titeket, nem akarom, hogy egy ostoba félreértésből bánat és keserűség legyen.

- Köszönjük.

Wei Ying és Lan Zhan ezután nem sokáig maradtak. Azami szavai egyiküknek reményt adott, a másiknak pedig gyötrődést. A becsukott ajtó, mintha egy gátát tört volna át Lan Zhanban.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy nő legyél?! – fakadt ki, tőle szokatlanul, indulatosan. Wei Ying arca elnyúlt, majd megértően átölelte szerelmét. Szemébe nézett, megfogta arcát és úgy válaszolt.

- Bár sokkal könnyebb lenne az életünk, – kezdett bele, mire Lan Zhan szemében ijedtséget pillantott meg, ezért gyorsan folytatta – de nem. Gyerekeket akarok, és kicsi Lan Zhanokat nevelni.

Mondta ki, ami néhány hete fészkelte be magát szívébe, de nem adott neki hangot, hiszen tudta mennyire abszurd ez a gondolat. Most, lélegzet visszafojtva várta kedvese válaszát. Lan Zhan kifújta a levegőt, amit visszatartott. Megkönnyebbült.

- Hány babát szeretnél? – kérdezte, mire Wei Ying arca ragyogni kezdett. Igen, ezért az arcért egy tucatnyi gyereket is vállalok, vele.

- Kettőt. – válaszolta végül pirulva. Lan Zhan csókolni kezdte nyakát, ami miatt jól eső borzongás futott végig testén.

- Csak kettőt?

- Igen – sóhajtotta. Ruháikat útközben ledobva csókolóztak az ágyig.

Agyukból a rájuk zuhanó orgazmus kitörölt mindent, most valahogy mégis más volt. Nagyobb erővel érte utol őket és sokkal áthatóbban. Wei Ying agyában valami életre kelt és újra elmondta mit kíván.

Két egészséges, életerős babát, akiket együtt nevelhetünk. Ahogy kimondta magában újabb orgazmus öntötte el mindkettőjüket. Izzadtan és elégedetten merültek álomba, egymás karjaiban.