Csak veled

Az önjelőlt vőlegény

Másnap

Axel rengésre ébredt, és Azami hangjára. Suttogott.

- Miért pont ma nem erősítette meg a pajzsot, Mo testvér? Megőrült?!

Újabb rengés. – Zara, Xichen. Maradjatok a többiekkel és ne kiáltsatok! – suttogta. – Itt van a kaszaboló!

Axel látta, hogy Zara szája elé kapja kezét, Xichen pedig készenlétbe helyezi a kucsint a lábán. Azami odalépett Yinghez és Zanehez és befogta szájukat. Azok egyből felébredtek és bólintottak, ugyanígy tett a fiúkkal. Azami kinyújtotta karját és egy kard repült bele.

- Mo testvér! Mindenki azonnal hagyja el az udvart. Elintézem.

- De asszonyom! Magának nincs képesítése!

- Én vagyok itt jelenleg a legerősebb kultivátor. Nem mellesleg a legöregebb. Csinálja, amit mondtam.

- Nem lehet.

- Csinálja!

Azami kiment, Axel utána rohant és megfogta csuklóját.

- Ne menj! – Azami óvatosan lehámozta kezét a sajátjáról. Megsimította arcát, majd ajkaira tette kezét, hogy  csendre intse.

Axel végignézte, ahogy kisétál az udvarra. Felső ruháját, még ott ledobta magáról. Izmos karját megpörgette, nyakát kiropantotta.

Olyan.. de nem tudta befejezni a gondolatot. Mo testvérnek mondott alak futott el mellette és mutogatott mindenkinek, hogy álljanak hátrébb. Azami megállt, pontosan szemben azzal az alakkal. Időközben mindenki mellé ért és döbbenten néztek, vele együtt. Még saját gyermekei is aggódva figyelték anyjukat. Azami megvágta karját. Az alak kihúzta magát és leesett a köpeny róla. Teste furcsa szögben állt, térdei a másik irányba hajlottak, bőre zöld árnyalatot vett fel. Pofája hosszúkás volt és éles fogak álltak ki belőle. Csöpögött a nyál belőle. Azami vérének illatára azonban felkapta fejét és egy mosoly félét villantott. Szemei helyét benőtte a bőr. Végül megszólalt.

- Nü-va! Kétezer éve kereslek, mióta kiszúrtad a szemem.

- És én azóta kerüllek, Kaszás. Mit akarsz itt? Hogy jutottál be?

- Ó, azon a pajzsnak csúfolt valamin? Semmiség. Egyszerűen átsétáltam. – nevetett. Hangja inkább morgásra hasonlított.

- Ideje visszamenned az Alvilágba. Apád már hiányolhat.

- Addig nem, míg nem viszlek magammal. Te leszel a trófeám. A szemedet berakom az enyémek helyére és onnan nézem a csúf képedet, a falon.

Azami rájuk nézett, mosolygott és újra csendre intette őket. A Kaszás nekirontott. Azami hárított, majd kirúgta térdét, kardja miliméterekre haladt el torkától. Kaszás megragadta nyakát, de utolsó pillanatban térdre esett, így kikerülve karmos kezét. Azami megvágta bokáját, így térdre érkezett, ami elég bizarr látvány volt a hátrahajló ízületekkel. Mégis sikerült kilöknie Azami kezéből a kardot. Alkarral hárította a következő ütést. A másik oldalról azonban kapott egy oldalütést. Vért köpött fel. Axel megindult feléjük, de Zara eléállt és fejét rázta, szeméből könnyek folytak. Visszafordították tekintetüket a harc felé. Azami bokája lehetetlen szögben állt. Szájából és fejéből folyt a vér. Felkarja élettelenül lógott teste mellett. A Kaszás nevetni kezdett.

- Elfogytál, Nü-va. Ellenem már nem érsz semmit. Megettem atyádat és testvéreidet. Anyádat hagytam utoljára, hogy végignézze. Édes sikolya volt a desszert....

Azami felkapta fejét. Nagyon lassan felállt.

- Megismételnéd?

- Azt mondtam....megöltem minden családtagodat, akit ott hagytál, fenn. Itt vannak bennem és táplálnak, hogy te is a részemmé válj.