Csak veled

Gyorsabban, mint valaha gondoltad

Reggel, Wei Ying nehezen tudott mozdulni. Valami nyomta belülről. Kinyitotta szemét és először hatalmas hasába ütközött meg. Nagy nehézségek árán megfordult ám ekkor melleibe belehasított a fájdalom. Gyorsan megnézte mi van a lába között, de terebélyes hasától nem látta. Kezével kellett odanyúlnia és ijedten vette tudomásul, hogy női szerve lett. Ébresztgette Lan Zhant, aki kapásból rátette hasára kezét, mire valami hatalmasat rúgott kezébe.

Kopogtak. Türelmetlenül. Lan Zhan ajtót nyitott, mire Azami beviharzott.

- Jó reggelt.

- Neked is, sógornőm. Mi történik?

- Ma szülők lesztek és Wei Ying visszaváltozik. Gratulálok. – mosolygott.

- Miért vagy itt?

- El akartam mondani, hogy ne aggódjatok. Nem marad női testben. A varázslat miatt azonban a mellei még egy darabig maradnak.

- Miért?

- Különben mivel táplálná a babákat.

- Babák?

- Kettőt kívántál. Kettő is van ott benn.

- Én ezt alig hiszem el.

Azami közelebb lépett hozzá, kezét hasára tette, másikat pedig homlokára. Érezte őket. Hirtelen tört rá a boldogság. Legszívesebben felugrott volna, táncolni akart, ám valami pukkant és lába között ömleni kezdett valami.

- Elfolyt a magzatvíz. Kezdünk. Lan Zhan, szólj nagybátyádnak és hozzatok tiszta lepedőt és forró vizet. A varázslat eléggé fel fogja gyorsítani a dolgokat.

- Igen, megyek. – mondta idegesen Lan Zhan. Wei Ying utána akart szólni, de éles fájdalom járta át alhasát.

- Állj fel. – mondta Azami, miután ledobta felső ruháját. – Tudom, hogy nehéz, de csináld.

Wei Ying nem tudott beszélni a fájdalomtól, sőt már mozogni is alig. Úgy érezte nyomnia kell, muszáj.

- Még várj vele. Feküdj el, megvizsgállak és mondom mikor nyomhatod. Sokkal gyorsabb lesz, mint azt valaha, bárki mesélte.

Wei Ying feldobta magát az ágyra, Azami benyúlt a lába közé és felnyúlt valahova.

- Rendben. Ha érzed, hogy nyomni kell, mindent bele!

Wei Ying nem tudott válaszolni, mert már nyomott is.

- Kint van a feje! Még egy és kint van teljesen!

Wei Ying megkönnyebbülten sóhajtott, Azami mellé tette a kicsit, alig tudott ránézni már újra nyomnia kellett.

- Még egy ilyen erőset és megvagyunk!

Mindkét gyermek sírni kezdett. Azami elvágta a köldökzsinór és segített Wei Yingnek felülni. Minden úszott a vérben és fájt mindene. Ám ekkor hasa mozgolódni kezdett és eltűnt, lába között pedig újra férfi szerszám volt. Azami csettintett mire a vér eltűnt, ő pedig kényelmes ruhában ült. Kezébe nyomta a két babát lepedőbe csavarva, amit Azami korábban eltépett és segített, hogy a kicsik enni kezdjenek.

Gyönyörű és fájdalmas érzés volt, mohón nyelték a tejet, mely melléből jött. Wei Ying nagyon fáradt volt, de ahogy nézte gyermekeit nem érezte annyira kínzónak.

Lan Zhan rohant vissza a szobába a lepedőkkel és döbbent arccal nézte a képet, ami elétárult. Wei Ying felemelte arcát, hogy ránézzen. És ahogy nézett! Lan Zhan tudta, hogy ha lehet most még szerelmesebb ebbe a férfiba, mint azt valaha képzelte.

- Gratulálok a kisfiaitokhoz! – mondta Azami miközben a vért lemosta kezéről. – Hozok nektek reggelit. Ma nincs munka, nincs kultiválás. Szabadok vagytok ma és a következő hetekre. Szokjatok össze. Délután már látogatóitok is lesznek.

- Köszönjük, Azami!

- Nagyon szívesen!

- Azami, milyen gyorsan fognak nőni?

- Innentől átlagos gyerekek lesznek. De ne feledjétek, hogy ők teljes egészében a ti gyerekeitek. Minden erényetekkel és hibátokkal. Úgyhogy... Hajrá! – kacsintott és vigyorgott.

- Hálásak vagyunk, Azami. Ez tényleg egy csoda.

- Szívesen. Most megyek a reggelitekért és Wei Ying! Semmi alkohol a szoptatás alatt, közben, után.

Wei Ying ragyogó arccal nézett fel gyermekei csodálásából.

- Köszönöm, Azami.

Azami elment és ők ott maradtak, négyen. Hihetetlenül szerencsésnek érezték magukat és határtalanul boldognak.