Csak veled

Következmények

Az éjjeli vadászat sokkal veszélyesebb volt, mint szerették volna. Lan Zhan ugyanis eltűnt. Wei Ying annyira ideges lett, hogy Azami ugratása sem tudta kizökkenteni. Mintha aggódni kellene valakin, aki ennyire erős! Mégis.. Végül, Azami éles szavai elérték aggódó szívét.

- Úgy hiszem ideje kinyitni a belső szemed, Patriarcha és belátni ki tölti ki minden porcikádat.

- Hallgass már.

Azami mellkasán összefűzött kézzel nevetett. Zörgés hallatszott az egyik bokorból. Lan Zhan botorkált ki belőle, véres ruhában. Wei Yinget átjárta a boldogság, maga sem értette. Odafutott hozzá és nyakába ugrott, mikor lazított az ölelésen szemeibe nézett. Valami utat tört magának benne, valami édesen tiltott dolog, melynek nem tudott vagy nem akart tovább ellenállni. Szenvedélyesen megcsókolta. Ajkaik találkozása olyan volt, mint egy pohár víz, egy forró napon. Úgy tűnt soha nem eresztik el egymást. Lan Zhan nem tiltakozott, nem akarta ellökni, sokkal inkább szorosan tartotta és viszonozta a csókot. Wei Ying boldog volt, repült és falta ennek a férfinak az ajkait. Mikor lettem szerelmes? Ágyéka ébredezni kezdett. Érezte, hogy valami teljesen megváltozik benne. Ez az érzés mindig itt volt, bennem? Mikor abbahagyta a csókot, újra megölelte. Megkönnyebbült, hogy életben van. Valaki köhögött mögöttük. Wei Yingnek ekkor jutott eszébe Azami. Lehámozta magát Lan Zhanról, aki ugyanolyan zavarba jött, mint most ő, ami pedig egyáltalán nem volt jellemző rá.

Azami szélesen mosolygott. Szemei csillogtak a félholdas éjszakában, majd elvékonyított hangon elkezdte, kézfejét homlokára támasztva, másik kezét szívére téve, adott az egész jelenetnek több drámát.

- Ó, én szegény, fel kell bontani a jegyességet, jajj hát fel kell áldozni magam a szerelem oltárán. De – tette hozzá immár saját, ravasz hangján – talán mégsem lesz ez akkora áldozat.

- Azami, neked végig ez volt a terved?

- Hát, nem ilyen drámaira akartam, de végülis igen – húzta fel vállát.

- Miért nem mondtad?

- Ugyan már, Wei Ying! Sosem ismerted volna be, hogy férfiba vagy szerelmes!

- Te tudod ő kicsoda?

- Persze. De most hogy ti megvagytok, akár haza is mehetünk. Szomjas lettem és Xichen mindjárt indul őrjáratra. Ma is el kell kapnom.

- Nagyon jó duma volt reggel.

- Hogyan?!

- Megcsókoltam a bátyádat. Azóta a kivitelezésen gondolkodom, mióta itt vagyok.

- Nos, Lan Zhan. Át kell engedned a mátkádat a bátyádnak.

- Ez nem rajtam múlik.

- Hanem rajtam. És már tudom is, hogyan fogom megoldani.

Odalépett hozzájuk és mindkettőjüket megölelte, egyszerre.

- Olyan boldogság jár át, ahogy rátok nézek, hogy mindjárt szétdurranok. – megfogta mindkettejük arcát és külön-külön rájuk nézett. Újabb ölelés és dalolva elindult a Felhők Védelmébe.

Ahogy hazaértek Azami elfutott Xichenhez és rá vetette magát. Derekát átkulcsolta lábával, nyakát ölelte és megcsókolta. Xichen tartotta Azamit és most minden tétovázas nélkül visszacsókolt.

Wei Ying döbbenten nézte mi történik. Ez egy különleges éjszaka. A nagymester elképedve bámult rájuk lakrésze ajtajából.

- Xichen testvér! Mit műveltek?

- Bácsikám! Sajnálom! Én...

- Bácsikám.

- Nagymester.

- Hogy magyarázod ezt, Azami kisasszony?

- Épp csókkal pecsételem meg az eljegyzésem. Az ifjabb mesterrel felbontottuk azt és Xichen testvérrel lépünk frigyre.

- Ez, felettébb váratlan.

- Kifogás, nagymester?

- Semmi. Azonkívül, hogy egy darabig még Lan Zhan mellett kell ülnöd. Ha Xichennek sincs kifogása. – az említett csak rázta a fejét.

Azami leszállt Xichenről és meghajolt.

- Igazán....rugalmas, mester.

Wei Ying magába fojtotta a nevetést, melyet nem minden sikerrel tudott köhögéssel leplezni. Azami felé fordult és vigyorgott. Ez a lány olyan, mint én.

Végül elköszöntek és mindenki elvonult a lakrészébe.