Csak veled

Magánakció

Ying a dörgést hallgatta, Zara érkezett meg mellé és az eget nézték.

- Azt hiszem, vihar lesz.

- Remélem. Anya sokkal nyugodtabb egy vihar után. – Ying ránézett unokahúgára, a kislány komoly arccal nézett vissza rá

- Mond csak, Zara. Édesanyád tényleg úgy fog dönteni, hogy hazajöttök velünk?

- Igen. Már csak az a kérdés apához, vagy máshova.

- Remélem az első.

- Én is.

- Menjünk vissza játszani.. még a végén bajban lesznek nélkülünk. – mosolyogott. Mióta rajtuk volt az amulett, Zara sokkal gyerekesebb lett. Könnyebb volt vele. Ying szíve azonban aggodalommal volt tele. A nyüzsgő nagyváros egy ilyen képességű lánynak őrjítő lehet. Csak remélte, hogy húgának van ötlete erre a problémára.

Az idő repült, ők pedig egyre közelebb kerültek egymáshoz. Xichen nagyon sokat beszélt, és volt benne egy kisfiús báj, ami később sok szívet fog összetörni. Zara pedig kereste a helyét, így, hogy nem tudott olvasni senkiben. Bár pörgő nyelvét és csípős megjegyzéseit nem hagyta hátra. Ying élvezett minden percet az ikrekkel. Emlékezett rá milyenek voltak előző életeikben és arra is milyen nehezen kezelhető volt mindkettő. Most mégsem tűntek olyanoknak. Fiai komoly veszekedésbe kezdtek a kisebbekkel. Először hagyta őket, és ennek köszönhetően nem kellett közbe avatkozni. Minden olyan könnyedén ment, olyan gördülékenyen.

Hirtelen villant be egy emlék húgáról. Olyan sokkoló volt, hogy először meg is szédült tőle. Hogy nem vettem észre ezt eddig?! Hogy maradt ez titokban? Fejébe ugyanis az az emlék úszott be, amikor Azami, vagyis Nü-va életet ad negyedik gyermekének, akit ő segített világra. Majd meghal. Minden eddigi életében. Ying elnézést kért és kiment a hideg levegőre. Nehezen kapott levegőt, félő volt elájul az oxigénhiánytól. Azami lépett elé Axellel az oldalán. Arca derűs volt, de nem mosolygott.

Ying felemelte fejét, könnyei folytak, mely ebben az időben hirtelen hűlt arcára. Azami szemei kikerekedtek és átölelte őt. Ying zokogni kezdett, húga pedig erősen tartotta.

- Nem akarom ezt, Nü-va! Most hogy emlékszem. Nem akarom!

- Talán máshogy lesz.

- Nagyon máshogy akarom, Nü-va.

- Miről beszéltek? – kérdezte Axel.

- Yingnek eszébe jutott valami és aggódik, hogy újra megtörténik. 

- Mikor várható ez az esemény? – kérdezte.

- Pár év.

- Értem. Bemegyek a gyerekekhez.

Ying remegve nézett Axel után, majd visszafordult Azamihoz. Húga aggódva nézett rá. Megfogta arcát, kétoldalról és hüvelykujjával letörölte könnyeit. Mosolygott.

- Hogy tudsz mosolyogni, hogy tudod mi fog történni?

- Ti ott lesztek nekik. Ez engem megnyugtat. Sosem lesznek egyedül.

- De....

- Talán azt akarod mondani, hogy hidegen hagy a gyerekeim sorsa?

- Természetesen, nem.

- Akkor nem kell aggódni. Sok minden máshogy alakult ebben az életben, még ne temess. – kacsintott. Ying is elmosolyodott. Nü-va még ebben a reménytelen jövőkép látomás után is képes volt derűt hozni. Hiszen mindig is ilyen volt. Ilyenek voltunk...