Karjaidban

186 18 0
                                    

Figyelem: +18 tartalom!

Wei Ying szótlanul lépkedett Lan Zhan mellett. Félek, de mitől. Kettesben maradni vele? Hiszen nem először alszunk együtt. De ma nemcsak aludni fogunk. Lan Zhan behúzta az ajtót maguk mögött. Lassan elkezdett lepakolni. Ő sem szólt. Wei Ying útközben dobálta le magáról felsőruháit, míg a hálóig ért. Ott pedig leült és várt. Idegesen. Lan Zhan csatlakozott hozzá. Együtt ültek, feszengve.

- Hogy vagy?

- Megijedtem, ahogy eltűntél. Mikor megláttalak először éreztem igazán, hogy nemcsak a barátom vagy. Pedig Azami megmondta, de valamiért süket voltam.

- Azami?

- Igen. Azt mondta olyannyira tele vagyok valakivel, hogy még az illatát is érzi rajtam, ha rá gondolok.

- Érdekes.

- Az.

Lan Zhan minden előjel nélkül fogta meg kezét és kulcsolta át ujjaival az övéit. Egyszerre érezte izgatónak és hihetetlenül bűnösnek magát. Ha szeretik egymást nem számít, hogy mi a neme. Jutott eszébe, amit ő mondott Lan Zhannak, mikor a nyuszikat neki adta. Arcát fürkészte. Világító szemei lyukat égettek agyába, egyre nehezebben ment a gondolkodás.

- Mióta tartasz nyulakat, Lan Zhan?

- Mióta hoztál nekem kettőt, fácán helyett.

Wei Ying ledöbbent. Hát azóta szeretsz? Tekintetük egybeforrt. Wei Ying most nem érezte magát bűnösnek, vagy bűnnek, amit tenni fog. Vágyat érzett, hogy csókolja, ölelje és elmerüljön benne. Megcsókolta. Lan Zhan pedig ugyanolyan hévvel csókolta vissza. Ajkaik most nem álltak meg puszta ismerkedésnél, vadul ostromolták egymást. Lan Zhan megfogta arcát, ahogy közelebb hajolt. Megszakította a csókot, hogy szemébe nézhessem. Wei Ying most először tudott bármit kiolvasni tekintetéből. Vágy. Szinte égette. Rámosolygott, mire Lan Zhan újabb rohamot indított ajkai ellen. Gyengéd határozottsággal nyomta egyre lejjebb, mígnem fekve folytatták. Lan Zhan kioldotta ruhája övét, így szabaddá téve felsőtestét. Egy kis időre ott hagyta ajkait, hogy nyakát csókolja tovább, kezével pedig nadrágját oldja ki. Wei Ying megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy a most már szűk nadrágból kiszabadult férfiassága. Lan Zhan lélegzete elakadt egy pillanatra, hogy aztán elégedetten sóhajtson, ő is. Wei Ying nem tudta mi fog történni, de teljesen megbízott Lan Zhanban. Aki ekkor nem tért vissza ajkaihoz, hanem férfiasságán kezdett dolgozni. Wei Ying felnézett és még épp látta, ahogy bekapja. Szólni már nem tudott, mert agyát elborította a kéj. Lan Zhan nagyon jól csókolta ajkait, de ott lenn... ez mindent megér. Orgazmusa váratlanul csapott le rá, teste megfeszült, ahogy átjárta ez az édesen kínzó, mégis mámorító érzés. Lihegve feküdt és Lan Zhan tekintetét kereste. Szemei azonban lejjebb csúsztak és látta, hogy bizony ennek a félistennek is szűkös ott lenn. Összeszedte magát és most ő nyomta le Lan Zhant az ágyra és szabadította ki. Nem emlékezett, hogy valaha látott-e ekkora szerszámot. Utánozva, amit az előbb érzett és tapasztalt Wei Ying szintén bekapta Lan Zhan férfiasságát. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle. Wei Ying sok mindent kihallott abból a sóhajból, de főleg megkönnyebbülést. Úgy csókolta, ahogy ajkait, úgy járt a nyelve, mint kedvenc édessége evése közben. Lan Zhan teste megfeszült, ujjai a lepedőt markolták, magja hamar szétáradt szájában, de eszében sem volt kiköpni. Mohón nyelte, mintha az lenne az egyetlen dolog, amitől életben maradhatna. Mikor felnézett, látta, hogy Lan Zhan homlokát fogja, szemei csukva. Rosszul csináltam valamit? Aggodalmaskodott, egészen addig, míg Lan Zhan fel nem ült és magához nem húzta, hogy megcsókolja. Elégedetten terültek el az ágyon. Wei Ying odabújt mellkasához és hallgatta szívverését. Már nem fázott, mint annyiszor itt a Felhők Védelmében. Lan Zhan szorosan tartotta és ettől az öleléstől olyan nyugalom járta át, melyet nagyon régen nem érzett.

Csak veledWhere stories live. Discover now