Csak veled

Jó reggelt...főnök?

Három hónappal később

Újra felfedezett barátai és szerelme szerencsésen kikerültek az izolációból és tünetmentesen hazamehettek. Azami belevetette magát a munkába és észre sem vette, hogy mennyi idő telt el. Nem akarta tudomásul venni, miután Axel annyira elutasító lett vele. Orvos-beteg viszonyban nem közeledhetett és bármennyire élvezte a Facebook előnyeit még mindig a személyes találkozásban, szavakban és érintésben hitt.

A betegek száma folyamatosan csökkent és már nekik sem kellett csak huszonnégy órás ügyeletet vállalniuk.

Az esti vizit után, érezte, hogy valaki áll mögötte. Belemar a lelkébe és felemészti. Megfordult, Acer állt vele szemben. A folyosón egyedül voltak. Azami örült ennek, hiszen így szemtanúk nélkül kiverheti belőle a lelket is, amiért letámadta.

-    Hellóka, Azimaszti!

-    Acer....

-    Ideje befejezni valamit velünk.

-    Semmit sem kezdtünk el.

-    Dehogynem. – közelebb lépett és megszorította vállát – ezt annak a bájgúnárnak is elmondtam, nehogy rád hajtson, Azimaszti.- Azamit átjárta a fáradtság és a felismerés, majd a harag, és ha ő haragszik, abból semmi jó nem lesz.

-    Engedj el, Acer, különben rossz vége lesz.

-    Nem, inkább vállalom a kockázatot és testnedvet cserélek veled.

-    Nem fogsz.

-    Nem kértem a beleegyezésed.

-    Vagy úgy.

Acer keze elindult Azami testén. Ez volt az a pont, ahol Azami szabadon engedte energiáit. Szemei zöld lángban égtek, Acer karja pedig eltört, ott ahol hozzáért. Ujjai szilánkosra, alkarja törött csontja pedig átszúrta bőrét. A vér átütött a védőruhán. Acer menekülni akart, de Azami elroppantotta a bokáját. Majd segítségért kiáltott. Acer elájult a fájdalomtól.

-    Wenrina, jöjjön ide! Acer ápoló összeesett! Dől belőle a vér! Mi történt? – adta az ártatlant.

-    Atyáég! Hozom a hordágyat. Mi az isten ez?!

Azami közelebb hajolt hozzá és suttogott. Acer kómába zuhant és a vírus lecsengéséig fel sem ébredt. Azami abban a pillanatban ráírt Langra.

„Jó estét ifjabb mester! Megadnád apád telefonszámát? Muszáj felhívnom, beszélnem kell vele.

Válasz:

„Apuét adom meg inkább, apa nem akar veled beszélni."

„Köszi."

Átküldte Ying számát. Persze, hogy ő beszél vele.

Kicseng.

-    Jó estét, doktornő! Minek köszönhetem ezt a sürgős telefont?

-    Jó estét, Yillang úr. Érdeklődni szeretnék, hogy sógora ma este egyedül lesz-e otthon. Kiderült egy súlyos félreértés, melyet mindenképp szeretnék tisztázni. Személyesen.

-    Tudja, senki nem hívta még a sógoromnak....

-    A párja testvére a sógora. Nem értem miért nem.

-    Maga tényleg rendkívüli. A kérdésére a válasz, igen. Mindannyian a szenvedő arcát nézzük, immár három hónapja. Örülök, hogy tenni óhajt ellene.

-    Nemcsak az arcát akarom átrendezni. – mondta Azami. Ying hatalmas nevetésbe tört ki, mire újra kapott levegőt, szipogva megszólalt.

-    Annyira jó ezt hallani. Bevallom, hiányzik nekünk. Tegyen meg mindent, hogy láthassuk.

-    Meg fogom tenni, ezen ne aggódjon.

-    Úgy legyen. – azzal lerakta. Azaminak elfogyott a türelme. Megkereste az igazgatót, hogy jelentse mit történt Acerrel és hogy hazamehessen.

-    Uram. Félek, hogy velem is megtörténhet. Valami volt a levegőben, lehet ez valami új fajtája a vírusnak! Félek uram!

-    Weilang. Maga nagyon jó orvos. Nem szokott betojni semmitől. Annak idején azért raktam a maga nyakába azokat a buzikat is. Menjen, de el ne mondja senkinek, hogy ilyen könnyen elengedtem! Magával kivételezek, de ez csak magának szól!

-    Annyira köszönöm uram!

Azami hazarohant. Muszáj volt lefürdenie, hogy kitisztult fejjel menjen oda, hozzá.

Ez a barom, Acer! Rohadjon meg! Ja, nem mondok ilyet, mert a végén tényleg megrohad. Lefürdött, abban a pillanatban, hogy elzárta a vizet kopogtak. Magára kanyarított egy köntöst és ajtót nyitott. Ott állt, Axel. Azami nem várt tovább. Ahogy volt ráugrott és megcsókolta.

Azami reakciójára egyáltalán nem számított. Miután Ying felhívta muszáj volt idejönnie. Lang elmondta, hol lakik, kis barátnője szomszédja. Azami ostromolta ajkait, ő pedig visszacsókolt. Olyan régóta vágyott rá, hogy ez történjen, most mégis minden gyors volt. Azami behúzta a lakásba és a falnak nyomta nem kérdezett semmit, nem mondott semmit.

Honnan ez a sok energia? Axel túl sokat gondolkodott, miközben egy meztelen nő akarta magáévá tenni. Abbahagyta az agyalást és engedett az egésznek. Azami nagyon jól mozgott és láthatóan rendkívül élvezte az együttlétet, vele.

Bárcsak érteném mi történik! – mondta miközben beleélvezett Azamiba. Ahogy mellé feküdt, Azami ránézett hihetetlen kék szemeivel és neki villámcsapásként futott át agyán a sok száz emléke. Kicsoda Azami, mi történik velük és miért érez ennyire erősen iránta. Nem is sejtette, hogy családja másik fele ugyanezen megy keresztül.

Axel felült az ágyon. A fejét fogta. Azami aggódni kezdett.

Ő is felült és ránézett. Axel beszélni kezdett.

-    Yiling fának hívtad, mert WeiYing azon a fán furulyázott, mikor megszületett első gyermekeink. Lan Zhan alig tudta lehívni onnan, mert folyton azt válaszolta, hogy a karjaiban kell levinnie. Amit aztán meg is tett.

-    Ezt kívántad?

-    Igen. Köszönöm, hogy megvártál.

-    Minden életben. – bújt oda hozzá. Újra eldőltek az ágyon. Összebújva aludtak el. Reggel telefoncsörgésre ébredtek. Az igazgató volt.

-    Dr. Weilang. Sajnálattal kell közölnöm, hogy megvették tőlünk.

-    Micsoda?! Nem vagyok eladó!

-    A munkaszerződését vették meg, nagyon drágán. Egy család orvosának. A többit majd ők elmondják. A lényeg, hogy ide nem kell többé bejönnie. A szekrényét kiürítjük és elküldjük a címére. Sok sikert az új munkához.

-    Kösz.. köszönöm, uram. Megkérdezhetem, ki volt a vásárló?

-    A Gusu Alapítvány. Ne aggódjon, jó helyre került. Viszlát, Azami!

-    Minden jót, uram!

Azami kinyomta a telefont, elnyúlt arccal nézett Axelra, aki szélesen vigyorgott.

-    Ez a te műved?

-    A családi alkalmazottakat Zane és Ying intézi. Főleg Ying. Szóval ezt tőle kell megkérdezni.

Újabb telefoncsörgés. Ying hívta.

-    Meg is fogom.

-    Jó reggelt, doki.

-    Jó reggelt, főnök! – nevetés.

-    Pedig igyekeztem gyors lenni. Ebédre várlak. Megbeszéljük a részleteket. Átküldöm a címet.

-    Várom. Visszhall.

-    Viszlát, Azami. – azzal lerakta. Volt valami furcsa abban, ahogy a nevét kimondta.