1. Rész ☔️☕️

3K 106 10
                                    


Mivel is kezdődhetne jobban a hét első napja ha nem zuhogó esővel?
Remélem teljesen érezhető az irónia.

Egy fáradt sóhajt eresztek ki az ajkaim közül, majd amint meg ált a busz a nekem meg felelő megállóban, le pattanok a járatról s gyorsan fel húzom az esernyőm, nehogy jobban el ázzak a kelleténél, majd gyors léptekkel közelítem meg a munkahelyemhez legközelebb lévő kávézót.

Amint ki nyílik az ajtó, meg szólal a fejem felett lévő csengettyű, ezzel jelezve a bent tartózkodóknak, hogy valaki be lépett az üzletbe. Körbe nézek, hisz érkezésemre kíváncsian rám pillantottak, majd bólintok köszönés képp, ugyanis írtó nagy a hangzavar, így kétlem, hogy bárki is meg hallaná a hangom.

Be állok a kávés sorba s amíg várok, rápillantok az órámra. Van még negyed órám munkába álni, tehát igyekeznem kell. Viszonylag gyorsan halad elöttem a sor, ezért annyira még nem vagyok ideges, de túlzottan nyugodt sem. Nem szeretek...nem, nem is ez a jó szó..utálok késni, nem csak a munkából, sehonnan. De főleg a munkából utálok, ugyanis a főnököm egy igazi seggfej. Általában velem végeztet el minden csicska munkát, pedig való igaz, én vagyok az aszisztense, - monthatni a jobb keze - de mégis csak fő szerkesztő vagyok a cégnél, nem pedig valami kis szolga.

-Szép jó reggelt Jungkook oppa.-köszön rám hatalmas mosollyal a pultos lány, ezzel ki zökkentve fortyogó gondolataimból.

-Szia Minji.-mosolygok vissza, majd már halászom is elő a tárcámat, míg ő hátat fordítva nekem, el készíti a szokásos kávékat. Három éve ide járok, tehát már tudja mi kell nekem.
-Azért annyira nem szép a reggel.-folytatom a csevegést.

Túl kínos lenne csendben ácsorogni így egymagamban.

-Miért? Történt valami?- fordul felém miután be tette a gépbe a megfelelő kapszulákat s aggódó arcal néz rám.

-Nem történt semmi, csak lehetne szebb az idő. Még mindig szakad az eső, és én azt nem szeretem.- nézek ki az ablakon s bizony még most is sebesen zuhannak az égből az átlátszó cseppek, amik végül a kemény aszfalton, a fák lombjain posszannak szét, vagy az ablak üvegén futnak egymással versenyt.

-Nem értem mi bajod az esővel, ez az idő is lehet szép ha megfelelő szögből próbálod nézni.-rázza a fejét mosolyogva, majd a pultra könyököl s a kinti tájat kezdi kémlelni.

-Más szögből? Úgy érted ne innen nézzem, hanem mondjuk menjek fel a tetőre és nézzek lefele?- ráncolom szemöldököm értetlenül, mire a szőkeség fel kuncog.

-Nem, nem épp erre gondoltam. De tudod ez a hangulatodtól is függ. Ha mérges, vagy szomorú vagy akkor biztos, hogy utálni fogod ezt az időt. Viszont ha jó a kedved és csukott szemmel kezded hallgatni a zuhogást, teljesen másképp fog hatni az egész. Nyugodtabb leszel. Ha valakivel az esőben sétálsz az lehet romantikus is, vagy fel töltődsz tőle.-tűri haját füle mögé, miközben le hajtja a fejét és el mosolyodik. Érdeklődve nézek rá, ugyanis lehet ebben valami.

Igazán el gondolkodtatott.

-Jó neked, hogy mindent ilyen pozitívan látsz.-vigyorgom rá.

Irigylem a pozitivitását.

-Nos köszönöm.-pirul el, miközben rám néz, majd a kávés poharak felé fordul, hogy el csomagolhassa őket egy pappir táskába.
-És amugy valamikor nem lenne kedved..

-Bocsi.-szakítom félbe mondandója közben, mivel épp meg csörrent a telefonom s amint meg látom ki hív, érzem, hogy teljesen el fehéredtem. Nagy levegőt veszek, majd félve rá bökök a zöld kis ikonra, s óvatosan a fülemhez emelem.
-Há-hálo?-szólok bele kissé ódzkodva, s már rántom is el fülemtől a telefont, ugyanis tudom, hogy mi fog következni.

-MÉGIS HOL A BÜDÖS FRANCBA VAGY?-kiabál a vonal tulsó feléről a drága főnököm.
-Van két perced, hogy ide érj, különben át helyeztetlek!-morogja mérgesen, majd ki nyomja a hívást.

Nagy szemekkel nézek a pittyogó telefonom kijelzőjére s értetlenül kezdem vizslatni az időt mutató számokat, mintha azoktól várnék bármiféle választ.

-Mi a baj?-kérdez rá Minji óvatosan, én pedig továbbra is értetlenül nézem a képernyőt ami már el is sötétült.

-Nem tudom. Azt mondta van két percem be érni, különben át helyeztet.-ráncolom szemöldököm s a készülékemet zsebre vágom.

-Dehát nyolcig még van több mint öt perced és innen egy köpésre van a cég.-néz a fali órára a lány, majd vissza rám s ő is ugyan úgy mint én, értetlenül mered rám.

-Hát ez az.-csak úgy forognak az agytekervényeim, de sehogy nem tudok rá jönni, hogy mégis mi baja lehet most ennek a mogorva idiótának.
-De nem akarom jobban ki húzni a gyufát ezért én most megyek is. Majd holnap látjuk egymást, szia.-hadarom el, miközben fel kapom a kávékkal meg pakolt tasakot, le teszem a megfelelő összeget a pultra s gyors léptekkel indulok meg a kijárat felé, meg se várva a lány válaszát.

Gyorsan fel húzom az esernyőm, s már szinte futva közelítem meg a hatalmas épületet, amit már innen is látok.

Még hogy szép az eső! A fenéket szép!
Miért kell ennyire sietnem?
Ennyire kell neki ez a kicseszett kávé?

~~~~
Egy film meg ihletett ehhez a történethez. Nem
bírtam nyugton maradni így hát meg is írtam az első részt, avagy porologust. Remélem ezt a sztorit is élvezni fogjátok.😌💜

𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/Where stories live. Discover now