𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

24. Rész 😒😏

Reggel fáradtan, mégis izgatottan pattantam ki az ágyból.

Tudom, hogy túl sok mindent nem fognak érzékelni a körölöttünk lévők, mivel ugyan úgy fogunk viselkedni mint mindig, de igazából nem is az miatt vagyok izgatott. Taehyung jön értem, és teljesen fel vagyok csigázva. Már alig várom, hogy lássam, meg ölelhessem, és hadhassak neki egy puszit.

Fogat mosok, meg fésülködöm, a szokásos öltöny helyett valami lazábbra gondoltam ma, mivel ahogy néztem, elég meleg lesz. Fel vettem egy fekete farmert, ehhez pedig egy fehér-kék csíkos inget amit bele tűrtem a nadrágomba, majd be fújtam magam a kedvenc parfümömmel.

Tökre úgy érzem magam mint egy középsulis tini, aki tetszeni akar a barátjának.
Bár, ha jobban bele gondolok, ez így is van.

Telefonom csippant, s miután meg bizonyosodtam róla, hogy Taehyung a ház előtt vár, meg fogtam az aktatáskám, fel kaptam a cipőm, majd jól be zártam az ajtót és el indultam a feket furgonhoz.

-Jó reggelt.-köszönök mosolyogva miután be száltam az autóba, ő pedig semmi szó nélkül fog arcomra mind két kezével, s az ajkaimra hajol.

Hírtelen tettétől meglepődve nézek rá, majd be hunyom szemeim s viszonzom csókját.

-Neked is jó reggelt.-válaszol miután el váltunk egymástól, majd mosollyal az arcán fordul az út felé, én pedig kissé extázisban lévő tekintettel bámulom tovább.
Mivel elég feltünő vagyok, néhány másodperc után újra rám néz, majd el kuncogja magát és meg fogja a kezem.
-Hiányoztál.-ejti ki halkan, úgy mintha csak attól tartana, hogy le bukunk.

Szavai meg melengetik szívem, s ha lehetne, szemeim már rég szív alakot öltöttek volna fel.

-Te is nekem.-válaszolok ugyan olyan hangenmben, miközben egyik ujjammal simogatni kezdem a kezét.

Le néz kezeinkre, majd aranyos arccal néz vissza rám, ez után pedig be indítja az autót és végre el indulunk.

Fel sem fogtam igazából, hogy merre megyünk, egész végig kezeinket néztem, ami annyira passzolt egymáshoz mint még soha semmi. Halkan szolt a rádió is, s mikor szólt valami általam ismert dallam szinte alig hallhatóan dúdolni kezdtem. Fel néztem a tájra, s akkor realizáltam, hogy a kávézóhoz jöttünk. Mosolyogva nézek rá, ugyanis ez azt jelenti, hogy ténylegesen tisztába van a mindennapjaimmal.

Ki száltunk, s miután a jól ismert csengő meg szólalt a fejünk felett, szokásomhoz híven körbe néztem, majd észre vettem, hogy Minji egyből felénk kapja tekintetés, és ki szalad a púlt mögül.

-Jungkook oppa!-kiáltja, s ki tárja kezeit, hogy meg ölelhessen, amit én kissé ijedten reagálok le.
-Hol voltál? Nem jöttél a napokban. Talán találtál egy másik kávézót?- néz rám mérgesen, miután el engedett, majd sarkon fordult, s vissza sétált a helyére.

-Dehogy is Minji! Ennél jobb hely nincs.-nevetek fel, miközben követem lépteit.

Taehyungot hallom ahogy halkan morogni kezd, én pedig hátra fordulok, s némán jelzem neki, hogy maradjon csendben.

-A szokásosat igaz?-néz rám vigyorogva, miközben meg támaszkodik a púlton.

-Pontosa.

-Elvitelre?-kérdez ismét, én pedig bólintok.
-Szóval merre voltál?-néz rám oldalra döntött fejjel, én pedig épp meg szólalnék de Taehyung meg előz.

-Miamiba volt velem.-jelenti ki közönyösen, én pedig nagy szemekkel nézek rá, és ahogy észre vettem, a lány se néz másképp.

-Oh, tényleg? És mit csináltatok ott?-néz kissé idegesen a barnahajú a mellettem lévőre.