𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

26. Rész 😊😜

-Ez igen Jungkook.-nevet Lea, miközben szórakozottan tapsikolni kezd, én pedig értetlenül nézek rá.
-Ti aztán nem vagytok semmik.-bólint elismerően, s újra vihogni kezd, majd egy pillanat alatt komoly arccal néz rám.

-Most mi van?-ráncolom homlokon, a lány pedig le ül mellém az egyik babzsákra.

-Figyelj Jungkook, ez az egész tök cuki meg minden, én örülök a kapcsolatotoknak, de igen felelőtlen húzás volt a mosdós szitu.-méreget mérgesen, nekem pedig pír szökik az arcomra, s egyből le hajtoma fejem.

-De nem történt semmi olyan!-suttogom halkan védekezés képp, de közben tudom jól, hogy ebben igaza van most a legjobb barátnőmnek.

-Végülis, nem dugtatok, csak ki vertétek egymásnak, szerintem se számít az.-nevet fel Lea, hátra dőlve a kényelmes fotelba, én pedig ha lehetne, legszívesebben el süllyednék a föld alá.

Miért kellett ezt is el mondanom?

-Najó, inkább megyek! Te csak ki nevetsz!-kelek fel duzzogva, de a szőke hajú egyből el kapja a kezem, és vissza ránt maga mellé.

-Jó, jó, ne haragudj. De Kook, azért nem kellene ennyire merésznek lenni! Mi van ha valaki be nyit, vagy meg hallanak titeket? Tudtommal nem akarod el mondani a köztetek lévő kapcsolatot senkinek.-tekintete aggódó, amit persze meg is értek, s fáradtan fel sóhajtok, majd én is hátra vetődöm.

-Nem arról van szó, hogy annyira el akarom titkolni, csak félek a negatív véleményektől. Tudod, nem akarom egyszer sem azt meg hallani, hogy csak a pénz miatt vagyok vele, vagy hogy így próbálok magasabbra kerülnia ranglétrán, mert ez nem igaz!-nézek rá mérgesen, ő pedig figyelmesen hallgat.

-Hát akkor meg?! Te mondtad, hogy nem így van! Akkor meg mit érdekel mások véleménye? Csak irigyek lennének! Jungkook, ne légy ennyire félős! Te nem ilyen vagy! Az számít amit te és Taehyung érez! Másokat le kell szarni! Boldog vagy vele?

-Igen.-felelem gondolkodás nélkül, ő pedig el mosolyodik.

-Pont ez a lényeg! Én boldognak akarlak látni, de úgy, hogy teljesen nyíltan fel vállaljátok egymást, nem pedig évekik bujkálva élni az életeteket!

Lea szavai teljesen fel vidítottak, és még némi bátorság is szorúlt belém a lelkesítő beszéde miatt, aminek jobban nem is tudtam volna most örülni. Egyszerűen imádom.

Mosolyogva ölelem át a lányt aki kuncogva viszonozza kedves gesztusom, de az idilli pillanatot a púlttól érkező csengő szó szakítja félbe. Barátnőm sóhajtva kel fel mellőllem, hogy meg nézze ki zaklatja mikor épp pihenne, én pedig követem, ugyanis Tae hamarosan végez és meg beszéltük, hogy haza visz.

Nagy szemekkel nézek a púlt elött álló, igencsak ismerős, barna hajú lányra, s miután ő is észre vett engem, egy kicsit el fintorodott, majd hatalmas mosollyal az arcán intett nekem.

-Szia Jungkookie. Hát te mit keresel itt?-vicsorog rám, így egyből le veszem, hogy nem örül a viszont látásnak, bár ezzel nincs egyedül.

-Ezt én is kérdezhetném.-mosolygok hamisan, majd meg támaszkodom a púlt belső részén.

-TaeTae-hez jöttem.-ejti ki kérkedően.

Provokáni akar? Hát az nem fog menni anyukám.

-Tae még dolgozik.-válaszolok unottan, majd Leára nézek, aki értetlenűl kapkodja tekintetét kettönk között.

-Lea, Jennie. Jennie, Lea.-mutatom be egymásnak a két lányt, barátnőmnek pedig egyből leesik, hogy ki is áll előttünk. Mindent értően bólint, majd a lányra néz.

-Szóval, miben segíthetek?-kérdezi a lány, már sokkal kevesebb kedvességgel, amin legszívesebben fel nevetnék.

-Taehyungot szeretném látni.

-Van időpontja?

-Nincs, de a legjobb barátnője vagyok.-mosolyog kedvesen Jennie, Lea pedig sajnálkozva ingatja meg a fejét.

-Sajnálom, de Mr. Kim nem fogad így látogatókat, viszont öt percen bellül végez a munkával.

-Oksi, akkor meg várom.
-Amúgy, ti együtt vagytok?-mutat ránk, mi pedig Leával egyszerre nézünk egymásra, s azonnal ki tör belőlünk a nevetés.

-Nem, csak legjobb barátok vagyunk.-közli mosolyogva a mellettem álló.

-Áh, értem.-néz ránk furán Jennie, majd a lift felé fordul, ugyanis jelzett a felvonó, hogy valaki ki fog szálni.

Természetesen Taehyung volt az, a lány pedig egyből sebes léptekkel kezdett felé tipegni, majd egy hírtelen pillanatban meg csúszott az egyik lába és a fenekére esett.

Még idejében sikerült vissza tartanom a nevetésem, úgy, hogy a kezem a szám elé tettem, de a mellettem lévő lánynak is hatalmas akarat kellet ahhoz, hogy ne visítson fel hangosan.

Taehyung elösször meglepetten nézett a lányra, majd aggódó arccal sietett hozzá, hogy fel segítse.

-Hát te hogy kerülsz ide Jennie?-kérdezi a férfi miután sikeresen talpra állította a lányt.

-Miért? Nem látogathatlak csak úgy meg?-kérdezi felháborodva, s erősen kapaszkodva Taehyung felkarjába kezdenek felénk botorkálni.

-De.-válaszol Taehyung, s miután elénk értek, rám nézett. Szinte pislogás nélkül meredt rám, halványan mosolyogva, amit viszonoztam, majd pironkodva hajtottam le a fejem.
-De miért akarál találkozni?-néz a lányra, aki lopva rám pillant, majd vigyoroga fordul Taehyunghoz.

-Hát, gondoltam meg ihatnánk valamit, vagy el mehetnénk valamerre. Már rég csináltunk valamit kettesben.-simít óvatosan Taehyung mellkasára, aki szinte azonnal, de nem túl hevesen fogja meg a lány csuklóját, és le emeli magáról.

-Jól hangzik Jennie, de ma délután Jungkokkal leszek.-néz rám mosolyogva, amit viszonzok, majd el lép a lánytól s mellém sétál, de semmi félreérthető mozdulatot nem tesz.

-Ti aztán nagyon jóba vagytok.-vigyorog ránk, s látom rajt, hogy egyáltalán nem tetszik neki Taehyung válasza.

-Persze, hisz együtt vagyunk.-mosolygok, majd egyik kezemmel meg fogom Tae állát, s miután magam felé fordítottam, adtam a szájára egy puszit, majd ugyan olyan jókedvűen néztem vissza a már meg döbbent, s mérges arcú lányra.

Erről ennyit aranyom.