𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

29. Rész 😞🚿

-Jaj Tae nem kell ennyire komolyan venni! Ez csak egy ebéd lesz.-nevetek fel, majd hanyadt vágódom a kanapén miközben telefonomat kihangosítva teszem magam mellé.

-De komolyan kell venni! Lehet, hogy gáz de most megyek először valakinek a szüleihez aki nem csak egy barát vagy ismerős.-puforog vonalon keresztül.

-Miért én mi vagyok?-kérdezem mosolyogva miközben a plafont kémlelem.

Lehet, hogy nyálas amiért állandóan fel tesszük egymásnak ezt a kérdést, de annyira jó érzés ezt a másik szájából hallani.

-A főasszisztensem és a jobb kezem aki mindenben segít nekem.-válaszol szinte egyből s mondata második felét direkt hangsúlyozza ki úgy, hogy kétértelműnek hangozzon.

-Hát egy ilyen válasz után már csak a saját jobb kezed marad neked.-sóhajtok fel direkt, majd fel ülök a kanapén.
-Na és most, hogy akkor magadra maradtál, fel hívom anyát és meg mondom neki, hogy holnap egyedül megyek.

-Ne!-kiált fel Tae, amin el mosolyodom.
-Nem játszunk ilyet édes! Én is megyek! Úgyhogy segíts! Milyen bonbont vegyek édesanyádnak?  Meg milyen virágot szeret? Na és apád melyik bort issza meg? Vagy pezsgős inkább?-hadarja frusztráltan amit már alig tudok követni.

-Tae! Nyugodj meg. Nem kell ennyi mindent venned nekik.

-De szeretnék!-mondja kissé mérges és duzzogó hangon, de persze nem veszem magamra.

Nagyon sóhajtok aztán le darálom a kérdéseire a választ, majd arra hivatkozva, hogy ki fut a víz az edényből, ki nyomom a telefont.

Nem vagyok mérges, se ideges, egyszerűen feleslegesnek tartom, hogy ennyi mindent meg vegyen, mégha telik is rá neki.
Persze meg értem, hogy szeretne jó benyomást kelteni mint párom, de egy szál rózsa és egy olcsóbb bor is elég lenne. Nem kell ennyire túl tolni, ráadásul ki nézem belőle, hogy mindenből  a legjobbat akarja meg szerezni. Nem szeretem ha túl költekeznek miattam vagy a családom miatt.

Ebből is volt már károm.

Mivel tényleg főzőcskézem, oda állok a tűzhely mellé, hogy be gyújtsam a gázt és neki álljak fel forralni a vizet.

Nem sokkal később ajtó nyitódásra, majd annak csukódására kapom fel a fejem s érdeklődve kukucskálok ki az előtérbe, bár van egy meg érzésem, hogy ki lehet az.

Tae mérges arccal és pár szatyorral sétál felém, amiket le tesz az asztalra s meg sem állva lépeget addig míg teljesen elém nem ér.

Érdeklődve nézek rá fakanállal a kezembe s pár lépést hátrébb lépek ennek következtében pedig a másik ugyan annyival jön közelebb.

Nagyjából egy magasak vagyunk, bár Tae pár centivel magasabb szóval tekintetem egy kicsit feljebb kell emelnem ahhoz, hogy teljesen a szemébe tudjak nézni.

Orrunk hegye már szinte össze ér, mégsem tesz semmit. Csak morcosan néz rám.

-Annyira fut mögötted az a víz, hogy mindjárt el ázik az egész lakás. Nem akarsz fel venni esetleg egy fürdő nadrágot?-emeli meg egyik szemöldökét kérdőn.

-Ha ha! Nagyon vicces vagy.-válaszolok robotikus hangon, amit ugyan olyan unott pofával reagál le.

Meg unva ezt az unalmas játékot fordulok vissza a pult felé, hogy bele tehessem a tésztát a forró vízbe, majd vissza fordulok párom felé aki el gondolkodva néz rám, teljesen mozdulatlanul, majd ismét közelebb lép hozzám s meg fogja kezem.

-Mi a baj?-kérdezi szomorúan amitől kissé meg reped a szívem.

Nem akarom ilyennek látni soha.