𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

23. Rész 💕📞

-TaeTae! Várj meg!-hallatszik a már jól ismert visító hang, amit egy fáradt sóhajjal reagálok le, majd fel véve vidám arcom fordulok hátra.

A lány sebesen tipeg felénk magassarkú ciőjében, miközben húz magával két óriási bőröndöt.

Csoda, hogy nem esik el. Biztos nevetnék.

Idegesen nézek Taehyung felé, akinek az arcán végre a fáradtság jeleit veszem észre, amit Jennie okoz neki is. Nem vagyok kárörvendő..najó csak egy kicsit..de örülök, hogy nem csak én viselem el nehezen ezt a cafkát.

-Nem jön velünk! Ha fel mered ajánlani, esküszöm, hogy nem beszélek veled egy hétig, és meg sózom a reggeli kávédat.-morgom hallkan, mielött még ide érne a lány, Tae pedig be harapott ajkakkal bólint.

Biztos be feszűlt most miattam. Na nem baj. Jobb ha tisztában van azzal, kivel is jött össze, bár ha jobban bele gondolok, pont az ilyen dolgok miatt szakított velem mindenki. De hát most mit tegyek? Más miatt nem fogok meg változni, szeressen olyannak amilyen vagyok! Ha nem tetszik, el lehet menni, úgy mint ahogy mindenki más is meg tette. Meg játszani pedig nem fogom magam. Legalábbis a szeretteimnek nem. Jennievel még egy kicsit el szórakozom.

-Merre mentek?-ér elénk, majd mosolyogva néz az idősebbre.

-Haza.-válaszol tömören a másik, majd meg fogja a bőröndjét, és el indul a kijárat felé.

Össze ráncolt szemöldökkel nézek, a hírtelen kedvtelennek tűnő barátomra, majd én is el indulok utána.

-Oh, szupi, nem akarsz haza dobni?-vág elé a csaj, amit én meglepetten nézek végig. Álljon meg a menet kisanyám.

-Ne haragudj Jenn, de elég fáradt vagyok, hosszú volt az út, holnap korán kelek és megyek dolgozni. Nem baj, ha most nem viszlek el téged?-sóhajt Tae, miközben hisztisen néz a lányra.

Jennie nagyokat pislog, majd mint egy durcis kis lány, rám mutat.

-És Jungkookot hogy-hogy haza viszed?-ez most komoly?

-Mert útba esik a lakása. Bocsi Jenn, majd találkozunk, de tényleg szeretnék már haza érni.-a lány szomorkásan bólint, majd meg öleli legjobb barátját, és félre vonul telefonálni. Gondolom hív egy taxit, vagy egy hozzátartozóját.

Taehyung ismét sóhajt, majd rám se nézve, újra el indul. Valamiért rosszúl érzem magam.
Néma csendben pakolunk be a csomagtartóba, s az ezt követő autózás is ugyan így folytatódik. Halkan szól a zene, de egyikünk sem szól a másikhoz, ami kissé rosszul esik, de fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Egyáltalán én csináltam valamit?

Tíz perc autózás után le parkol a házam mellett lévő patkához, majd le állítja az autót.

Ki kellene szállnom, hogy aztán a cuccaimmal együtt be vonuljak a rég nem látott lakásomba, vegyek egy forró fürdőt, és el tegyem magam holnapra, de egyszerűen nem megy. Úgy érzem, hogy a lábaim ide ragadtak. Meg kéne szólalnom de mégse bírok.

-Nem hazudok, könnyebbnek hittem.-szólal meg Tae, én pedig egyből rá kapom a tekintetem, viszont ő nem néz rám, inkább a kormánnyal babrál.
-Ne érts félre, még mindig vonzódom hozzád, és én szerelmet érzek irántad, de még csak most keztünk el járni, és nem hittem volna, hogy már most ilyen falakba fogunk ütközni.

-Mire célzol?-ráncolom szemöldököm, ugyanis nem értem mire akar kilyukadni.

-A féltékenykedésedre. -jelenti ki, én pedig nagy szemekkel nézek rá.
-El hiszem, hogy böki a csőröd Jennie, és meg értem, hogy nem szimpatizáltok egymással, azt is el hiszem, hogy be jövök neki, nem vagyok olyan vak mint látszik, csak nem foglalkoztatott ez a dolog, és tudod miért?-néz rám végül, én pedig lassan meg rázom a fejem.
-Mert nekem nem tetszik. Egyáltalán nem! Nekem csak te tetszel, de ezt már el mondtam neked. Felesleges ennyire féltékenynek lenned, mert nem foglak el hagyni. Főleg miatta nem. De ő a legjobb barátom. Ne haragudj, de nem fogok el dobni egy gyerekkori barátságot, azért mert nem jöttök ki. Hidd el nekem Jungkook, ha valamikor úgy fog közeledni, meg mondom neki, hogy foglalt vagyok.-hangja végig nyugodtan cseng, amitől csak még rosszabbul érzem magam.