𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

11. Rész 🌅👨‍❤️‍💋‍👨

Amint fel értünk az emeletre, Taehyung el kezdett húzni a hosszú folyosón és azt hittem, hogy az első ajtónál meg fogunk állni, de nem így lett. El haladtunk vagy hat ajtó mellett, míg végül meg álltunk az előtt az ajtó előtt ami valószínűleg a szobám lesz.

-Mi ez a sok szoba?-kérdezem kíváncsiat Taehyungot amíg ki nyitja előttem az ajtót és be vonszolja a bőröndöket.

-A szüleim sokszor tartanak itthon megbeszéléseket, tárgyalásokat, ezért van egy kisebb tárgyaló terem, egy közös fürdőszoba ami a látogatóknak és ügyfeleknek van fentartva. Ezen kívűl van két vendégszoba, a szüleim szobája és ez, ami az én szobám szokott lenni.-mutat körbe, a helyiségen amit végül ki nyitott s ezen is ugyan úgy csodálkozva néztem körül.

Akár csak a ház többi részén, itt is a fehér és a szürke dominál. Van egy elég nagy könyves polc, mellette pedig a tévé helyezkedik el tőlem jobbra, ami mellet két egyforma ajtó is található nem messze egymástól. Balra pedig egy igen nagy és kényelmesnek tűnő franciaágy foglal helyet.

De ami a leginkább szembetűnöbb az pedig a velem szemben lévő hatalmas erkély ajtó, ami akár meg felelhetne egy óriási ablaknak is.

Nem is szólok egy szót se, el indulok az ajtó fele. Óvatosan el húzom, majd ki lépek az erkélyre.

Gyönyörű.

Mikor ide értünk már akkor is lemenőben volt a nap s most már szinte alig látszik. A nap enyhe fénysugarai vörösre és narancsra festették az eget, a felhők pedig halványrózsaszínben pompáznak. Enyhén fúj a szél, de nincs hideg. Pont kellemesen simogatja a bőröm. A kék tenger a szellő hatására hullámzani kezd s ez zene füleimnek.

Be is hunyom szemeim, hogy teljesen át adjam magam ennek a kellemes érzésnek, miközben meg támaszkodom a korláton s mosolyogva szívom be orromon keresztűl a friss levegőt.

Fogalmam sincs mikor éreztem már magam ennyire...szabadnak. Eszméletlen érzés. Bárcsak örökké így élhetnék. Ilyen nyugalomban, valami hasonló környéken, életem szerelmével.

Milyen szép álom igaz?
Kár, hogy sosem fog ez meg valósulni.

Annyira bele merültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy a mögöttem lévő ajtó ismét ki nyílik és valaki mind két kezével át öleli derekam, majd a hasam elött össze kulcsolja kezeit.

Mivel egyáltalán nem számítottam ilyesmire, kissé meg ugrottam az illető karjai között, majd oldalra fordítottam a fejem, hogy meg bizonyosodjak fogvatartóm kilétéről, s amint realizáltam ki az, ismét előre fordultam.

Túl közel van hozzám.

-Khm, mit-mit csinálsz?-kérdezem zavartan, ugyanis arra végképp nem szamítottam, hogy ilyen megnyilvánulásia is lesznek, ráadásul arról volt szó, hogy maximum a szülei elött tesz hasonlót.

Most viszont csak ketten vagyunk.

Állát vállamra hajtja s egy nagyot szippant a kinti levegőből, miközben le hunyja a szemeit épp úgy, ahogy nemrégiben én is tettem, majd el mosolyodik.

-Ott van anyám, kilenc óránál.-pusmogja a nyakamba, amitől ki ráz a hideg.

Óvatosan oldalra sandítok s tényleg ott áll Mrs. Kim a ház sarkában és éppen...leskelődik?

-Ő most leskelődik?-fordulok vissza előre, és próbálok természetes maradni.

-Aha.-közli egyhangúan, miközben jobban magához ölel és jobra-balra kezd el velem ringatózni.

Nagyon zavban érzem magam, több okból is.

Elösszöris, a kamu anyósom kukkol.

Másodszor pedig, Taehyung miatt.

Annyira törödőnek és aranyosnak érzem. Mintha tényleg a párjaként kezelne. Oké eddig is jófej volt az elmúlt napokban és voltak furcsa pillanataink. Meg mutatta a másik oldalát, amit végül be látom, hogy igencsak meg kedveltem, és örülnék, ha továbbra is így viselkedne velem, de most is annyira nyugodtnak, gondtalannak tűnik amit nem tudok hova tenni. Teljesen össze zavar.

Percek elteltével is ugyan így állunk, és már kezdem magam kényelmetlenű érezni. Túl sok kérdés van a fejembe, amire nem tudok választ, és valoszínűleg még nem is fogok kapni, nameg, mégis csak a főnököm ölelget úgy mint egy plüss mackót.

Oldalra pillantok, s miután meg bizonyosodtam arról, hogy már nincs itt Taehyung édesanyja, le fejtem magamról kezeit s szembe fordulok vele, hogy szóljak neki, kezdek fázni de amint szemeibe nézek, ismét rám száll a némaság lakatja, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok ki nyitni a szám.

Akárhányszor rá nézek, mindig ez történik.
El veszek a szemeiben.

Ismét csillogást látok, de ez olyasfajta, amit eddig még nem láttam nála.

Vajon mi lehet az? Ahogy nézek ebbe a két fekete szempárba, képtelen vagyok megfejteni mi lehet bennük jelenleg. Vajon milyen titkai lehetnek? Mi az amit nem tudok róla? Mi az amit még nem mondott el? Tudni akarom!

Csupa rejtély ez a férfi, hiába látom sokszor a szemén, hogy mi az amit szeretne, mi az amire vágyik. Nem tudok rá jönni.

Már teljesen be sötétedett, mégis látom, ahogy engem néz, azzal a fura csillogással.

Annyira szeretném tudni, hogy mi jár a fejében.

Most, hogy látom, ő is el van merülve a gondolataiban, kicsit közelebbről is meg tudom tekinteni a vonásait.

Arca markáns, férfias, mégis lágy, olykor gyermekies. Kis pisze orra van, aminek az egyik oldalán van egy kis anyajegy, ami bár alig látható, mégis tökéletes helyen van. Teste nem izmos, de nem is szálkás. Pont tökéletes a testalkata is, a hajáról nem is beszélve. Ez a kék, kifejezetten jól áll neki, rosszfiús hatást kelt, ami az eddig ismert jelleméhez tökéletesen passzol.

Mindene tökéletes.

Bárki meg látná az utcán, azt gondolná, hogy egy törékeny kis porcelán baba, de ha meg halják a hangját, na ott alakul ki a teljes sokk.

Senki nem gondolná, hogy egy ilyen testhez, ilyen mély hang tartozik. Egyszerűen tökéletes.

Mást ténlyeg nem lehetne rá mondani.

Ha a szép és sötét mandula alakú szemeit jobban meg figyelem, észre lehet venni, hogy az egyik szemhéjja rejtett, míg a másik dupla.

Kissé meglepődve nézek rá, hisz nagyon kevés olyan emberrel találkoztam eddig akinek ilyen szemei lennének, bár ez csak még szebb összhatást ad az egész emberre.

Na és a szája, szivecske formájú, kissé ki van cserepesedve, gondolom a szél miatt, s ahogy látom, ott is van egy pötty anyajegy, de még ez sem tud el rontani semmit.

Jesszus, én miket beszélek? Szerintem kezdek ki hűlni, mégis mit csinálok?

Ez így nem lesz jó.

Kezdek fel eszmélni az igazán alaposnak mondható, elemzésem után s vissza nézek szemeibe. Még mindig bámul, majd az egyik pillanatban meg nyalja ki száradt ajkait s egyik kezdét a mögöttem lévő korlátra teszi, én pedig neki nyomódok.

Lassan közelít felém testével s miután már szinte teljesen hozzám préselődött egész mellkasa, meg ált én pedig lassan fel néztem rá.

A szobából kiszürődő fények meg világították nyugodt arcát, ami miatt az én igazán zakatoló szívem is le tudott lassúlni.

Még egy darabig szuggerálta az arcom, majd egyre közelebb hajolt hozzám, s olyan közel éreztem hírtelen magamhoz mint multkor a liftben.

Már majdnem össze ért a szánk, de ekkor meg ált és várt.

Félig lehunyt szemeit teljesen ki nyitotta s bele nézett az enyémbe. Nem mozdult, csak engem nézett ugyan olyan csillogással.

Én pedig nem bírtam tovább, így hát előre dőlve, végleg össze tapasztottam párnácskáinkat.