𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

17. Rész 🤐🍓

Miután végeztem a hajam szárításával, mindent szépen rendbe raktam magam után s a kilincsre fogtam, viszont egyszerűen nem bírtam le nyomni.

Félek?
Valószínűleg.
Való igaz, hogy jókedvvel váltunk el az elöbb, de attól még ugyan olyan kínos számomra a szituáció. Fogalmam sincs hogy kéne viselkednem, vagy beszélnem.

Minden mindegy alapon, egy nagy levegővétel után végül le nyomtam a kilincset és ki tártam az ajtót.

Meglepetten nézek magam elé, ugyanis Taehyung már a földre terített pokrócán fekszik, betakarózva, és a plafont kémleli, eléggé elgondolkodva.

Halkan próbálok el menni mellette, s amint az ágyhoz értem, le vettem a kis mamuszom, majd bele bújtam a meleg takaró alá.

Mivel még egyáltalán nem voltam álmos, én is a plafonnal kezdtem szemezni, de ezt nem sokkal később meg is untam.

Talán beszélgetnem kéne vele, úgy ahogy Mrs Kim is tanácsolta. Ha valamit el árulna magáról, talán a kérdéseimre is kapnék válaszokat.

-Taehyung?-szólítom meg kérdőn s egyben halkan, mivel nem látok rá, és lehet, hogy már alszik is azóta, mióta én ide be kuckóztam.

-Hm?-válaszol szinte rögtön, ezzel tudtomra adva, hogy bizony még ébren van.

Igazság szerint, fogalmam sincs, hogy mért szólítottam meg, egyszerűen csak beszélgetést akartam kezdeményezni.
Előre is gondolkodhatnék néha.

-A tesóid hogy-hogy nem jöttek el?-teszem fel először azt a kérdést ami egyből eszembe jut.

Jólvan Jungkook, bénább kérdés nem is juthatott volna eszedbe.

-Az öcsémnek üzleti útra kellett mennie, a hugom pedig az esküvőjét tervezi.-hangszíne nem volt, se mérges, se szomorú.

Úgy beszélt velem mint általában, ígyhát bátrabban kezdtem kérdezősködni.

-Férjhez megy a hugod?-teszem fel egyből a kérdést meglepetten, ugyanis elég fiatalnak néz ki a lány.

Nem gondoltam volna, hogy már el is köteleződik.

-Igen. Két hét múlva. Már négy éve együtt van a párjával.

-Azta! Gratulálok nekik.-közlöm mosolyogva, majd fel tornászom magam ülő helyzetbe, hogy ne a plafonnak beszéljek, hanem lássak is valamit a másikból.

-Majd át adom.-mosolyodik el, majd rám néz.

Viszonzom mosolyát, majd oldalra nézek, ugyanis a következő kérdésem kissé kínos lesz számomra, de igazán kiváncsi vagyok a válaszára.

-Na és, ők tudják, hogy...nos..e-együtt vagyunk?-kérdezem zavartan, miközben a takarómat birizgálom.

-Csak annyit, hogy van párom, aki egy férfi.-fordúl felém, fejét meg támasztva a tenyerében, hogy kényelmesebben tudjon velem kommunikálni.

-Nem zavarta őket?-döntöm oldalra a fejem kérdőn.

-Nem tudom mennyire vetted észre Kook, de a szüleim is elég jól fogadtak téged. Főleg anya.-kuncog fel.
-Meg lepődtek, valóigaz, de örültek neki, hogy végre van valakim és nem fogok egyedül meg halni.-forgatja meg a szemeit unottan, én pedig kezdem kissé kellemetlenül érezni maga, ugyanis úgy beszél erről az egész szituációról, mintha igaz lenne.

Pedig nem vagyunk együtt.

-Tudod Tae, hogy én meg mondom általában amit gondolok- legalábbis amikor mérges vagyok akkor biztos-de mive már vagyunk olyan szinten, hogy elötted is ki mondjam amit gondolok, nem érzed magad kellemetlenül, hogy hazudsz?
-Mármint ne érts félre, ha annyira zavarna akkor nem mentem volna bele végül, de most is úgy beszélsz a kapcsolatunról, mintha...valódi lenne.-ejtem ki az utolsó szót egy kis habozás után, miközben félve nézek rá.

Arca gondolkodóvá válik, s vissza fordúl eredeti poziciójába.

-Valamilyen szinten de, ugyanis nem szeretek hazudni, főleg a családomnak. De kényszer házasságba egyáltalán nem szeretnék bele menni, és szerintem ezt te is meg érted. Ugyanakkor, szeretném hinni, hogy hamarosan minden más lesz.- mosolyodik el halványan, én pedig meglepetten nézek rá.

Szívesen rá kérdeznék, hogy pontosan ezzel mire céloz, de úgy érzem, hogy jelen pillanatban nem árulná el, így hát ezt a kérdést is el raktározom a többi közé, s inkább mást kérdezek tőle.

Órák hosszat cseverésztünk még, egész lényeges dolgokról, mint például a családja, kapcsolata a testvéreivel. Mi okból lett cég vezető, és a gyerekkora is szóba került. Ekkor én is meg nyíltam, és ugyan úgy meséltem neki magamról. Viszont mikor egy olyan kérdést tettem fel amit már régóta szeretnék tudni, csak el mosolyodott s más irányba vitte a beszélgetést.

Úgy tűnik, egyre inkább kezdem meg kedvelni a valódi személyiségét is. Nevettünk és voltak kissé szomorkásabb beszélgetéseink is, vagy épp el gondolkodtunk az élet fontos kérdésein, vagy esetleg ki beszéltük a cég embereit, például a takarító urat, aki mindig random, el dugott helyeken alszik el az épületen belül.

Miután az édesség ki esett el gyengült ujjaim közül, s Taehyung birtokba vette ajkaim, -amik már nem először érintik egymást,- lassan nyaka köré fontam kezeim, ő pedig óvatosan derekamra helyezte tenyereit s közelebb húzott magához. Ajkai édesek s enyhén eper ízűek voltak, akárcsak a nemrég kezembe tartott cukor.

Résnyire ki nyitottam a szemeim, hogy lássam Tae-ét, de meglepettségemre az övéi is nyitva voltak. Mélyen néztem csillogó, kissé köd fátyolos tekintetébe, a látványtól, s az érzéstől pedig hírtelen sóhajtottam fel.

A másik ezt kihasználva, le hunyta szemét s szájüregembe vezette ízlelőszervét. Az újabb  hírtelen jött tettére szemeim ki pattantak, majd azonnal vissza is hunytam őket, kezemet pedig fel vezettem kékre festett tincsei közé.

A percek teltek, szívem pedig majd ki ugrott a helyéről. Itt állunk a part menti sétányon, ahol csak az utca lámpa fényei adnak némi világosságot a már majdnem vak sötétben. Az  egész környék csendes, egyedül a tenger hulláma az ami zajt csap, bár ez egyáltalán nem zavar, sőt még kellemes hatást is kelt az egész szituációnak.

Hihetetlen.
Tudatában vagyok az egész eseménynek, mégsem bánom. 

Egy idő után, oxigén hiányában válunk el egymástól, egy utolsó cuppanós puszi után.

Az extázis hatása miatt, csak néhány másodperccel később bírtam ki nyitni a szemem, és amikor ez végre meg történt, Tae csillogó, mégis kissé bánatos arcával találtam szembe magam. Kérdőn néztem rá, mire halványan el mosolyodott, majd így  szólt.:

-Most megint faképnél fogsz hagyni?

Szívem fájdalmasan dobban kijelentésére s egy pillanatra kétségbe is esek, ugyanis ezzel a múltkori cselekedetemmel csak azt tudtam vele el hitetni, hogy kedvemre játszadozhatok másokkal, majd semmilyen megbánás nélkül ott hagyom az illetőt.

Fájdalmas mosolyra húzom ajkaim, majd ismét arcára teszem kezeim, ezzel el érve azt, hogy rám nézzen.

-Szerintem ideje lenne tiszta vizet öntenünk a pohárba.-komoly hangon, mégis jókedvűen ejtem ki ezeket az igen fontos szavakat, ő pedig először meg lepődik, majd bólint beleegyezésképp.