𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

31. Rész 😡😭

Másfél hónap telt el a szüleim látogatása óta. Azóta is remekül teltek a napjaink. Sokszor el járunk randizni, ha alkalmunk volt rá akkor messzebbre is el utaztunk hétvégente és minden éjszakát együtt töltünk. Hol nálam, hol pedig Taenél éjszakázunk.

Viszont az elmúlt két hétben, Taehyung furcsán viselkedik, pontosabban, mióta kibékült Jennievel.

Sokszor ingerült, kedvtelen, hanyag és bunkó. De csak velem, és általában a munkahelyünkön viselkedik így.

Itthon pedig olyan mint általában máskor.
Bújós, kedves és aranyos.

Már hamar fel tűnt a viselkedése, és mivel nem bírom sokáig magamba fojtani a gondolataimat, rá kérdeztem a bajára.

Persze a válasz "semmi" volt, és hiába próbáltam ki húzni belőle bármit is, általában veszekedéssel zártuk le.

Nos gondolhatjátok, hogy ezek után hogy aludtam el.

Most pedig itt van hétfő reggel, ülök az irodámba és csak kattog az agyam.

Fogalmam sincs mit csinálhatnék még, de ha ez így megy, nem fogom sokáig bírni.

Érzem, hogy a vérnyomásom már az egekbe szökött a rengeteg gondolatom miatt, s kezdek ideges is lenni, ugyanis hamarosan be kell mennem hozzá pár papír munka miatt és őszintén szólva, rég rettegtem már ennyire tőle.

Mély levegőt veszek, majd kezeim közé fogom a kis stóc papirkámat és el indulok az irodája felé.

Be kopogok, majd egy "szabad" után rendezem vonásaimat és be lépek az ajtón.

-Szia.-köszönök szokatlanul halkan miután be csuktam a nyílászárót, majd a lapokat szorongatva lépek pár lépést előre.

-Szia.-köszön vissza semleges hangon, fel se nézve rám, annyira irkál valamit. 

-Csak hoztam pár kiadványról szóló papírt. Át tudnád né...

-Persze. Tedd csak le.-vág közbe, majd bal kezével int.

Na most telt be a pohár!

Gyors léptekkel közelítek a fa szerkezethez, majd szó szerint le baszom az asztalra az összes lapot, aminek a fele le is csúszik a földre.

-Neked meg mi bajod van?!-néz fel végre, s tekintete igen morcos.

-Nekem?!-mutatok magamra hisztisen.
-Neked mi bajod van!?

-Mégis mi lenne?-kérdésére fel nevetek, majd én is ugyan olyan mérgesen nézek rá, ahogy ő is rám.

-Te most viccelsz velem Taehyung?!
-Még meg mered kérdezni? Szerinted mi a franc lenne?! Talán az, hogy így bánsz velem?! Itt állandóan bunkó és lekezelő vagy, nem is foglalkozol velem még annyira se, hogy együtt ebédeljünk, de otthon ennek kicseszettül az ellentéte vagy!
-Jó lenne ha végre el mondanád, hogy mi a fasz van!
-Jennie az oka?-kérdezek rá néhány perc némaság után, s már érzem, hogy könnyek gyűlnek szemeimbe.

-Mégis mi köze lenne neki ehhez?

-Azóta viselkedsz így mióta ki békültetek! Többet vagy vele mint velem! Talán van köztetek valami?

-Jaj Jungkook ne kezd már megint!-csap frusztráltan homlokára az idősebb, én pedig úgy érzem, hogy bármelyik pillanatban el törhet nálam a mécses.

-Mégis mit?

-EZT! A hisztit meg a féltékenykedést! Nincs köztünk az ég világon semmi azon kívül, hogy barátok vagyunk!

-Akkor mond el, hogy miért viselkedsz így velem basszus! Elvileg a párod vagyok! Ha baj van nekem is tudom kéne róla!

-Hát én nem így látom!-vágja hozzám mérgesen és gúnyosan.

-Micsodát nem látsz így?!-kiáltok rá idegesen, s könnyeim máris utat törnek maguknak.

-Ha a párom lennél akkor nem titkolnád el a kapcsolatunkat!
-Jennie próbál segíteni, hogy mégis, hogy viselhetném el, de már nem megy! Több mint két hónapja vagyunk együtt és még mindig titkolni kell mert te félsz!
-Ha annyira félsz akkor szakítsunk! Vagy talán nem is szeretsz és csak játszol velem?!-idegesen és hangosan ejti ki ezeket a  szavakat amikkel egyre jobban töri össze szívem, de amint rám néz, el hallgat. 
Némán folynak könnyeim s teljesen megtörten nézek vissza rá , s mintha fel fogta volna mit is vágott hozzá a fejemhez, szemei kétségbeesetten csillogtak.
-Jungkook én..

-Ne gyere közelebb!-szólok rá halkan amint közelebb lépne hozzám.
-Hát ezt hiszed rólam? Pont ezek miatt a szavak miatt nem bírtam a többség elé állni. Én nem szégyellek és hidd el, hogy nem akarlak titokban tartani, de pont a hasonló megaláztató szavakat akartam el kerülni. Támogatást vártam tőled! Attól akit mindennél jobban szeretek, de nem kaptam. Nem! Inkább Jennievel beszéled meg a kettőnk kapcsolatát, HELYETTEM! Ráadásul pont tőled nem vártam, hogy ilyeneket mondj nekem. Ezt érdemlem? Értem én, hogy szarul esik de milyen kapcsolat az, ahol nem őszinték egymással a felek? Azt hittem, hogy te mellettem állsz, ki állsz értem mert te is szeretsz és meg védsz, ehelyett   olyan dolgokat vágsz a fejemhez amik egyáltalán nem igazak és amiktől azóta tartok mióta össze jöttünk. Hát köszönöm! Igazán kedves vagy!
-De oké ha ennyire akarod akkor legyen!-széttörve és dühösen fordítók hátat a sokkos Taehyungnak, majd fel rántom az ajtót, ennek hatására pedig mindenki rám kapja tekintetét.
-Oké! Figyelem emberek! Én és Taehyung együtt vagyunk! Nem, nem a pénze miatt és nem is a munka miatt! Meg történt és kész! Két hónapja vagyunk együtt! És szeretjük egymást! Remélem mindenkinek tiszta ez így! Ha nem, akkor engem keressetek és kérdezzetek, ne pedig valótlan dolgokat találjátok ki!
-Nos ezt mondtam volna akkor, ha tényleg így lenne, de úgy néz ki, hogy ennek a kapcsolatnak most vége, mivel annyira se vagyok emberszámba vehető, hogy a párom velem beszélje meg a velem kapcsolatos gondjait. Csak, hogy akkor már ezzel is tisztában legyen mindenki!
-Fő az őszinteség nem?-nevetek fel fájdalmasan, majd a meglepett társaságon körbe vezetem a tekintetem.
-Köszönöm a figyelmet, dolgozhattok tovább!-mondandóm végén le intem őket, majd hátra fordulok és újból el kap a sírás.
-Remélem most már boldog vagy, bár már teljesen mindegy. Már úgysem számít, de mivel ezt akartad, meg tettem. Most pedig haza megyek és össze szedem egy dobozba az összes olyan dolgot amit nekem vettél, mielőtt még úgy járok mint az előző exemnél.-könnyekkel küszködve, fájdalmas mosollyal az arcomon hagyom magára az ajtóban ácsorgó, megsemmisült férfit, hogy aztán össze szedve a cuccaimat el induljak haza.

Képtelen vagyok el hinni, hogy újra meg történik.