𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

6. Rész 🙉😳

A tegnaphoz képest ma sokkal jobb kedvvel léptem be a hatalmas cég aulájába, főnököm társaságában. Mosolyogva közelítettem legjobb barátnőm púltjához, hogy be jelentkezzünk s amint meg pillantott, értetlen tekintettel szugerált minket.

Hát nem csodálom, a minap még ketté fejeltem volna felettesem, most meg úgy érkeztem meg, hogy itt áll mellettem, ráadásúl még mosolygom is.

-Szép jó reggelt uraim.-hajol meg a lány, nekem pedig kedvem támad fel nevetni kijelentésén, hisz sosem szólított engem így. Maximum akkor mikor még gyakornok voltam.

-Neked is kisasszony.- köszön vissza Taehyung is, s még meg is hajol alkalmazottjának, amit Lea döbbent arccal néz végig, nálam pedig el szakad a cérna és hangos nevetésben török ki ismét.

Amint csillapodott a kacarászásom, a két mellettem tartózkodóra néztem. Lea hatalmas szemekkel figyelt engem, le fagyva, Taehyung pedig halványan mosolyogva.

-Na jolvan, ne bámuljatok.-köszörülöm meg a torkom, s próbálok komoly lenni, több-kevesebb sikerrel.

Le csippantom a belépő kártyám a leolvasóba s a nevemet is oda firkantom a jelenléti-ívbe s amint Taehyung is végzett, el indultunk a lift felé, viszont előtte még el csíptem Lea jelentőségteljes pillantását, miszerint munka után mindenről be kell számolnom.

A lift meg érkezik s miután be száltunk, meg nyomtam a megfelelő emelet számát s be áltam főnököm mellé.
Elmém ismét meg rohamozták az előbb történt vicces jelenetek s nem tűrtőztetve magam kuncogok fel.

Taehyung játékosan meg löki vállam sajátjával, ezzel azt érve el, hogy ismét el kuncogjam magam.
Revansként el követem ugyan azt a mozdulatot amit ő az előbb, s mire fel érünk a negyedik emeletre már nevetve lökődjük egymást.

Az ajtó ki nyílik, de mi még az után sem fejeztük be a játszadozást.
Kár volt.

Egy hatvanas éveiben járó takarítónő néz ránk csodálkozva, s miután ezt realizátunk, illedelmesen meg hajoltunk s ki iszkoltunk a felvonóból.

-Jó Reggelt.-köszön Taehyung magabiztosan a többi alkalmazottnak, akik a főnök érkeztére meg hajolnak, majd folytatják is a munkát.

Én is meg hajolok köszönés képp, miközben követem főnököm lépteit, egyenesen az irodába, majd miután be csuktam az ajtót egyszerre nevettünk fel.

-Teh-te is láttad a néni arcát?-kérdezi nehezen s már a hasát fogja, bár én sem nézek ki másképp.

Bólogatni kezdek miközben le ülök az egyik fotelbe, ugyanis már álni is alig bírok a lábamon, úgy nevetek.

Miután le csillapodtunk, úgy döntöttünk, hogy most már tényleg neki állunk a melónak, így hát el köszöntem tőle, és át sétáltam a saját irodámba, ami történetesen az iroda másik sarkában található, Taehyungéval pont átlóba. Ezért nem szeretek tíz percenként futkozni hozzá, lehet, hogy át látok hozzá innen, de nem két lépésre vagyok.

Le ültem az asztalomhoz s amig be töltött a számítógépem, elő halásztam a jegyzeteimet. Mivel főszerkesztő vagyok Korea legnagyobb könyvkiadó cégénél,- az alap feladataimon kívül, miszerint én vagyok az, aki át nézi az összes, még kiadatlan könyvet - jómagam is írok.

Már van egy egészen sikeres könyvem, ami tavaly került ki a polcokra s egy némrégiben tett utazás után újból ihletet kaptam s neki áltam az új kiadványnak. Szerencsére elég könnyen megy az írás, az ihletek csak özönlenek végig az elmémen így kénytelen vagyok mindent le írni egy cetlire, hogy később ne felejtsem el.