𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

34. Rész 😩😌

-Szia Jungkookie, el is felejtettem, hogy te itt dolgozol.-vigyorog rám, majd egyik lábát fel helyezi a másikra, s hátra dől a székben.

-Miben segíthetek Jenn?-sóhajt Tae, majd le ül az asztalához.

-Beszélni szeretnék veled, szóval magunkra hagynál Kookie?!-kérlelően rebegteti pilláit, én pedig rá mosolygok.

-Nem.-válaszolom, majd Tae mögé lépek és meg támaszkodom a széke támláján.
-Mindenről tudhatok, hisz én vagyok a jobb keze...
-Minden téren.-mosolygok rá féloldalasan, miközben meg simítom Tae nyakát.

Az érintett hírtelen köhögni kezd, a lány pedig fintorogva néz rám.

-Hát persze. Előttem tudod magad játszani, de ahhoz nem vagy elég tökös, hogy mindenki másnak el mond a piszkos kis kapcsolatotokat.-lenézően pillant rám, közben pedig egy gonosz mosoly villanik meg arcán.

-Szerintem nincs túl sok köze senkinek ahhoz, hogy ki-kivel van együtt a magánéletében, úgy, ahogy neked sincs.-mosolygok továbbra is, majd meg fogom az előttem ülő székének karfáját és hátrébb húzom, hogy bele tudjak ülni az ölébe.

Az alattam lévő hatalmas levegőt vesz, s teljesen kővé dermed. A lány fel húzza mindkét szemöldökét, majd hitetlenül fel nevet.

-Mégis mit képzelsz?

-Miért? Mit képzelek?-vigyorgok rá teljes fogsoromat meg villantva, majd előbbre hajolok, hogy meg tudjak támaszkodni az asztalon, Tae pedig hírtelen csípőmre mar.

-Eddig le se szartad! Én voltam ott mellette helyetted, mert szégyelled, most meg itt enyelegsz vele. Csak ki használod!-vágja hozzám mérgesen, én pedig mind két kezemmel az asztalra csapok, s fel állok ültömből.

-Na figyelj ide kis csillag.
-Kurvára nincs semmi közöd ahhoz, hogy kinek jelentjük be a kapcsolatunkat! Szerintem nem te vagy vele együtt, hanem én! Én alszok vele, engem csókol meg, velem fekszik le, és ENGEM szeret! Nem téged, érted?! Jó lenne, ha végre fel fognád azzal a mogyorónyi kis agyaddal, hogy kurvára nincs nála esélyed bármennyire is próbálkozol! Ahhoz sincs semmi közöd, ha itt dug meg az irodába, úgyhogy lehet is takarodni!-mutatok idegesen az ajtó felé, a lány pedig haragos arccal, dühöngve kel fel s az ajtó felé tipeg.

-Ezzel még nincs vége!-felém fordul, s idegesen fel húzza az orrát, majd ki nyitja az ajtót, de nem mozdul.

-Emberek! Figyelmet kérek! Kim Taehyung és Jeon Jungkook elvileg egy pár, de Jeon csak ki használja a Tae-t, a legjobb barátomat, mivel olyan nyuszi, hogy nem meri fel fedni senki előtt a kapcsolatukat, szóval segítek neki.-gúnyosan rám vigyorog, amin én csak szemem forgatom, s legszívesebben el nevetném magam, hisz ezzel csak magát járatja le.

Lassan ki mászok Tae és az asztal közül, majd a lány mellé sétálok, hogy el mondjam neki, ezzel sajnos nem ért el semmit, de mielőtt még meg szólalhatnék, Baekhyun fel kel az asztalától, s gyors léptekkel közeledik hozzánk.

-Elnézést kisasszony, de ez egy egy munkahely! Ne csapjon patáliát!-nagyokat pislogok beszéd stílusára, hisz még sosem hallottam így beszélni.
Komor képpel, egyenes háttal, s össze tett kezekkel áll előttünk, majd hírtelen el engedi magát, így a szokásos laza, gyerekes Baek-et látom magam előtt.
-Egyébként meg tudtunk róla, szóval kár volt lármázni.-barátom lazán vállat ránt, majd int az egyik biztonsági őrnek.

-Mi? Most hova visznek? Nem tehetik ezt!
-Tae?!!-Jennie kétségbeesetten pillanat hátra, Tae pedig komótosan meg emeli a fejét, majd el mosolyodik.
-Szia Jenn.-a férfi int, a lány pedig tátott szájjal néz barátjára.

Mivel Jennie a sokktól nem mozdult meg, a biztonsági őr nyugodtabban ki tudta tessékelni a helyiségből, majd az épületből.

-A soha viszont nem látásra!-integet Baek is jókedvűen, majd felém fordul és meg ölel.

-Köszönöm Baek.-viszonzom ölelését, ő pedig bólint.

-Mindent az én barátomért.-szorongat jobban, majd el enged.

-Már elnézést, de az ÉN barátom!-jelenti ki Taehyung, majd egy szempillantás alatt mellettem terem, s át ölelve derekam, magához ránt.

-Tudjuk.-forgatja a szemét a velem szemben álló.
-Egyébként sem úgy értettem, nem kell féltékenykedni.

-Már hogyne kéne!? Te látod hogy néz ki?! Muszály vigyáznom rá.

-Lehetne, hogy ezt nem előttem, és nem itt vitatjátok meg?!-szólok közbe kissé felháborodtan, majd el lépek a két férfi mellől, s kilencven fokos szögbe vágom magam.
-Elnézést kérek mindenkitől a kellemetlenség miatt! Többször nem fordul elő és ígérem, hogy semmi nem fog változni a kapcsolatunk miatt! Észre sem fogjátok venni.-fel nézek, s szinte mindenki jókedvűen néz rám.

-Kook, nem kell magyarázkodnod. Mi mind ismerünk és tudjuk, hogy milyen vagy. Eszünkbe se jutott volna, hogy bármi rosszat gondoljuk rólad. Örülünk, hogy tudomásunkra adtátok, ezt értékeljük. Na meg a szívnek nem lehet meg parancsolni, hogy kibe szeressen bele.-mosolyog rám, nekem pedig könnyek gyűlnek szemeimbe.

-Köszönöm.-egy újabb ölelésbe vonom barátom, majd miután el engedtem, örömömben oda léptem Taehez és meg csókoltam.

Először teljesen le fagyott, de aztán hamar viszonozta ajkam ajándékát. A hangos taps vihar hallatán el váltam tőle, s kissé pironkodva fordultam a munkatársaim felé.

-Oké, tehát ez volt az első és az utolsó amit láttatok. Több ilyen nem lesz.-kínosan el mosolyodom, a többiek pedig el nevetik magukat.

Tae szorosan magához ölel, s bele puszil a hajamba én pedig úgy bújok hozzá mint egy szeretetre éhes kis cica miközben a vidám munkatársaimat vizslatom.

Most már minden rendben lesz!

~~~~~~~~~~~~
💜Márcsak egy!💜