𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

21. Rész 😑🛫

Miután hivatalosan is ki jelentettük azt, hogy együtt vagyunk, csak feküdtünk és beszélgettünk. Jelenleg boldognak, és felszabadultnak érzem magam. Rég voltam már ilyen vidám, viszonk van egy kis félelmem is. Az pedig a sok negatívum amit kapni fogok. Mivel Taehyung a főnököm, őt nem fogják szemközt savazni, velem ellentétben. Jönni fognak a pletykák, mind például, hogy csak azért fekszem alá, hogy esetleg el ismerjen, vagy feljebb helyezzen a ranglétrán, esetleg a több fizetés érdekében egyéb juttatásokat kapok tőle, ha azt tehet velem amit akar.

Undorító, mocskos világban élünk. Az emberek csak kombinálni tudnak mindenki más háta mögött, ahelyett, hogy tököt növesztenének maguknak és személyesen a másik elé álnának, s rá kérdeznének a valóságra. Nem. Ehhez  túl gyávák, máshoz sem értenek az ilyen pletyka fészek emberek mint csak turmixolni, ferdíteni a valóságon, esetleg teljesen más mesét ki találni az eredeti helyett. És kinek hisznek? Persze hogy azoknak, akik el indítanak egy ilyen lavinát. Az után, hogy mindenki meg tudja, és azon csámcsognak több napot, esetleg heteket, már hiába akarsz színt vallani, hiába akarod tisztázni az egészet, nem fognak neked hinni. És miért? Mert az emberek túl naivak, és hiszékenyek.

-Mi a baj?-ránt ki Taehyung gondolataim közül, én pedig kissé szomrúan nézek rá.

-Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy szerintem jobb lenne, ha egyenlőre nem mondanánk el senkinek, hogy mi van köztünk, legalábbis a cégnél. Ne érts félre, nem szégyellek vagy valami, csak tudod menne a pletyka, meg a ki talált dumák és a többi.-rántok vállat hanyagul, mintha annyira nem is foglalkoztatna ez az egész, pedig igenis érdekel.

-Rendben. Meg értelek, és úgy lesz ahogy szeretnéd.-mosolyog rám bíztatóan, nekem pedig ettől a gesztustól teljesen el olvad a szívem, s köszönet képp egy puszit hintek szájára.

El mosolyodik, majd át ölel, és tovább beszélgetünk. Pár órával később kopognak az ajtón, s még időm sincs el ereszteni a másikat, Mrs. Kim egyből be is rontott.

-Sajnálom, hogy meg kell szakítanom az édes pillanatot, de most azonnal le jöttök ebédelni! Mind ketten ki hagytátok a reggelit, nem gondoljátok, hogy el engedlet titeket üres hassal?!-teszi csípőre Hyerin kezeit, s dorgálóan néz ránk.

-Igenis!-enged el Tae, én pedig pár pillanatig nagyokat pislogva nézek rá, amiért ilyen szófogadóan viselkedik, majd hagyva az egészet, inkább én is meg indulok lefele.

-Hallom Jennie is veletek megy vissza Koreába.-szólal meg Mr. Kim, miközben kérdőn néz ránk.

Fintorogva veszem számba a következő szelet húst, majd némán bólintok.

-Igen apa.-válaszol Taehyung is, majd felém nyújt egy pohár vizet, amit mosolyogva köszönök meg.

-Mi a baj Jungkook? Olyan komor képet vágsz.-néz rám ismét a családfő, bennem pedig meg áll az ütő.

Olyan hülye vagyok! Csak azért, mert én nem szimpatizálok vele, attól még gyerekkora ismeri Jennie-t Sungho.
Mégis milyen jogon ítélkezem, mikor még igazán a család tagja sem vagyok, ellenben velem a lány, már évek óta remek kapcsolatot ápol a szülőkkel.

-Nincs semmi baja, azon kívűl, hogy féltékeny.-kuncog fel Tae, én pedig bosszúsan nézek rá, miközben meg rúgom a lábát. Az érzésre fel jajdúl, majd rám néz, én pedig próbálok valami olyasmit sugalni magamból, hogy "ha ezt folytatod akkor ki doblak a repülőből".

-Féltékeny? Mégis kire? Jennie-re?-néz rám nagy szemekkel az apuka, én pedig már épp meg szólalnék, hogy ez egyáltalán nem igaz, viszont Tae meg előz.

-Igen. Azt hiszi, hogy be jövök neki.-jelenti ki, miközben erősen az ételét szugerálja.

Esküszöm, hogy meg ölöm.

-Hát, drága fiam, azért remélem, hogy nem hagyod ezt, és ki tartasz az én drága Kookiem mellett.-szól közbe Hyerin, én pedig meglepetten nézek rá.

-Jaj anya, nekem egyáltalán nem tetszik Jennie. Nekem csak Kook az egyelen.-mosolyog rám, amit viszonzok, de amint vissza fordítja tekintetét a tányér felé, ismét dühösen kezdem szugerálni.

-Jungook, fel hatalmazlak, hogy adhatsz neki, egy jobbost, ha nem viselkedik.-néz rám komolyan az anyja, én pedig el nevetem magam.

-Rendben. Alkalmazni fogom, ha lesz rá alkalom.-bólintok jókedvűen, majd a hitetlen tekintetű barátom felé fordítom a fejem, s játékosan ki öltöm rá a nyelvem.
-Viszont, komolyra fordítva a szót. Én bízom benne, és el hiszem, hogy nem fog meg csalni.-nézek a szülőkre, viszont kezem útnak indúl az asztal alatt, s miután meg találom Taehyung kezét, összekúlcsolom az enyémmel.

Mindkét szülő mosolyogva bólint, majd folytatjuk az étkezést. Miután meg ebédeltünk Hyerin meg kért, hogy maradjak egy kicsit és segítsek neki. A másik két férfi kérdőn nézett a nőre, de aztán végül sikerült ki paterolni őket a konyhából. Szóval ilyen a női hatalom.

Mrs. Kim neki ált mosogatni, én pedig oda vittem a maradék tálat, majd meg áltam mellette.

-Nem szeretnék bele szólni se az életetekbe, se a kapcsolatotokba, de szeretnélek meg óvni a csalódástól.-kezd bele, én pedig értetlenül, s egyben kíváncsian hallgatom újdonsült barátom édesanyját.
-Jennie hiába egy tündér, egy aranyos, kedves leányzó, az elmúlt pár évben eléggé meg változott, és nem túlzottan a jó irányba. Meg értem az aggodalmad, már én sem úgy viszonyulok hozzá mint rég, de mivel Taehyung és ő nagyon régi barátok, nem szakíthattam el őket, mivel a távolság helyettem is meg tette ezt.
-Féltékenynek viszont egyáltalán nem kell lenned édesem, Tae csak téged szeret. Látszik rajta, szóval ne félj attól, hogy fére lépne Jennievel.-paskolja meg a vállam mosolyogva.
-De azért, ha a közelben van, legyen résnyire nyitva a szemed mindig.-demonstrálja is az előbbi mondanivalóját, s össze szűkitett szemekkel néz rám, amitől az ajkaim felfelé kezdenek görbülni.
-Most pedig menj pakolni.-tol ki a konyhából hírtelen, én pedig meglepetten nézek rá.

Miután végleg össze pakoltuk minden cuccunkat, Taehyung szülei ragaszkodtak hozzá, hogy ki vigyenek minket a reptérre.

A gép fél óra múlva indul, de a becsekkolás miatt hamarabb fel kell szállnunk a repülőre.

Sajnos, vagy nem sajnos, Jennie csak másod osztályra kapott jegyet, így hát nem tud velünk utazni, viszont miután le szálltunk, meg fog keresni minket mindenképp.

El búcsúztunk Mr. és Mrs. Kim-től, s miután meg parancsolta, hogy karácsonykor nekem is jönnöm kell, nevetve öleltem át az asszonyt, s kezet fogtam Sungho-val, majd fel szálltunk a gépre.