𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

33. Rész 🤪🥰

Még csak egy nap telt el a veszekedésünk óta, de már most sokkal jobb Taevel a kapcsolatunk. Sokkal bújósabb és a lehető legaranyosabban viselkedik velem. Mindenben segít és ki hozza számomra magából a maximumot, ami miatt irtó boldog vagyok, mert látom rajt, hogy tényleg meg bánta. Nem csak szavakban, de tettekben is bizonyít. Be láttam, hogy én is hibás voltam, hisz ha nem lettem volna ilyen kis nyuszi, akkor nem történt volna meg ez az egész.

Magamat okoltam a helyzet miatt, amit Taevel is közöltem, hisz egyszerűen annyira mart a bűntudat, hogy nem bírtam magamban tartani.

Természetesen az idősebb meg nyugtatott és próbált meg győzni arról, hogy ne okoljam magam, hisz neki türelmesebbek kellett volna lennie és nem úgy viselkedni, ahogy, s végül abban egyeztünk meg, hogy mind a ketten hibáztunk egy kicsit.

Másnap gyomorgöccsel a gyomromban indultunk munkába. Szokás szerint pedig ismét be mentünk a kávézóba, ahol ismételten meg próbált randira hívni a pultos leányzó, de Taenek annyira elege lett már ebből, hogy közölte a csajjal a köztünk lévő kapcsolatot, s ráadás képp még meg is csókolt. Nem csak én, de természetesen Minji is sokkolt arccal meredt ránk.

Tae fölényesen el mosolyodott, majd miután le tette a szokásos összeget a pultra, ki viharzott az épületből. Én csak némán tátogtam magam elé a meglepettség miatt, hisz váratlanul ért, de miután fel eszméltem, el mosolyodtam, majd intettem a még mindig  teljesen le fagyott lánynak, s Tae után szaladtam.

Jókedvűen szálltam be mellé az autóba, s az egész út alatt piszkáltam, hisz irtó aranyos mikor féltékeny. Egy szót se szolt hozzám, de én nem hagytam abba az ugratását, majd mielőtt még ki szálltam volna az autóból mikor a parkolóházba értünk, kezemnél fogva vissza húzott és magára rántott.

Először meglepetten néztem rá, majd játékosan el mosolyodtam és ajkaimra hajoltam. Kezei mondanom se kell, hogy hova vándoroltak egyből, s miután nyakán hagytam egy apró foltot, ki szálltam az öléből, majd az autóból is.

-Nem hiszem el, hogy már másodjára játszod el ezt velem a kocsiban.-morogja tettetett haraggal mellettem, amin én jót vigyorgok, majd vállat rántok.

-Meg mondtam, hogy bünti van, nem?

-De. De te direkt húzod az agyam!-pillant rám résnyire szűkített szemekkel.
Ki öltöm rá nyelvem, majd előbbre szökkenek.
-Óvatosan, mert le harapom.-vigyorog rám, amin el nevetem magam.

-Próbáld meg!-rá kacsintok, majd a hatalmas bejárat felé kezdek rohanni, Tae pedig utánam.

Nevetve rohantam a pult mögé, majd legjobb barátnőmet pajzsként használva magam elé rántottam. Tae már kevésbé gyerekesen viselkedve, mosolyogva meg ált a pult előtt, s csak fejét rázta.

Imádom, hogy az eddigi énjéhez képest sokkal felszabadultabban viselkedik, de az itt dolgozók számára mégsem akarja el veszíteni a tekintélyét.

Meg melengeti a szívem, hogy csakis miattam ilyen.

-Ööhm, mi történik?-kérdezi a megszeppent lány.

-Mr. Jeon szemtelenül viselkedik.-rám néz, én pedig elő bújtatom kobakom Lea háta mögül.

-Mert Mr. Kim ezt érdemli.-vigyorgok rá, majd vissza bújok a védő falam mögé.

-Figyelje meg Mr. Jeon, hogy nem fog érdekelni semmilyen szerződés ha ezt így folytatja!-kijelentésére mosolyogva harapok ajkamba, s hírtelen fantáziám is be indul, ezért jókedvűen ki sétálok mellé, - persze tisztes távolságba - majd a legaranyosabb, legártatlanabb arcom elő véve bólintok.

-Semmiképp se szeretném, hogy ilyen ronda dologra vetemedjen! Ígérem, hogy viselkedni fogok!-bocsánatkérés jeléül meg hajolok, majd vissza nézek szemeibe.

Látom rajt, hogy próbálja nem el nevetni magát, de közben mégis huncut mosoly jelenik meg arcán.

-Oké Mr. és Mr., nem tudom mi történik, de most először érzem úgy, hogy nem is akarom ezt tudni.-Lea hatalmas szemekkel néz ránk, majd fel tarja mind két kezét és hátrálni kezd, egészen az ő kis kuckójáig.

Taevel egyszerre nevetjük el magunkat, majd miután be írtuk magunkat, a szokásos lifthez sétáltunk.

Meg nyomom az emeletük gombját, majd csendesen Tae mellé állok.

Már majdnem fel értünk a célunkig, mikor a mellettem lévő hírtelen előbbre lépett, és meg nyomta a stop gombot.

Meglepődve nézek rá, de megszólalni sincs időm, Tae egyből birtokba vettem számat.

Kezével erősen szorít magához, majd fenekemre helyezi mindkét tenyerét és erősen markol bele, ami miatt fel nyögök, ő pedig rá harap ízlelő szervemre.

El lököm magamtól, majd szám elé kapom a kezemet.

-Te bolond vagy?!-kérdezem pöszén, és morcosan nézek vidám arcára.

-Igen! Meg bolondulok érted.-rám vigyorog, s közelebb lép hozzám, de kezemmel mellkasára fogok, hogy távol tartsam magamtól.
-Naaaa. Jungkookie. Engedj vissza! Had adjak egy puszit a bibidre.-szomorúan le biggyeszti ajkait, én pedig lassan le engedem a karomat.
Óvatosan közelebb araszol, majd néhány centire meg áll tőlem és csak néz rám.
Mérgesen nézek rá, de sokáig nem bírom így, ezért lassan el mosolyodom.
Ő is viszonozza jókedvem, majd egy puszit nyom a számra. Majd még egyet, és még egyet. Egészen addig csinálja ezt, míg el nem kuncogom magam, majd oldalamra teszi kezét és meg csikiz, ezáltal sikeresen el nevetem magam, ő pedig egyből meg is csókol, de most már sokkal óvatosabban, mint az előbb.
-Szeretek.-suttogja közénk, miután össze dönti homlokunkat.

-Én is szeretlek.-kezeimet pofiára helyezem, majd adok neki még egy utolsó puszit, és el indítjuk a liftet.

Amint fel ér a lift, ki is lépnénk belőle, ha a morcos takarító nő nem nézne ránk ilyen gyilkos tekintettel, felmosóval a kezében.

-Már megint maguk?! Járjanak inkább lépcsőn! Állandóan fel tartják a liftet! Valaki dolgozni is szeretne ám!-ki tessékel minket a fém dobozból, majd cuccaival együtt be battyog, és meg nyomja az ajtó záró gombot.

Megszeppenve nézünk mind a ketten a morcos nő hűlt helyére, majd el nevetem magam.

-Szerintem nem tudja te ki vagy.-nézek társamra, aki még mindig nagyokat pislákolva néz maga elé.

-Dehát négy éve itt dolgozik!-meg döbbent arcát látva ismét hangosan fel nevetek, majd együtt érzően meg paskolom vállát.

El indulok az iroda felé, Tae pedig jön utánam. Amint be lépek a hatalmas, emberekkel teli térbe, hírtelen eszembe jut a tegnapi nap, s gyomorom ismét össze rándul.

A bent tartózkodok rám néznek amitől le ver a víz, majd mindenki szokásosan köszönt bennünket. Van aki fáradtan néz ránk, van aki mosolyogva int, s van aki a munkájával foglalatoskodik.

Mint egy átlagos napon.

Kissé zavarodottan sétálok a szokásos útvonalon, egyenesen a főnök irodája felé, de azért egy kicsit meg nyugodott picinyke szívem.

Azt hittem lenéző pillantásokat, megvető beszólásokat és undorodó arcokat fogok látni, de egyenlőre senkin nem láttam egyik kifejezést sem, amitől meg nyugszom.

Hátra pillanatok Taehyungra, aki egy bíztató mosolyt küld felém, majd amint az ajtaja elé értünk, magam elé engedtem.

Azért a tiszteletet itt is meg tartjuk, ugyan úgy mint eddig.

Mosolyogva bólint, majd be lép az irodába, de egyből meg is áll.

-Most mi van?-kérdezem értetlenül, de nem válaszol, sőt! Meg se mozdul, így hát oldalra lököm egy kicsit, hogy el férjek mellette.

Amint meg látom a barna lányt a fotelben ücsörögni el kap a hányinger, de csak rá mosolygom.

Nem adom meg neki az örömöt!

-Szia Jennie.