𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

12. Rész 🥺🫀

Ez a legtökéletesebb fanart amit valaha találtam...mintha csak erre a részre szánták volna.😌
~~~~~~~~~~~~

Az eddigi életem során, összessen három férfivel volt több mint fél éves kapcsolatom. Volt aki meg haladta az egy, vagy másfél éveit is, viszont egy idő után, vagy én szerettem ki a másikból, vagy épp az illető dobott engem, mert úgy érezte nem bír már velem.

Na igen, vannak pillanatok mikor elég kiállhatatlan és undok vagyok ha olyan a kedvem és ez nagyon sok embernek nem tetszik. Talán még roszabb mint a lányoknál a hiszti roham. Igazán furcsa személyiség vagyok, meg kell hagyni, és amit a leginkább nem szeretnek bennem, hogy teljesen kiszámíthatatlan vagyok.

Épp úgy mint most.

....Hírtelen hajoltam előre s végleg össze tapasztottam párnácskáinkat. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, szívem dobogása pedig hírtelen fel gyorsult. Szemeim szorosan zártam össze és nem mozdultam, ahogy a másik sem. Csak álltunk így, mint a szobrok, majd az egyik pillanatban Taehyung a másik kezét derekamra tette s meg mozdította száját.

Hasam az eddiginél is jobban össze húzodott, szemeim pedig azonnal ki pattantak, de amit látott, az nem volt más mint főnököm nyugodt arca s lehunyt szemei.

Ahogy próbálta lassan de magabiztosan mozgatni száját, ami az enyémen pihent, egyszerűen képtelen lettem volna nem viszonozni, így hát szemeim vissza csuktam s át öleltem tarkóját, míg ő az eddiginél is jobban szorított magához.

Még sosem éreztem ilyet. Egyszerre voltam izgatott, meglepett, szomorú és dühös, de legfőképpen összezavarodott.

Most már semmit nem értek, és ezzel még több kérdés jelent meg a fejembe.

Ugyan Taehyung nem gyorsított a tempón, engem mégis meg ijeszt a tény, hogy a főnökömmel csókolózom.

Én ezt egyáltalán nem így terveztem.

-Fiúk, gyertek vacsorázni!- kopog Mrs. Kim a szoba ajtaján én pedig azonnal el lököm magamtól a másikat.

Bágyadtan s nagyokat pislogva néz rám, én pedig szapora légvételek mellett, összezavarodva s kissé pironkodva kezdem szuggerálni az alattam lévő térkövet.

Látom Taehyung cipőjét, ahogy épp közeledne hozzám s én ettől össze rezzenek, mintha csak attól tartanék, hogy bántani akarna, pedig tudom, hogy nem emelne rám kezet. Ő ezt észre is veszi s azonnal meg áll.

-Jungkook, jó vagy?- kérdez rá olyan félénkséggel, ahogy még sosem hallottam s ijedten néztem fel rá.

-I-igen jól vagyok. Kérlek, ne haragudj, az én hibám. Nem is tudom miért csináltam.- magyarázom neki zavartan miközben el haladok mellette, de kezem után kap s kétségbeesetten néz rám, amitől kedvem támad sírni.

Mindent el rontottam. Ezt nem kellett volna.

-Haragszol rám?-suttogja elhalón. Meg szakad a szívem.

-N-nem dehogy. Nem haragszom, csak, nem tudom. Össze vagyok zavarodva, zsong a fejem és...az én hibám.-temetem tenyereimbe arcom, s mély levegőt veszek nyugtatatás képp. Látom rajt, hogy mondani akarna valamit, de még előtte folytatom.
-Inkább, menjünk le. Ne várassuk meg a szüleidet.-erőltetek magamra egy halvány mosolyt, majd hátat fordítok neki és ki megyek a szobábol.

Jolvan Jungkook, nyugodj meg. Nem szabad, hogy azt lássák mennyire felzaklatott vagy.

-Tae merre van, szívem?-kérdezi az említett édesanyja mosolyogva, miközben le teszi a poharakat az asztalra.