A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Kettő⁛

Xie Lian szürke nadrágban, fehér pólóban és sötét sportcipőben szállt taxiba, ami elvitte arra a címre, amit Shi Qingxuan küldött neki üzenetben. A taxi órája szerint néhány perce múlt délelőtt tizenegy. Pillanatra lefagyott, ahogy megpillantotta az apartmant. Megkérdezte a sofőrt, hogy biztos ez az, de a férfi csak húzta a száját, mintha a világ sértése érte, hogy talán rossz helyre hozta, ezért csak csöndben bólintott, aztán mondta, mennyibe kerül az út. Xie Lian elővette tárcáját, előkotorta maradék pénzét, és odaadta a sofőrnek. 

- Sajnos nem tudok borravalót adni, de ha szeretne, egy csomagolt gombócot igen - görbült szerény félmosoly ajkán.

A sofőr nem repesett a boldogságtól, nem fogadta el a gombócot, és miután Xie Lian kivette csomagjait, a két bőröndöt, és becsukta az ajtót, a taxis úgy hajtott el, mint akinek ketyeg az órája. 

Xie Lian nagyot sóhajtott. Mutatóujjával feljebb tolta kerek lencséjű szemüvegét, és megindult csomagjaival együtt a bejárat felé. A portás, révén, hogy azelőtt soha nem látta, megkérdezte a nevét. Xie Lian megmondta, ahogy azt is, hogy egy bizonyos Hua Chenghez jött. A portás arca elfehéredett, és ha voltak is benne további kérdések, nem firtatta Xie Lian kilétét vagy ottlétének okát, engedte tovább menni a liftekhez. 

A lift felvitte a huszadik emeltre, ahol gyorsan megtalálta Hua Cheng lakásának ajtaját. Sötétbarna ajtó, szemmel láthatóan a legjobb minőség, pedig nem a legdíszesebb, sőt, egész szerény. Xie Lian háromszor kopogott, nem túl hangosan, de nem is alig érintve öklével a sötét felületet. Percekig nem jött senki, hang se, és Xie Lian csak remélni tudta, hogy nem rosszkor érkezett. Korábban interjúkra ment, hátha felveszik valahová, de sajnálatosan közölték, az állást már betöltötte valaki, vagy nem tudják felvenni, nem őt keresik a posztra, mindegy, hogy van már néhány év munkatapasztalata és nyelveket beszél. Utána öltözött át, pakolt össze, és indult el taxival.

Xie Lian megint kopogott, megint nem jött senki. Mint aki be akar törni, az ajtóhoz simult és fülelt, van-e egyáltalán valaki a lakásban. Nem ácsoroghat örökké. Egy lépt neszét sem hallott, az ajtó mégis hirtelen kinyílt. Xie Lian, mivel nem hallotta a férfi lépteit, nem készült fel, hogy hirtelen kinyitja az ajtót, ezért kisebb kiáltással dőlt előre. Hua Cheng gyorsan reagált, arrébb lépett az útból, így Xie Lian a sötétbarna, kissé vörös felé hajló padlócsempén kötött ki. 

- Egh - nyögte Xie Lian. Kínjában nevetve nézett fel Hua Chengre. Szemüvege csálén állt, mutatóujjával helyre igazította. Szelíden elmosolyodott. - Jó napot. 

- Te vagy... - szólalt meg Hua Cheng, de nem tudta folytatni, elfelejtette a férfi nevét, amit reggel Shi Qingxuan mondott. 

- Xie Lian - egészítette ki Xie Lian, miközben felállt a kellemesen hideg padlóról. Fel kellett kicsit emelnie a fejét, Hua Cheng centikkel magasodott fölé, pedig Xie Lian se alacsony, de nem is égimeszelő. Hua Cheng kinézete, amellett, hogy isten ajándéka, edzett is, és saját stílusa van, ami nem a divatot követi. A fekete szemkötő egyből feltűnt, de nem foglalkozott vele sokat.

Shi Qingxuan mondott néhány dolgot Hua Chengről, mint azt, hogy huszonöt éves, vagyis Xie Liannál fiatalabb két évvel. Furcsán érezte magát, hogy magázódni készül, hiszen Hua Cheng a fiatalabb, ráadásul mondhatni kortársak is, de ha nem tenné, furcsán érezné magát, ha nem így tenne. Hua Cheng volt olyan kedves befogadni őt az otthonába. Apja halála után, már évek óta cégtulajdonos, nagy befolyással, sok pénzzel, ami a helyen is látszik, ahol él. Nem ismeri Hua Chenget, így benne van a pakliban, hogy számár a rang, amiben mondhatni, jóval Xie Lian felett áll, fontos neki. Inkább magázza először, aztán javítsa ki a férfi, minthogy tüskeként bökje a tegeződése. 

- Ön pedig bizonyára Hua Cheng, ugye? - kérdezte óvatosan Xie Lian. 

Hua Cheng félig felvonta szemöldökét. 

- Ön? - ismételte Hua Cheng. - Tegeződjünk. 

- Tegeződünk - bólintott beleegyezően Xie Lian. 

- Hozd a csomagjaidat, megmutatom a szobádat - pillantott befelé Hua Cheng, és Xie Lian mérhetetlenül hálás volt, amiért nem hozta szóba, hogy miért tapadt az ajtajához.

Xie Lian engedelmesen követte Hua Cheng utasítását, fogta a csomagjait és bement, becsukva maga mögött az ajtót. Követte Hua Chenget a szobáig, amire azt mondta, mától az lesz az övé. Átadta neki a bejárati ajtó pótkulcsait, és bár nem mutatkozott arcán, Xie Lian úgy érezte, Hua Cheng nem szívesen teszi. Érthető, gondolta, nem ismerik még egymást, nincs miért bíznia benne, mindegy mennyi csillagot hazudhatott le az égről Shi Qingxuan, hogy elérje a célját. Merthogy már biztos volt benne, Hua Cheng nem maga ajánlotta fel, megtudván, hogy Xie Lian, egy számára ismeretlen bajban van, hanem Shi Qingxuan erőszakolta rá. 

- Köszönöm - mosolygott hálásan Xie Lian Hua Chengre. 

Hua Cheng vonakodva, végül magára hagyta Xie Liant, hogy dolgozni menjen. Nem ment bele a részletekbe, hogy Xie Lian iránti bizalmatlansága miatt teszi, ahogy abba sem, hogy csak azért megy, mert a találkozókat nem tudják máskorra tenni. De még mielőtt elment, röviden elmondta Xie Liannek a ház szabályait. Szabadon mehet bármerre és bármikor a lakásban Hua Cheng szobáján kívül. Ha felhoz valakit, lehetőleg előre mondja meg, ne érje meglepetésként az idegen személye a lakásában. Xie Lian bólintással fogadta ezt is. Teljesen érthető a szabályok miértjei. Az is, mindegy, hogy nem mondta ki, hogy attól, hogy Xie Lian (remélhetőleg) jó ember, nem jelenti azt, hogy a barátai is. Hua Chengél pedig van mit ellopni, értékes tárgyak, amelyeket jó pénzért adhatnának el. 

Hua Cheng indulása után Xie Lian először nézett körbe jobban újdonsült szobájában. Az egyik vendégszoba, nem olyan díszes, mint Hua Cheng ízlése. A falak krémszínűek, a parketta sötétbarna. A bútorok valamivel világosabban a parkettánál. Képek nem díszítik a falat, és nem is fogják, nincs mit rátennie, egy képe sincs Xie Liannek. Megtapintotta a sárgás színű függönyt, kellemes anyagú, de nem tudta megmondani, pontosan milyen lehet. Az egyik oldal elfoglaló szekrénysor ijesztően látványt nyújtott Xie Lian ruhái mennyiségéhez képest. Az egész szoba nagy, nem szokott hozzá ilyen kényelemhez. Nem tudott elég hálás lenni Hua Chengnek, amiért befogadta. Gondolkozott, mit tehetne, amivel csekély jót tudna tenni Hua Chengnek, de bárhogy törte sötétbarna fejét, nem talált választ. Ellenőriznie sem kellett a csavarokat ahhoz, hogy megmondja, egyik sincs kilazulva. Porszemet sem látott sehol, hogy lenne mit letörölni, ahogy egy folt sem sötétlett a földön vagy üvegen, hogy bármit lemosson. 

Az egyetlen, amit abban a pillanatban tehetett, az az, hogy kipakol.