A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Tizennyolc⁛

A konyhából jó illatok szállongtak mindenfelé a lakásban. Korán reggel volt, hétköznap, és Xie Liannek először nem volt kedve dolgozni menni. Mindig, minden munkában töltött napot, mindegy fárasztónak érezte, örömmel kelt fel és végezte, mert van munkája. Példátlan volt, hogy örült, hogy van munkája, de az utolsó utáni amit csinálni szeretne, az az, hogy elvégezze. Szívesebben töltött volna időt Hua Chenggel, szedett volna szemetet az utcán, viszi el reggel és délután Hua Chenggel a kutyákat sétálni, vagy bármi más. Nem tudta elkerülni és nem is tehette meg, hogy nem megy munkába, inkább kihasználta a reggel szépségét, a párjával való közös reggeli készítést. Xie Lian nehezen kel korán, rossz szokása, fiatalként se szerette, de mindent kárpótól, hogy hallgathatja Hua Cheng magyarázatát, mit hogyan, mit miért a főzésben, és az utasításokat, mit csináljon Xie Lian. 

Xie Lian az utóbbi napokban többet evett, ami Hua Chengnek is feltűnt, de mivel semmi arra utaló jelet nem látott, hogy Xie Lian aggódva, félne, problémája lenne, nem hatalmasodott el benne az aggodalom. Valóban, Xie Lian nem félt, nem rettegett, és panaszra sem volt oka. Azonban egy aprócska probléma mégis akadt, ami csak azért probléma, mert még nem jutottak el odáig. De ez minden kapcsolat velejárója, hogy eljön az idő. Ez pedig nem más, mint a szégyentelen gondolatok. Xie Lian nem impotens, képes felizgulni, de sosem csak úgy jött. Ehhez képest, az utóbbi időben a Hua Chenggel töltött időben egyre többször és intenzívebben járt táncot a vágyakozás. Muszáj volt a pillanat hevében elfojtania, ezért minden alkalommal enni kezdett. Nem volt büszke, hogy egy óra alatt egy egész doboz fagylaltot maradék sütit, néhány gyümölcsöt és amit készen talált a hűtőben, abból fogyasztott, és van amit teljes egészében elfogyasztott. Ilyen tempóban nem a fele fizetését fogja hazaadni, hanem az egészet, és mindet a saját étkeztetésére. Ha nem élne tevékeny életmódot, rövidesen szélesebb ajtó is kellene. 

Az irodában megvolt a foganatja a figyelemelterelésnek, akármennyire nem volt kedve hozzá. A főnök és kollégák is megdöbbentek, hogy saját munkáján felül a többiekében is segített. Az ujjai maguktól mozogtak, fejben félig volt jelen, s mire visszatért, a munka mintha varázsütésre tűnt el. Ebédszünetben, az egyik üres erkélyről, amit akkor éppen nem használtak dohányzásra, nem bírt a vérével és felhívta Hua Chenget. 

- Gege! - szólt a telefonba Hua Cheng. - Minden rendben? - kérdezte automatikusan. Jó ideje megvan a száma, mégsem hívta egyszer sem, így egyből feltételezte, hogy baj van. 

Xie Lian kuncogott, mosolyogva válaszolt. 

- Igen, minden rendben - nyugtatta meg. - Csak hallani akartam a hangodat. Bevallom őszintén, unatkozom - halkította le hangját, attól félve, hogy éppen akkor lép mellé a főnöke. - Te mit csinálsz? 

- Unatkozom - felelte. - Két megbeszélésem volt délelőtt, a többi apróságot Yin Yu intézi, most pedig, néhány perce kezdtem el enni - sorolta. 

- Ne haragudj! - mondta sietve Xie Lian. - Nem akartalak megzavarni étkezés közben. 

- Gege - nevetett Hua Cheng -, te sosem zavarsz! 

Valóban. Xie Lian mindig számíthatott Hua Chengre, amióta csak ismeri. Xie Lian csöndben remélte, hogy részéről is mindig így lesz, hogy történjék bármi, valamilyen módon mindig támasz tud lenni számára. 

Hazaérve a harmadik dolga, miután megcsókolta Hua Chenget, megsimogatta E-Minget és Rouyét, az volt, hogy levegye szemüvegét. Sosem szívlelte, és bár a kerek lencsék nem állnak rosszul, az ügyetlenkedése szemüvegben gyakorta okozta saját sérülését, nehogy eltörjön az üveg, inkább ő szerezzen néhány véraláfutást és karcolást. 

Az esti séta után, úgy döntöttek, hogy ismét horrorfilm estét tartanak. Mivel másnap munkanap lesz, csupán két filmet vettek le a hosszú polcról. Hua Cheng, fiatalkorában a szabad perceiben gyakran tevékenykedett horrorfilmek mellett, legyen szó edzésről, tanulásról, pihenésről, vagy csak nem volt kedve az apja károgását hallgatni. Rövidesen, ahelyett, hogy papírra felírta a megnézett filmeket, beszerezte dvd-n, az évek múltán szép gyűjteményt idézve. Hua Cheng a legjobbaktól tanult, sok erőssége van, de a szépírás nem tartozik ezek közé. A betűi olyan olvashatatlanok, hogyha amnéziát kapna, nem tudná megfejteni, mit akart papírra vetni. 

Ahogy hangulathoz illő, lekapcsolták a lámpákat. A legutóbbival ellentéteben, amikor közel ültek egymáshoz, úgy nézték a filmet, ezúttal, Hua Cheng kérésére Xie Lian az ölébe ült, a világ legátlátszóbb indokával: 

- Ha megijedek az ijesztő részeknél, szorosan ölelhetem gegét. 

Mint kisgyermek a kedvenc plüssjáték, amikor fél, úgy hangzott. Xie Lian nem tudott nemet mondani, ha Hua Cheng emberi plüssnek szeretné használni, tegye azt. Hua Cheng ijedősnek bizonyult, ha tartja magát állításához, hogy akkor öleli meg, amikor számára ijesztő rész jön. Ott is szorosan ölelte magához Xie Liant, ahol a jelenet komikus, nem pedig ijesztő. 

Xie Lian a nyakán egyszer csak csókok záporát érezte meg, amitől felkuncogott. 

-  San Lang - szólt rá. - Viselkedj - fojtotta el nevetését. 

Hua Cheng szórakozottan válaszolta: 

- Jobban nem is viselkedhetnék! 

Mielőtt Xie Lian bármit is reagálhatott, Hua Cheng eldőlt a kanapén, Xie Liannel a karjaiban. Maga felé fordítva Xie Liant, csókban forrtak össze. Xie Lian kábultan nézett Hua Chengre, akkor is, amikor elváltak ajkaik. Nem is vette észre, hogy ajkai csókra várva nyíltak. Hua Cheng jókedvűen kuncogott. 

- Gege - mormogta a nyakába -, szeretnél valamit? - kérdezte szinte fohászkodva, abban a reményben, hogy még többet csókolhatja.

Xie Lian lesüttötte szemeit, lángoló arccal felelte:

- Hua Cheng - nyögte. 

- Itt vagyok, gege - kacagta.

Xie Lian megrázza fejét.

- Mit szeretnél, gege? - emelte Xie Lian állát, hogy szemeibe nézhessen.

- Hua Cheng - ismétli, ezúttal motyogva. Minden erőfeszítésébe került, hogy szemkontaktust tartson Hua Chenggel szavai kimondása közben.

Ahogy Hua Chengben felismerés szikrája pattant, tétován kereste a megfelelő szavakat.

- Egészen biztos vagy benne? - kérdezi végül.

Xie Lian összeszorította száját, hevesen bólogatni kezdett. Hua Cheng a bal kezét Xie Lian haján simította. Arca megkomolyodott, de lágy nézése cseppet sem változott. Szemében Xie Lian tükröződött, csak őt látta.

- Becsben tartom ezt a bizalmat - ígérte Hua Cheng. Homlokon csókolta Xie Liant, miközben keze egyre lentebb és lentebb vándorolt, amit Xie Lian nyögései kísértek melódiaként.