A vörös fonál (HOB ff) (BEFEJEZETT)

⁛Tizenöt⁛

A hétvégi éjjelek bekuckózott kényelemben teltek. Ezúttal sem történt másként. Szombat késő este volt, rég túl a kutyák sétáltatásán és a hideg gyümölcsleves vacsora elfogyasztásán. A hőmérséklet kint borzalmasan meleg volt, az ágyakban nem leltek jó pozíciót, a padló rövidesen nem nyújtott hűvös megnyugvást, az ablakok tárva-nyitva, de mindenki imája, az esti szellő nem jött. 

Ezzel szemben, Hua Chengnéknél minden ablak csukva volt, nem fulladtak szaunában, ruháikat sem vették le, elvoltak a pizsamájukban, ami Hua Cheng részéről ezúttal egy vékony halásznadrág és fekete póló, Xie Lian pedig vékony, de hosszúszárú, gatya és fehér póló. A luxus apartman egyik előnye, hogy a légkondicionáló alapvető. 

E-Ming a kanapé melletti fekhely mellett közvetlen aludt a hátán. Royue, a fehérség a fekhelyet tette magáévá, amiben összegömbölyödve szunyókált. Minden lámpa le volt kapcsolva, csak a nagyképernyős tévé adott némi fényt, amin a ki tudja hanyadik horrorfilmet nézték meg aznap este. Hua Cheng és Xie Lian csöndben ültek egymás mellett a kanapén. Xie Lian jó ideje felhúzott lábakkal nézte a filmet. Időnként elbóbiskolt, míg végül Hua Cheng vállán pihentette lustán a fejét, aki nem ellenkezett, hogy zavarja. 

Egy idő után Hua Cheng fülét szuszogás ütötte meg. Oldalra nézett, le Xie Lianre. Nem olyan filmet néztek, amiben őrültként futottak és hangszálakat nem féltve sikoltottak. Az Eerie című a felénél járt. A film borús hangulata A körhöz hasonló, utolsó filmnek az előzőekhez képest nyugtatóan hatott. 

- Gege - szólt finoman Hua Cheng. - Ne itt aludj el, kényelmetlenül fogsz ébredni. - Xie Lian mormogott valamit, de nem adta jelét annak, hogy felébredt. Hua Cheng gondolkodott, mit tudna tenni. Hát újra megpróbálta. - Gege - szólítgatta ismét. Ujjaival Xie Lian haját cirógatta, mire Xie Lian csak jobban dörgölődzött Hua Cheng vállához. Hua Cheng elmosolyodott. - Gege - próbálkozott utoljára. 

- Hm? - hümmögte csukott szemekkel Xie Lian. - Mm...  - Lassan kinyitotta szemeit, és anélkül, hogy elvette fejét a kényelmes vállról, Hua Chengre nézett. 

- Ágyban kellene inkább aludnod - kuncogott Hua Cheng, nem hagyva abba a puha haj cirógatását. 

- Kényelmes így - motyogta, álmosan nézve Hua Chenget. 

Hua Cheng lemondóan sóhajtott. Ha nem, hát nem. Xie Lian lehunyta szemeit, de még nem merült el álomban. 

- Rendben - adta meg magát Hua Cheng. - Ha gege vállamra hajtva a fejét szeretne aludni, így lesz. Egy feltétellel - hagyta abba a cirógatást. 

- Bármit - ígérte mormogva Xie Lian. Akármit megtenne, csak aludhasson tovább úgy. Félig már aludt, minden igyekezetét odatette, hogy figyeljen Hua Chengre. 

Hua Cheng kikapcsolta a tévét. Sötétség borult a lakásra, csupán a hold fénye világított be gyöngén. Hua Cheng feje Xie Lianéra dőlt. 

- Ha én meg így lehetek - mondta a feltételt Hua Cheng. - Kényelmes így - idézte Xie Liant.

Xie Lian motyogott valami beleegyezésszerűt, így Hua Cheng elengedte magát, ellazította izmait és lehunyta szemét. Percek múlva mindketten elaludtak. Xie Lian a lehető legjobban aludt, reggel azonban megkapta a magáét a testtartásért. Irdatlanul fájt a nyaka. 

Akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan soká, a dereka jobban fog fájni.